Pupi Avati olasz rendező sosem vált kifejezetten horror rendezővé, és úgy igazán, egy konkrét műfajhoz sem sikerült végérvényesen hozzárendelni a nevét, de A nevető ablakos házzal bebizonyította, hogy többek között a horrorhoz is nagyon jól ért. Ezután még 1983-ban jelentkezett egy sajátos zombi-horrorral, a Zeder-el, majd ismét sokáig távol maradt a műfajtól. Egészen a kilencvenes évekig, amikor is az olasz horror már bőven hanyatlófélben volt, ám 1996-ban Avati még is előrukkolt egy igazán sajátos alkotással.

Bologna, 1750. Giacomo Vigetti (Stefano Dionisi), a fiatal papnövendék teherbe ejt és vetélésre kényszerít egy fiatal lányt, ezért az egyházi ítélőszék elé kerül. A büntetése elkerülése érdekében alkut köt egy rejtélyes nővel, aki segít kijuttatni őt a városból, és elküldi vidékre a San Bartolomeo templom parókiájának egykori vezetőjéhez. A Monsignor (Carlo Cecchi) teljes száműzetésben él, ugyanis megannyi megbotránkoztató, a halál misztériumával kapcsolatos ezoterikus kutatásai miatt az egyház kegyvesztettjévé vált. Mivel viszont egészségi állapota súlyosan megromlott, a bíróság engedélyezte számára, hogy egy írnokot alkalmazzon, aki viszont nemrég szörnyet halt. A helyiek szerint az írnoknak azok miatt az istentelen sötét praktikák miatt kellett meghalnia, amiket titokban alkalmazott a Monsignor tudtán kívül. Az ő posztját kellene Giacomonak betöltenie, és segédkeznie a Monsignornak egyéb bajos ügyeiben. Ám ahogy egyre nagyobb betekintést nyer abba, hogy mi folyik a mindentől távol eső ház falai között, annál bizonyosabb lesz abban, hogy a gonosz még mindig ott ólálkodik azon a vidéken.

Ezoterikus mese a mi vidékünkről. Ezzel a jelzővel indít a film, és a lényegét tekintve teljesen helytállónak is bizonyul. Mind a helyszínek, a kor, és a cselekményszövés is egy régi népi történet benyomását keltik. Ezt erősíti a keretelbeszélés jelleg is, hiszen Giacomo egy papnak meséli el a vele történteket, de végig a sötétben rejtőzve, és ahogy azt előzőleg megtudjuk, szörnyű testi kínok és szenvedések után. Konkrétan ez az ő gyónása azok után, hogy megkörnyékezte, és kis híján felemésztette lelkét a gonosz. Hogy ez hogyan történt, ezt tudhatjuk meg a film során. Már itt, a kezdő jelenetben is éreztetve van, hogy valami szörnyű, szentségtelen dolognak kellett bekövetkeznie, és ez folyamatosan végig van vezetve a cselekményen. A történet egyszerű folyású, lassan építkező. Hagy időt megismerni a karaktereket, és az aktuális helyzeteket. Bologna nyüzsgő városa után, ahol futótűzként terjed a fiatal papnövendék megbotránkoztató cselekedetének híre, hamar váltunk az idillinek tűnő vidéki környezetre. Ám ez az idill csak felületes, és már szinte az első percektől éreztetik velünk, hogy valami nincs rendben a felszín alatt. Mind a halott írnokról, Nerioról szóló történetek, és a Monsignor személyét övező rejtélyek egyre csak erősítik ezt a baljóslatú hangulatot.

Lényegében egy kamaradrámáról beszélhetünk, hiszen a cselekmény nagy része a Monsignor otthonában játszódik, és bár vannak más szereplők is, de főleg Giacomo és a Monsignor kapcsolatát figyelhetjük meg. Az ő amolyan mester - tanítványszerű viszonyuk adja a történet gerincét, ami folyamatosan formálódik, ahogy egyre több sötét dolog kerül a felszínre. Stefano Dionisi és Carlo Cecchi remekül helytállnak a szerepükben, de főleg Cecchi, mint a kiismerhetetlen, öreg okkultista. Nagyon jól működik köztük a kémia, és jól kiegészítik egymást. Amikor meg már egyre nagyobb köztük a bizalmatlanság, ott valósággal kézzel tapintható a feszültség a levegőben. És itt jön be a film másik nagy erőssége; a hangulat és az atmoszféra. Végig sikerül fenntartani egy amolyan sejtelmes bizonytalanságot, ami igaz, közel sem olyan erőteljes és idegborzoló, mint mondjuk A nevető ablakos ház esetében, de egy nyugtalanító érzést itt is sikerül elérni. De a nyugtalanító szó önmagában nem is elég, nyugodtan hozzá társíthatjuk a furcsa és bizarr jelzőket is. Avati remekül ábrázolja a hétköznapi, vallásos világba beszüremkedő természetfeletti jelenlétét, ami épp azzal válik megbotránkoztatóvá és zavarba ejtővé a szereplők számára, hogy a hétköznapi, társadalmilag elfogadott világot teljesen kiforgatja magából, és egy másik, számukra természetellenes oldalát mutatja meg.

És ez az a pont, ami a film egyik lényeges tartalmát jelzi, és emiatt is nehéz róla átlagos filmként beszélni. A bűvös árkánum ugyanis egy mélyen spirituális film, ami a régi okkult és ezoterikus elméleteket és filozófiát mutatja be számunkra. A cselekmény és a két főszereplő kapcsolata csak keretként szolgál a természetfeletti misztériumok ábrázolásának, ami így is felfogható egy okkult tanmesének, de ez a plusz tartalom az, ami lényegesen átformálja a végeredményt. Az egésznek van egy sokkal mélyebb, szellemibb mondanivalója, ami elsőre biztosan sokaknak nehezen értelmezhető. Több megtekintés szükséges a film befogadásához, mert történeti szempontból lehet elsőre is megérthetjük, de a többlettartalomnak több idő szükséges a lecsapódáshoz. És talán ez az, ami miatt nem lesz egy akkora örökérvényű mestermű, mint akár A nevető ablakos ház. A történet és a cselekmény oldaláról nagyon egyszerű a formula, és a hangulat is nagyon sejtelmes és kellemesen hátborzongató tud lenni, de ezek így együtt éppen az átlagostól kicsit jobb filmek szintjét tudják megütni. Itt tényleg a spirituális tartalom az, ami különlegessé teszi A bűvös árkánumot, de ennek megemésztése és értelmezése teljesen az egyéni ízléstől és befogadóképességtől függ.

Egyszóval Avatinak sikerült, még ha egy nem is annyira kiemelkedő, de egy mindenképpen különleges misztikus történetet letennie nekünk az asztalra. Sajnos manapság, és főleg idehaza eléggé ismeretlen műnek számít, ami elég baj, mert szerintem ez a film megérdemli, hogy többen megismerjék. Még ha nem is válna belőle soha egy akkora instant klasszikus, de biztosan sokan megtalálnák benne a számításukat. De azok semmiképpen se próbálkozzanak vele, akik a ma is népszerű szellemes horrorokat kedvelik, mert azok csalódni fognak. Ez annál sokkal komolyabb és mélyebb mű, ami az évek során valóban nehezen találta meg a közönségét, de aki fogékony az ilyen témákra és rászánja az időt, az semmiképp nem fogja megbánni.

7/10

IMDb | mafab