Mártír: görög szó; vértanú, önfeláldozó.

Sokan keresnek vérben tocsogó, igazán ijesztő filmeket. Nem is kell messzire menniük, elég, ha átnézik a „francia új hullámú” filmek listáját. A műfajt 2003-ban indította be Alexandre Aja a Magasfeszültséggel, a rendező úr maradt is a hasonló kaliberű filmeknél.

A műfaj lényege a gore és a feszültségteremtés tökéletes elegye. Mai ajánlómban a számomra „legkedvesebb” horrort mutatnám be, mely nem más, mint a 2008-as Mártírok.

Ezen horror különlegessége, hogy egymás után körülbelül négy műfajt mutat be. Kezdjük is az elsővel, a thrillerrel. Premier plánban látunk egy véres alsóneműs, borotvált fejű kislányt kifutni egy gyárból, utána pedig dokumentumfilmszerűen képanyagokat az árvaházi életéről. Megtudjuk, hogy Lucie-nek hívják, és semmit nem hajlandó megosztani a múltjáról, egyetlen barátnőjével, Annával tölti napjait, és minden éjszaka retteg egy árny jelenlététől.

Ugrunk az időben, francia család vasárnap reggelizik közösen. Jómódúaknak tűnnek, a lánygyermek elismert sportoló, a fiú pedig egyetemi hallgató. Reggeli közben becsöngetnek hozzájuk, és mikor a családfő ajtót nyit, szemünkbe kapjuk következő műfajunkat, a gore-horrort, torture pornt. A családot Lucie szép módszeresen kiirtja egy puskával, majd elássa őket a kertben. Közben megérkezik Anna, akivel évek óta szoros kapcsolatot ápolnak (talán szeretők is), bár a lány kételkedik Lucie épelméjűségében.

Lucie felismerte a francia házaspárt az újságból, ők tartották fogva gyerekkorában és kínozták nap mint nap. A kivégzésük nem csak saját megnyugvását szolgálta, hanem az őt kísértő nőét is, akit nem tudott megmenteni szökésekor, és azóta kínozta őt. Szerintem a film egyetlen hibája, hogy megmutatták a kísértetet, aki egy megkínzott torzó. Úgy gondolom, pluszt nem adott a cselekményhez, csak a kegyetlenséget szolgálta, célravezetőbb lett volna, ha csak a sejtelmes jelenlétét érezzük.

A film második fele már átcsap drámába, nem kapunk annyi vért, itt már a lelki tortúrára fektetik a hangsúlyt. A középpontban már Anna áll, aki a ház egyik eldugott részében egy fémlappal beszögezett fejű, láncra vert lányt talál. Miközben próbálja ellátni sebeit, rájuk rontanak fekete öltönyös emberek, és elfogják őt is. A gyülekezet vezetője közli vele, hogy ők az egészet hitből teszik, a megfelelő mártírt keresik, akit kínzásokkal olyan állapotba sodornak, melyben fizikai fájdalmat már nem érzékel, átszellemül és el tudja mondani, mi vár ránk a túlvilágon. Anna most már nem kételkedhet, hogy Lucie igazat mondott-e, át kell élnie mindazon szenvedést, amit barátnője; mindennapos lelki és fizikai megpróbáltatásokat.

Az embert, mióta létezik, foglalkoztatta pár időtlen kérdés. Mi értelme az életnek? Mi a feladatunk a világban? Mi van a túlvilágon? Ez a naturalista film utóbbira keres válaszokat. Kegyetlen, mégis van benne valami plusz, amitől nem válik öncélú polgárpukkasztó, Zs kategóriás mészárolós horrorrá, mint például az értékelhetetlen Szerb film. Pascal Laugier mesteri rendező, kár, hogy még nem indult be igazán a karrierje. Hollywood felfedezhetné magának és ráereszthetné régi klasszikusokra, hadd újítsa fel őket, nála igazán jól működnének.

Sokan tartják, hogy a 2000-es években nincsenek eredeti, jó horrorfilmek, csak felújítások. Ez az állítás nem fedi a valóságot, csak legtöbbször nem a nagy közönségnek szólnak ezek a művek. A franciák nagyon bekeményítettek horror téren, így minden héten érkezne egy-egy film ebből a kategóriából. Remélem, kedvet kaptatok hozzá.

10/10

IMDb | mafab