Férjét gyászoló fiatal nő, Kate új házba költözik. Az egyik szomszédtól, egy idős nőtől megtudja, hogy a korábbi tulajdonos egy szenvedélyes régész volt, aki valamilyen nagy jelentőségű felfedezést tett, viszont hirtelen kómába esett és meghalt. Rábukkan egy naplóra, amiből kiderült, min is dolgozott utoljára a férfi: egy egyiptomi feltárás során előkerült egy medál, ami valaha egy fáraó leányáé volt. A lány azonban elárulta apját, és büntetésből egy másik síkra került át a lelke, és örökre ott kell raboskodnia. Állítólag a medál képes átjárókat nyitni a földi világon túli dimenziókba, és ezt a nyakéket találta meg a régész, így ott kell lennie valahol a házban. A nő unokahúga, Autumn nagy rajongója az archeológus munkájának, így közösen próbálják kibogozni a férfi rejtélyes halálának körülményeit, hiszen a napló utolsó bejegyzése szerint a férfi saját magán hajtott végre egy kísérletet a medállal. Kate-et azonban a jelen rejtélyei is gyötrik: rémálmokat lát, melyben halott férje mellett a régész is megjelenik, máskor azonban különös alakok támadnak rá. Nagyon úgy tűnik, hogy a nő nincs egyedül a házban: a régész szelleme és az ijesztő lények és a valóságba is befurakodnak, és nem biztos, hogy mindez csupán az általa szedett gyógyszerek mellékhatása.

Nehéz választani a manapság megjelenő újdonságok közül, és ez sajnos nem pozitív értelemben értendő. A híradók írása közben is gyakran azt érzem, hogy ugyanaz a néhány alapötlet ismétlődik újra meg újra. Ez persze önmagában nem baj (fura is lenne, ha minden stílust az első filmje képviselne csupán), de manapság már egyre nagyobb erőfeszítéseket kell tenni, hogy felkeltsék a néző érdeklődését. Ugyanakkor az is látszik, hogy bőven van vállalkozó szellem, aki hajlandó megmérettetni magát, hiszen rendszeresen beszámolok elsőfilmes írók és/vagy rendezők műveiről is, akik minden bizonnyal szívvel-lélekkel álltak hozzá a munkához, és őszintén hitték, hogy hozzá tudnak tenni valamit mindahhoz, amit eddig láttunk. Van, amikor a kezdeti szárnypróbálgatások hatására egyből a magasba repül a zöldfülű filmes, jelen esetben azonban csúnya pofáraesés lett a vége.

Nyilván, ha már elkezdek nézni egy filmet, igyekszem pozitívan hozzáállni hozzá. Itt mindjárt az elején látszik, hogy problémák lesznek, de ekkor még segíthet az a megközelítés, hogy a negatívumokért majd kárpótolnak a pozitívumok. Itt azonban hiába vártam ilyesmire. Új házba költözés - a sablon sablonja, de akkor legyen hozzá olyan creepy otthon, ami képes hangulatot teremteni a puszta látványával. Lassan építkező cselekmény - nem baj az, de ha a dialógusokkal alapozunk az elején, akkor ahhoz jól megírt, tartalomgazdag és izgalmas párbeszédek kellenek, és ha az nincs, akkor legalább a színészi tehetséggel kéne menteni a menthetőt, de az sincs (a legtöbb alakítás, a főszereplő nővel az élen, teljességgel értékelhetetlen). Nézzük a házat körüllengő sötét titkot, illetve jelen esetben misztikumot: egy medál, ami állítólag "átjárókat nyit másik dimenziókba" (szó szerinti idézet). Na persze. Jól van, akkor most már valahogy borzongassanak, ha már egyszer horror - funkciótlan zajok és jump scare-ek, amik hatást nem, inkább csak mellékhatást keltenek. Esetleg a "dimenziókból" érkező lények? Mintha valami lepukkant Halloween-party résztvevőit látnánk. És akkor még az élettelen színezésről, a bénácska kamerakezelésről szó se esett. A halott férj láttán is inkább gondolnánk egy öcsikére, mint egy házastársra. Ja, és az elhunyt régésszel egy rádión keresztül lehet kommunikálni...

Na, elég. Erre adott a nézők háromnegyede 8, 9 vagy akár 10 pontot? Akkor most nem is a készítők zöldfülűek, hanem én? Vagy csak valami másik dimenzióban néztük a filmet? Meglehet, de én akkor is óva intek mindenkit, hogy erre pazarolja az idejét.

2/10

IMDb | mafab