Kicsit mesélnél nekünk magadról? Mióta foglalkozol írással?

Lássuk csak; Kuruc Attila vagyok, (maholnap) 32 éves, jelenleg Németországban élek a párommal és a kutyánkkal. Szeretem a filmeket, sorozatokat, könyveket, videójátékokat, szeretek zenét hallgatni, kirándulni a természetben, és koncertekre, fesztiválokra járni. Először 20 éves korom körül kezdtem papírra vetni zavaros gondolataimat, tudattalanul is amolyan terápiás jelleggel. Sok évvel később, 2016 őszén jutottam el oda, hogy szeretnék valami komolyabbat, egységesebbet írni. Így született meg 2017 nyarára az első kötetem, ami a külföldön szerzett tapasztalataimról szól, félig dokumentarista-, félig naplószerűen megírt stílusban. Ma már csak mosolygok rajta, mikor rápillantok a polcomon, képtelen vagyok komolyan venni, de valahol el kellett kezdeni… Aztán még 2017 tavaszán nekiálltam az Árnyak könyvének. Szóval, hogy válaszoljak, két és fél éve foglalkozom ”komolyan” az írással.

Mesélnél egy kicsit az Árnyak könyvéről? Kiknek ajánlanád és miért?

Kavargott egy ötlet a fejemben, még 2015 körül, amit a Silent Hill-játékok ihlettek. Az Árnyak könyve tulajdonképpen nem más, mint ennek az eredeti ötletnek az előzménye. Valamilyen szinten kijelenthető, hogy a zsáner az elmúlt harminc évben rám gyakorolt hatásának eredménye ez a kötet. Elsősorban természetesen a horror/thriller szerelmeseinek ajánlanám, mert őszintén szólva, nem hinném, hogy akik nem a műfaj rajongói, azoknak maradéktalanul elnyerné a tetszését, de azért – ahogy azt a könyv ajánlójában is írtam – azok a nyitottabb olvasók, akik elvesztettek már számukra fontos személyt/személyeket, szintén találhatnak benne értékeket.

Milyen zsánerbe sorolnád a regényedet?

Az Árnyak könyvét mindig úgy kategorizálom, hogy drámai thriller, horror elemekkel. Esetleg némi misztikummal fűszerezve.

Mik inspirálnak, ihletnek meg téged? Vannak példaképeid?

Például mindenféle művészeti ágazatok, amikben örömömet lelem; zene, mozgókép, irodalom, festészet, fényképészet stb. Ezeken kívül igazából szinte bármi. Egy elolvasott cikk, egy életkép, amit biciklizés, vagy akár bevásárlás közben látok, egy hangulat, ami elkap séta közben, vagy az autó ablakának túlsó oldalán elsuhanó táj. Minden, amit tapasztalok, vagy tapasztaltam, vagy amit mások éltek meg, és elmeséltek nekem. Az élet maga, ahogy hömpölyög, és ami mögötte van. Példaképeim nem igazán vannak, inkább olyanok, akikre felnézek, és akiket maximálisan tisztelek, például Veres Attila, David Lynch, Arnold Schwarzenegger, Benjamin Stanford (ismertebb nevén Dub FX) stb.

A könyv központi témája a halál és a szeretteink elvesztése, ennek feldolgozása/feldolgozhatatlansága. Miért e köré építetted fel a történetedet? Miért ez foglalkoztatott téged a leginkább?

Igazából volt egy nyúlfarknyi vázam, amire felhúztam a részleteket, sokszor nagyon spontán, intuitív módon. Ezért tulajdonképpen csak írás közben tűnt fel, hogy ösztönösen mire helyeztem, vagy, hogy mire kellene helyeznem a hangsúlyt. Ugyan kitaláltam az alap konfliktust, és persze én írtam a történetet, mégis néha olyan érzésem volt, mintha a nagy egész magától formálódna. Egyszer csak egyértelművé vált, hogy az elmúlás és a gyász lesz mindennek a mozgatórugója. Sajnos én is veszítettem már el közeli hozzátartozóimat, ezért nem elképzelhetetlen, hogy ezek az események tudat alatt hatással voltak rám az írás során, de semmiképpen sem tudatos tervezés eredménye a dolog.

Volt kedvenc karaktered, esetleg magadat beleírtad a regényedbe?

Nem tudom, hogy ezzel más szerzők hogy vannak, de nekem mind a három fő karakter és a nyomozó mellékfigurája is a szívemhez nőtt. Magamból pedig mindegyikükbe öntöttem egy jó adaggal, de nem igazán törtem a fejemet, hogy kinek milyen gondolatokat, érzéseket adjak magamból. Úgy éreztem, hogy belesimul, vagy bele tudom simítani a szereplők jellemébe azt, ami éppen kibukott belőlem.

Sokan úgy vélik, hogy a horror nem képezi a magas irodalom részét. Túl erőszakos, véres. A te regényedben is nagy hangsúlyt kap az erőszak, igen felkavaró dolgokat olvashatunk. A történetmesélésnek, miért ezt a formáját választottad és te hogyan vélekedsz a műfajról?

Az első pillanattól fogva világos volt, hogy ha regényt írok, akkor az horror/thriller lesz. Gyerekkorom óta rajongok a műfajért. Úgy gondolom, hogy nem kevésbé kifejező zsáner, mint akármelyik másik. Valamiért az emberek nagy részében, más-más mértékben, de van egy megmagyarázhatatlan vonzalom a sötétség felé. A vérünkben van. Olyan, mint az ismeretlen; egyszerre vonzó és félelmetes. A horrorban elképesztően sötét és negatív energiák tudnak felszabadulni, melyektől az üzenet egy különös élt kap. Olyan, mint a káromkodás, súlyt kap tőle a mondandó. És ideális esetben, akár csak a káromkodás, az erőszak sem válik öncélúvá, mindkettő csak nyomatékosít. És hogy miért vannak a regényben extra erőszakos jelenetek? Én csak reflektálok a világ, vagyis a benne élő emberek dolgaira, finomkodás nélkül. Aki azt gondolja, hogy az ilyesminek nincs létjogosultsága, az olvassa el a napi híreket, érteni fogja, hogy miről beszélek.

Hogyan sikerült megjelentetned a regényedet? Mesélnél egy kicsit a könyvkiadás folyamatáról?

A könyv tulajdonképpen magánkiadásban jelent meg, csak nem a klasszikus értelemben. Az interneten találtam a kiadó hirdetését. Jelentkeztem egy kérdéssor kitöltésével és a regény szinopszisával. Miután elolvasták a kéziratot is, érdemesnek találták a megjelentetésre. Egy nagyobb összegért cserébe, az elképzelésem alapján elkészítették a borítót, majd kinyomtattak több száz példányt a könyvből, és elküldték a Libri és a Líra üzleteibe, az ország minden részébe. Azóta már az Alexandra boltjaiban is kapható, és e-könyvként is beszerezhető. Igazából elég könnyen ment minden, csak időigényes volt a folyamat. Elméletileg csak olyan könyvet jelentet meg ez a kiadó, ami megfelel bizonyos elvárásoknak – nem tudom, hogy ez pontosan mit takar. De ha a dolognak ez a része megvan, és az ember hajlandó fizetni is érte, akkor országosan elérhetővé válik a regénye.

El tudnád képzelni, hogy valamelyik történetedet egyszer megfilmesítsék? Ha igen, kire bíznád a történet megrendezését? (Bárkit, lehet mondani.)

Ó, hogyne! Regényem még ugye csak egy van, de akad több novellám is. Nagyon bírnám, ha a kedvenc rendezőim valamelyike vezényelné le az egyik sztorim filmes adaptációját: David Lynch, David Cronenberg, vagy John Carpenter. Az Árnyak könyvét pedig megrendezhetné, mondjuk Ari Aster, vagy Jeremy Saulnier, arra befizetnék! :) De ha bejelentkezne, mondjuk Park Chan-wook, őt sem zavarnám el :)

Mik a terveid a jövőre nézve? Újabb regény várható, esetleg az Árnyak könyve kap egy folytatást?

Jelenleg inkább novellákon dolgozom, hogy fejlesszem magam, és hogy a sok kisebb agymenésemet is hagyjam kibontakozni. Az Árnyak könyvét csak abban az esetben folytatnám, ha szélesebb körben lenne rá igény, amire jelen állás szerint, nem sok esély van. De ki tudja, vannak még csodák… A második regényemnek tulajdonképpen már nekiálltam, de most éppen szüneteltetem, hogy aztán maximális erőbedobással, és remélhetőleg kiforrottabb írástechnikával vessem bele magamat újra. Aztán a távoli jövőben szeretnék majd egy novelláskötetet, illetve forgatókönyvírással is próbálkoztam már, azt is szeretném folytatni.

Végezetül szeretnél még valamit mondani, amit nem kérdeztünk meg, de fontosnak tartod megosztani az olvasókkal? Esetleg egy jó tanács a regényírással kacérkodó fiataloknak?

Azt még soha nem kérdezték meg, hogy a regényem színhelye miért pont egy amerikai nagyváros. Nos, ahogy a magyar horrorrajongók többsége, úgy én is túlnyomórészt amerikai termékeken nőttem fel, ezért szinte nem is volt kérdés, hogy ebben a közegben fog játszódni a történet. Valahol természetes leképződése ez az én elmúlt harminc évben lezajló film- és könyvfogyasztói szokásaimnak. Amolyan összegzés, rengeteg hatás végterméke. Plusz, bevallom őszintén, az is bennem volt, hogy így talán eladhatóbb lesz. Ma már azonban másképpen csinálnám. Éppen ezért a következő regényem és a novelláim is magyar környezetben játszódnak, magyar szereplőkkel. Írói tanácsokba nem igazán szeretnék belemenni, az internet tele van velük, és remek kiadványok is találhatóak a témában, két alapvető dolgot azonban megemlítenék; olvassatok sokat, méghozzá úgy, hogy nem csak a történetet figyelitek, hanem az írástechnikát is, valamint legyetek következetesek, és írjatok rendszeresen!

Köszönjük szépen az interjút és további sok sikert kívánunk!