A home invasion az egyik olyan horrorfilmes kategória, ami a legközelebb áll a valósághoz, hiszen bárkivel megtörténhet, hogy betörők vagy ismeretlenek hatolnak be otthonukba. Az ilyen kiszolgáltatott helyzetekben nehéz a védekezés, amit nagyon jól ábrázolt a Furcsa játék című 1997-es klasszikus, vagy a 2006-os francia Ils című film, aminek kegyetlensége, valamint az a tény, hogy megtörtént eseményeken alapul, erősen megbotránkoztatja a nézőt. De mi van akkor, ha az áldozat felveszi a harcot a betörőkkel szemben, és a vadászból válik préda? Ilyen alapszituáció hallatán valószínűleg mindenki a jól megszokott karácsonyi filmre, a Reszkessetek betörőkre asszociál, és az Intruders mondhatni ennek a felnőtt változata. Külön érdekesség még az említett párhuzamot nézve, hogy a film egyik főszereplője Macaulay Culkin testvére, Rory Culkin.

A történet középpontjában Anna áll (Beth Riesgraf), aki édesapja halála óta még egyszer sem hagyta el az otthonát, mivel testvére végig gondoskodott róla. Egyetlen baráti kapcsolata is csak az ételt házhoz szállító fiúval, Dan Cooperrel volt (Rory Culkin). Bátyja halálával azonban megváltozik az élete, hiszen rákényszerül arra, hogy elhagyja a házat, és az első lépés ehhez a testvére temetésén való részvétel. Azonban úgy dönt, szokásának megfelelően inkább otthon marad, de balszerencséjére pont ekkor éri támadás, ugyanis három idegen tör be otthonába, és Anna pénzét keresik. Egészen eddig azt hitette el velünk a film, hogy egy átlagos home invasion alkotást nézünk, de a rejtett szobák és a csapóajtók megjelenésével egészen érdekes fordulatot vesz a film, amikor is betörőink rájönnek, hogy rossz házat választottak.

Az Intruders felsorakoztatja a sokak által felhasznált tipikus betörőkaraktereket. A csapat vezetője karizmatikus, csak a cél elérése érdekli, de nem mindenáron, nem folyamodna fizikai agresszióhoz, inkább az eszét használja. Találkozhatunk a csapat pszichopatájával is, aki mindent erőszakkal, kínzással, gyilkossággal oldana meg, de természetesen jelen van a bizonytalan tag is, aki leginkább befolyásolható, és még abban sem igazán biztos, hogy részt akart venni a betörésben. Szórakoztató volt látni, ahogy ezek a sablonkarakterek válnak Anna prédájává, ugyanakkor elvész a főhősnő iránti szimpátia, és felmerül a kérdés a nézőben, hogy kinek is érdemes szurkolni.

A film erőssége, hogy képes gore-elemek használata nélkül feszültséget kelteni, fenntartani a néző figyelmét. Ettől függetlenül akadnak véresebb jelenetek, de a hangsúly nem a durvuláson van, hanem a nyomasztó hangulaton és a rejtélyen, amit nagyon jó ütemben bontanak ki a készítők. Anna kiléte alapból nagyon misztikus, hiszen eleinte ráillene a tökéletes áldozat szerepe, egy egyedülálló nő, aki elvesztette az összes hozzátartozóját, de az események lefolyásával pont az ellenkezőjét tapasztalhatjuk, mint ami az első benyomásunk volt. A fordulat kissé hatásvadászra és kiszámíthatóra sikerült, de tökéletesen megmagyarázza a ház rejtett zugainak mivoltát, valamint Anna kilétét.

Összességében bátran merem ajánlani az Intruderst a home invasion filmek rajongóinak, ami ugyan nem egy világmegváltó darab, de egy 90 perces kikapcsolódásra tökéletes.

Értékelésem: 7/10

IMDb | mafab