Shaun és Ed két jó barát, akik nem igen várnak sokat az élettől. Leginkább a helyi kocsmában szeretnek lógni. Shaun barátnője, Liz meg is unja ezt az ingerszegény életet és elhagyja a férfit. Shaun eléggé kiakad ezen, ám nem is történhetne rosszabbkor ez az egész, hiszen kitör a zombiapokalipszis. Shaun és Ed tehát nekilát megmenteni a szeretteiket, az úticél pedig a kocsma. Vajon happy end lesz, vagy mindent elárasztanak a zombik és hőseink gyors véget érnek?

A Haláli hullák hajnala egy igazi kultfilmmé nőtte ki magát. Ezzel pedig nem is lehet vitatkozni. Ez tény. Kezdjük ott, hogy nagyon jól használják a zombizsáner elemeit. Szépen, tiszteletteljesen idézik meg és fordítják át a nagy elődöket, de teszik ezt úgy, hogy egyáltalán nem kínosak vagy erőltetettek a poénok. Nem nézik le ezeket a filmeket és nem is szabad azt mondani a filmre, hogy paródia lenne. Inkább a zombifilmek humorosabb megközelítéséről beszélünk.

A karakterek is nagyon emberiek. Teljesen hétköznapi figurák, kicsit bárgyúbbak talán az átlagnál, de nem túlzóan hülyék. A problémáik teljesen mindennapiak, mindenki átesett már ezeken, csak talán nincs egy ilyen király kocsma a környékén, mint a filmünk szereplőinek. Rajtuk van a hangsúly, őket követhetjük végig, tudunk is értük izgulni. Nem tartom azt sem kizártnak, hogy hasonlóan reagálnánk, ha élőhalottak rontanának a kertünkbe.

Apropó, ha már kert. Akkor itt kell megemlítenünk a filmben megtalálható társadalomkritikát. Az első találkozáskor igazság szerint a zombik nem sokban különböznek az élőktől. Pont úgy imitálják az életet, mint hőseink. Ez pedig egy nagy piros pontot érdemel, mert tényleg odafigyel Wright arra, hogy a zombiműfajnak nagyon erős társadalomkritikai hangvétele van. (Csak egy példa: a Holtak hajnala plázáját idézzük fel és a kirakatra tapadó élőhalottakat.) Nagyon hangsúlyos a filmben az elvárásoktól való félelem. A félelem attól, hogy végre kitűnjünk, hogy csináljunk valamit, hogy nyomot hagyjunk a világban és mások életében.

Jellemfejlődést is kapunk, hiszen Shaun végre képes lesz felülemelkedni saját magán. Végre kimászik a lustaság és kényelem béklyójából és felveszi a harcot leginkább önmagával, majd pedig a zombikkal. Ed is méltó parnere, a romantikus szál mellett éppen olyan fontos tehát a "tesóság" ábrázolása is. Ha pedig felidézzük, mi lett a film vége, akkor tudhatjuk, hogy ez nem is annyira egy romantikus-vicces-zombifilm, hanem sokkal inkább egy tesó-zombifilm. Simon Pegg és Nick Frost párosa minden jelenete élmény és felejthetetlen. Bill Nighyt meg egyszerűen csak imádni lehet, bármit csinál.

Szóval, a 15 éves Haláli hullák hajnala egy igazán üdítő és okosan megcsinált zsánerfilm, ami horrorvígjáték, de nem paródia. Karakterei nagyon szerethetőek és ismerősek, a poénok tényleg viccesek, nem erőltetettek és/vagy kínosak. Az akciók pazarok, a végkifejlet nagyon rendben van és az egész film dinamikája és felépítése nagyon jól össze van rakva, miközben tényleg tiszteletteljesen bánik a zsáner klasszikus darabjaival. Edgar Wright nagyon odatette ezt a mozit, ami tényleg megérdemli a kultstátuszt.

Pontszámom: 10/10.

IMDb | mafab