Nem vagyok oda a farkasember-témájú horrorokért, belegondolva nem is tudnék most írni olyan filmet, ami igazán elnyerte a tetszésemet. Annyira emlékszem, hogy az újragondolt A farkasember tetszett, a viktoriánus hangulata miatt. Ennek fényében kicsit tartottam a Late Phases című 2014-es alkotástól, és féltem, hogy a kivitelezése kissé gagyi lesz, ami jellemző a műfajra. A farkasember kinézete végül is kicsit nevetségesnek tűnhet első látásra a maszk és a jelmez miatt, mégis furcsa mód számomra egy nagyon kellemes, 80-as évekbeli retróhangulatot kölcsönzött a horrornak.

James megfelelő otthont szeretne találni vak, veterán édesapjának, Ambrose McKinley-nek (Nick Damici), ezért egy erdővel körbeölelt közösségbe költözteti, ami kissé a fiktív Stepford érzetét kelti. A házak ugyanolyanok mindenhol, a szomszédok már zavaróan kedvesek és lelkesek, más dolguk sincsen, csak templomba járni, kertészkedni és kémkedni egymás után. Ezért is szúr nekik szemet Ambrose - aki ahhoz képest, hogy már jócskán benne van a korban és vak is, igazán ereje teljében van – magának való viselkedése. Nem goromba, hanem csupán életunt és cinikus, ez pedig nem illik bele a település kollektív viselkedésébe, ennek köszönhetően pedig egyre-másra kapnak szárnyra pletykák róla, és egyre inkább próbálják meg elkerülni, főleg miután az öreg fegyverrel szerelkezik fel, és már egy hónapja ás gödröt a kertjében, már oszladozó kutyájának teteme számára.

Csakhogy azt nem tudják, hogy Ambrose tanúja volt az egyik gyilkosságnak abból a sorozatból, ami havonta ismétlődik a közösségben. Minden teliholdkor a fák közül kijön egy szörnyeteg, hogy széttépjen egy lakót. Ambrose látta a farkasembert és hogy mit tett, ezért eldöntötte, hogy új életcélja a bestia megállítása lesz. Egy hónapja van, hogy rájöjjön, ki változik át holdtöltekor, és véget vessen a gyilkosság sorozatnak.

Maga a farkasember kinézete tényleg ócskának tűnhet első látásra, de szerintem direkt tisztelegnek a régi klasszikusok előtt vele, és megpróbálják megmutatni, hogy a CGI-látvány nem minden. Meglepett, hogy a hangsúly nem is magán a szörnymotívumon van, hanem Ambrose karakterén, aki tényleg szerethető, a furcsaságai ellenére. Nick Damici nagyon jól alakítja a vak férfit, és én az elejétől kezdve tudtam izgulni, ahogy a veterán lassan megszállottá vált. Mikor kiderült, hogy ki is változik át holdtöltekor, a film átcsap egy sorozatgyilkosos filmbe, ami miatt a hangulat még ijesztőbb és nyomasztóbb lett. Igazán kellemes csalódás volt a Late Phases, szép operatőri munkával, remekül megválasztott zenékkel és egészen eredeti ötletével.

Szerintem: 7/10

IMDb | mafab