Oh, 2010... Az egyetemen a legjobb barátnőmmel rengetegszer megnéztük az Insidioust. Rajongtunk a filmért, nagyon imádtuk a sztorit, a "further" világát, a zenét és azt, ahogyan a klisékkel bántak. A Lipstick-Face démonról nem is beszélve. Megannyi apró kis részlet volt benne, így mindig felfedeztünk valami újat. Na meg paráztunk is rendesen. A második rész sem okozott csalódást, sőt, a nyomozás miatt idővel jobban megszerettem, mint az első felvonást. A harmadik és a negyedik etap viszont már nem nőtt a szívemhez, ott már nem éreztem a frissességet, inkább csak a hype meglovagolását. Ettől függetlenül vártam az ötödik részt, főleg amiatt, mert Patrick Wilson felelt a rendezésért, így azt gondoltam, hogy majd visszahozza a régi élményeket, elvégre ő tényleg nagyon jól ismeri James Wan világát. Vagy mégsem...

Szörnyű dolgok történtek a Lambert családdal, és nincs számukra menekvés. Az átok apáról fiúra száll, a borzalmak ott ólálkodnak a közelükben, és ők hiába kapálóznak, nem menekülnek soha. Amikor a fia egyetemista korba ér, Josh (Patrick Wilson), aki egy ideig azt hitte, túlléphet a retteneten, amit átélt, elhatározza, hogy nem menekül tovább. Inkább szembefordul a démonokkal. Újra megnyitja az Odaát kapuját, átlép a kegyetlen vörös ajtón, és mélyebbre hatol a démonok ellenséges, gonosz világában, mint valaha. Szembe akar nézni a családja múltjának mélyén lapuló sötét titokkal, amely eddig ugrásra készen várt az ajtó mögött. Bátor, kétségbeesett tett volt, hogy elindult. De vajon visszatér-e? És ha visszatér, mit hoz magával Odaátról?

A sztoritól nem igazán vártam sokat. Inkább abban bíztam, hogy visszatérnek az alapokhoz. Az apa-fia kapcsolatot tekintve ez összejött nekik, elvégre Dalton és Josh is megjárta a poklot, amit aztán szépen elfelejtettek, de nyilván mindez kihatással volt a kapcsolatukra. Itt azért megbicsaklanak a dolgot, különösen Renai hozzáállása érthetetlen. Simán nézi, ahogyan szétesik a családja (amiért ugye annyit harcolt az előző felvonásokban), ráadásul Joshnak se segít, amit aztán végképp nem lehet hova tenni. Legalábbis így nem, ahogyan bemutatták nekünk. Arról meg már ne is beszéljünk, hogy Dalton mellett a másik két gyerek teljesen mellékessé válik. Illetve Foster még csak-csak megjelenik, de Kaliról nem tudunk meg semmit. Oké, hogy baba volt, de na, bántóan fájt, hogy a családot rakták vissza a középpontba, őt viszont még csak meg sem említették. Ez azért elég hanyag hozzáállás.

Dalton esete már érdekesebb volt. Az útkeresése és a festészet beemelése tényleg érdekes volt. Én nagyon szeretem, ha a horrort a tánc vagy éppen a festészet világával párosítják. Gondolhatunk itt a Suspiria új részére vagy az egyik kedvencemre, a Devil's Candy-re (itt a zene is befigyel). Az, hogy Dalton a művészet miatt jut vissza az álomvilágba az tetszett. A festmények is parák voltak. A színekkel is jól bántak, a zöld és a piros kifejezetten erős kontrasztot adott, és a hideg fények is megalapozták a parafaktort. Aztán... ennyi. Lipstick-Face-t teljesen kiherélték, a többi démonka meg csak próbált ijesztgetni, de nem sok sikerrel. A paráztatás egyáltalán nem működött. Egy pillanatig nem lehetett félni a filmen.

Az a baj, hogy ami 2010-ben működött, az 2023-ban már elhasználódott. Nem azzal van a baj, hogy használják a kliséket, vagy nyomatják a jumpscare-t. Nyilván ezek hozzátartoznak a horror műfajához és ha jól használják őket, akkor nagyon tudnak ütni. Ám megfelelő atmoszféra és kellően drámai történet nélkül az Insidious nem tud működni. Súlytalanná válik és bizony erre az útra lépett az ötödik felvonás. Visszanyúlt a Lambert családhoz, de szétszedte őket, majd pedig már nem fordított arra időt, hogy újra összerakja mindezt. A forgatókönyv nem volt eléggé kidolgozva, így a film sem tudott jól működni. A tök felesleges kvótakarakterek becitálását már fel se hozom. Elment egynek ez a rész, de még a negyedik etap, sőt a harmadik is sokkal jobb volt ennél.

Nem volt bajom azzal, hogy kinyitották a vörös ajtót. Az odavezető út egy darabig még érdekes is volt, csak amikor beléptem és elindultam, akkor rá kellett jönnöm, hogy nincs már itt semmi. Szóval, ha már bezárták, akkor maradjon is így.

IMDb