Harry Hole visszatért Ausztráliából és ismét az alkoholisták táborát erősíti. Nem képes szabadulni a bűntudattól, valamint barátja és szerelme halálától. Thaiföldön közben kínos gyilkosság történik: az ottani norvég nagykövet holttestére egy motelszobában találnak rá, ráadásul egy prostituált fedezte fel a halottat, akit a szobájába rendelt. Mindezt tetézi, hogy gyerekpornót találnak a férfi táskájában. Az ausztrál sikere miatt Hole-t küldik el, hogy a lehető legnagyobb diszkréció mellett derítse fel a gyilkosságot. A nyomozó ismét egy szövevényes ügy kellős közepén találja magát és persze még az alkohol iránti szomjával is meg kell küzdenie.

Megmondom őszintén az első rész nem vágott a földhöz. Nem éreztem azt, hogy én ebből a pasiból többet akarok, mint a Q ügyosztály sorozat esetében. Aztán amilyen nehezen fogtam neki ennek a regénynek, olyan gyorsan szippantott magába a történet. Ezúttal sokkal kidolgozottabbnak éreztem a gyilkosságot, az ügyet, valamint Hole karaktere is sokkal jobb színezetet kapott. Már közelebb éreztem magamhoz ezt a karaktert annak ellenére, hogy továbbra is vannak fenntartásaim a személyét illetően. Szerencsére kaptunk azért bőven olyan karaktert, akiket nagyon lehetett bírni és tényleg aggódtam is értük. Mert ugye sose lehet tudni, hogy Harry a nyomozás közben kit/kiket veszít el.

Maga az ügy nagyon érdekes és kellően durva volt. Volt itt gyerek pornográfia, homoszexualitás, prostihálózat, sötét alvilági figurák, politika, szerelmi háromszög és aljasság rendesen. Az is nagyon tetszett, ahogyan a szálakat elindította a szerző és aztán ahová az egész történet kifutott. A külföldi vonal, a kulturális különbségek és sokszínűség bemutatása pedig ismét telitalálat volt. Thaiföld nagyon izgalmas helyszín volt és rengeteg mindenbe betekintést nyerhettünk. Emellett a diplomáciai vonal, a politikai játszmák is igazán érdekesek voltak és adtak egy újfajta színt az egész sztorinak. Annak ellenére, hogy itt nem sorozatgyilkossal volt dolgunk, engem sokkal inkább magával ragadtak az események és a gyilkos személye is.

Ahogyan említettem Hole nyomozó karaktere is sokkal szimpatikusabb lett annak ellenére, hogy még mindig vannak fekete foltok a tetteit illetően. Viszont tényleg nem volt már annyira ellenszenves és itt végre jobban kijött, hogy mennyire jó nyomozó és tényleg megérdemli a figyelmet. Már teljesen el tudtam fogadni a hibái ellenére is, sőt szurkoltam is érte, hogy ne essen vissza az alkohol mámorba. A humorát pedig külön értékeltem.

Végre azt mondhatom, hogy beszippantott Jo Nesbø, aki rengeteget változott az első és a második Harry Hole kötet között, pedig nem sok idő telt el a két könyv megjelenése között. A cselekményvezetése teljesen logikus volt, okosan építette fel a történetet, jól adagolta az eseményeket és nem kalandozott el feleslegesen olyan vonalak felé, amit zsákutcának éreztem volna. A szálak gyönyörűen egybefonódtak és annak ellenére, hogy ráhibáztam a gyilkos kilétére (ez a te hibád Agatha Christie, túl jó tanár voltál XD), így is nagyon érdekelt, hogyan oldja meg az ügyet Harry és vajon eközben mennyi szeretett személyt veszít el. Amikor pedig a végére értem, akkor egyből az jutott eszembe, hogy mi lesz Hole sorsa ezek után? Neki is kezdek a folytatásnak, mert most már tényleg izgatja a fantáziámat, hogy Hole karaktere, milyen irányba fejlődik majd.

Pontszámom: 8/10.