Eddig nagyon szerencsés helyzetben voltam, mivel jóval később csatlakoztam a Q ügyosztályért rajongók táborába, így nem kellett várnom a regényekre. Most azonban utolértem a könyveket, így elfogytak az esetek. Idén jelent meg A 2117. áldozat címet kapó legújabb Q ügyosztály történet, amiben végre Assad múltjának titkaira is fény derült.

Assad már több mint tíz éve a Q-ügyosztály tagja, de társai alig tudnak róla valamit. Ám egy váratlan esemény – egy spanyol újságíró cikke egy tragikus körülmények között elhunyt asszonyról – kibillenti az egyensúlyából, és Rose segítségére van szüksége ahhoz, hogy ne omoljon teljesen össze. Mint kiderül, az elhunyt nő sorsa összefonódik Assad családjának sorsával, és az eseményeket az iraki Ghaalib, a férfi régi ellensége irányítja. Versenyfutás kezdődik az idővel, hogy Ghaalibot és társait megakadályozzák abban, hogy Európa szívében terrortámadásokat hajtsanak végre.

Ezzel egy időben egy fiú, aki szobájába zárkózva a számítógépes játékok világában él, azt tervezi, hogy bosszút áll a mások szenvedései iránt közömbös dán társadalmon, és úgy dönt, hogy a szüleivel kezdi a sort… Carl Morcknek és munkatársainak minden ügyességüket és ravaszságukat be kell vetniük, hogy elhárítsák az ártatlan áldozatokra leselkedő veszélyt, és megmentsék Assad családját.

Ebben a részben Carl inkább csak statiszta (bár azért vele is történik egy izgalmas fejlemény), most Assad és Rose áll a középpontban. Az előző könyvben ugye Rose-nak igencsak kijutott a borzalmakból és ez nagyon megviselte. Bezárkózott, elhatalmasodott rajta a kényszeressége, nem figyel oda magára és leginkább árnyéka önmagának. Fájdalmas őt ilyen állapotban látni, viszont örülök, hogy Adler-Olsen nem csinált úgy, mintha mi se történt volna, hanem figyelt arra, hogy kiemelje a történtek utóhatásait is. Assad igyekszik segíteni a nőnek, elvégre Carl nem az a lelkizős fajta, habár neki is nagyon hiányzik a csapatból a nagyhangú Rose. Végül Assad-ot utoléri a múltja és mi végre megtudhatjuk, hogyan került Dániába és mi történt vele, valamint a családjával.

Az író igen aktuális témát dolgozott fel: a menekültkérdést. Ám ezt nem egyoldalúan, politikai indíttatásból tette, hanem az egészet Assad szemszögéből láthatjuk. Az egész probléma negatív és pozitív oldalát is megmutatja az író. A jó és a rossz dolgokat. Emberi drámákat és aljasságokat. Nagyon komplex ez a része a regénynek és igencsak elgondolkodtató. Különösen a média szerepére hívnám fel a figyelmet. A 2117. áldozat háttértörténete és az utána való nyomozás pedig igazán megrázó, ami ad egy külön értelmezési keretet ennek a kérdésnek.

Itt azonban látni kell, hogy most nem a nyomozáson van a hangsúly, sokkal inkább egy hajszába csöppenünk. Ám ettől nem lesz kevésbé izgalmas a történet, hiszen Assad ennyi idő alatt annyira a szívünkhöz nőtt, hogy vele együtt éljük át az egészet. A feszültség pedig már-már elviselhetetlen. Eddig is mindig nagy tétje volt annak, hogy mikor jutnak el a megoldásig a Q ügyosztály tagjai, de most egyszerűen kibírhatatlan a bizonytalanság.

Természetesen egy másik vonalon is zajlanak közben az események. Egy zavart lelkű fiú elborulását is nyomon követhetjük, és egy kicsit jobban megismerhetjük a csapat negyedik tagját, Gordont. Egyelőre ő még nagyon háttérben van, de úgy látom, hogy az író neki is kicsit nagyobb szerepet szán. Én örültem ennek, mert egy új személyiséggel, karakterrel lett gazdagabb a történet. Ráadásul Rose és közte nagyon jó a kémia. Azonban ez a szál most annyira nem érdekelt, pedig volt benne bőven potenciál, sőt nagyon erős volt ez a vonal is, csak talán nem most kellett volna ellőnie a szerzőnek. Mondom ezt úgy, hogy tökéletesen egybefésülte a két cselekményszálat és azt is értettem, hogy miért hozta párhuzamba Ghaalib és Assad harcával.

Jussi Alder-Olsen eddig is nagyon erős történetekkel szolgált, de ez a mostani kifejezetten megrázóra sikerült. Ismét eltért a bevett formulától és ismét tudott újat mutatni az olvasóinak. A cselekmény nagyon pörgős, csak egy-két mellékszál zavaró, de ez leginkább azért van, mert annyira szorongunk Assad miatt, hogy minden más csak időhúzásnak tűnik mellette. A fordulatok nagyon jók, kegyetlenek, a dráma, az érzelmi vonal hihetetlen erős. Mind a két történet fő motívumai a gyülőlet, a terrorizmus (csak más formában), valamint a téboly. Hihetetlenül komplex és nehéz témák, de az író nem fél nekimenni ezeknek a kérdéseknek, melyekre nagyon összetett válaszokat ad. Nagyon sajnálom, hogy most nekem is várnom kell a következő regényre. Bízom benne, hogy legközelebb Carl szögbelövős esetét is felgöngyölítik.