Négy évvel a hatalmas botrányt okozó első rész után elérkezett az idő, hogy folytatást kapjon minden idők egyik legdurvább kínai horrorja. Új rendezővel, ám a régi helyszínen és a már ismerős arcokkal afféle kiegészítést kapunk az előzményekhez, mely új szemszögből és részletesebb brutalitással meséli el a 731-es tábor mindennapjait.

Az Ember a Nap mögött második részében két idősíkon fut a cselekmény. A alap sztoriszál az kísérleti telep felszámolása után veszi fel a fonalat: a táborban szolgáló orvosok és tisztek maroknyi túlélője összegyűlik egy rejtélyes amerikai hölgy, Susan meghívására egy kastélyban. Mivel Ishii doktor annak idején minden kísérletét és eredményét lejegyzetelte, ezeknek a dokumentumoknak a hollétét szeretné Susan felkutatni kicsiny vendégseregének segítségével, hogy a feljegyzéseket felhasználva hazája is képes legyen a biológiai fegyverek felhasználására. Az egyik tiszt, név szerint Shikawa őrültségnek tartja az ötletet, és ezt bizonyítandó, elmesél Susannak egy történetet a 731-es egyik doktoráról, Hisihachiról. Hisihachi egyike volt azon orvosoknak, akik a különféle kórokozók (malária, pestis, anthrax, stb) módosított vírustörzseit az foglyul ejtett kínaiakon, oroszokon, koreaiakon tesztelték. A fiatal orvos szerelmétől elszakítva leendő apósával dolgozik a telepen, ám mikor egy véletlen folytán kedvese is a táborba kerül, a szerelmük tragédiába torkollik.

{spoiler}

{/spoiler}

Hogy nézhet ki egy romantikus történet a pokol bugyrában? Igazából remekül illik bele, csak nem ekkora játékidőben: ez a japán „Love story” teszi ki a film 40%-át, melynek célja, hogy megmutassák a tudósok emberi oldalát, akik nem önszántukból, hanem parancsra, a hazaszeretet miatt szolgáltak a 731-ben. Hisihachi-n keresztül nyerhetünk bepillantást az ázsiai fogolytelepen szolgáló emberek érzéseibe, titkaiba: apró kommunikációs kísérletek a külvilág felé, szeretteikről némi információmorzsa szerzése a háborús időkben, elszigetelve mindentől, ezek mind-mind jelen voltak nemcsak az áldozatok, hanem a tábort vezető emberek életében is. Ezeknek a férfiaknak viszont végre kellett hajtani a felettesük által elrendelt utasításokat is, amelyek elsődlegesen a film gerincét jelentenék, ezért ismét kapunk jó pár durvulást az arcunkba, ám most jóval hosszabban és részletesebben, mint az alapfilm esetében. Következzen felsorolásszerűen a kínzások garmadája:

Először egy fiatal nő aprólékos boncolását láthatjuk (szerencsére most már holtan), akinek minden belső szerve kiszedésre kerül, majd láthatjuk a végtagjainak lefűrészelését is.

Megkapjuk az első részben látott hűtés-fűtés kísérletet is, de sokkal részletesebben: hűtőkamrába zárt fiatal pár a mínusz 10 fokon lehűtött testét +10, illetve +20 fokos vízbe áztatják, majd mínusz 40 fokon visszahűtik, majd ismét visszamelegítik... természetesen az eredmény halállal végződik. Itt van egy számomra vicces megjegyzés a kísérletet végző orvos által: olyan aranyosan magyarázza el a doki, hogy mivel az emberi test csupán 40 Celsius foknyi hőingadozást képes elviselni huzamosan, így legközelebb csak 5 percekre tegyék be a pácienseket a kamrákba. Ezek után a nő karjait lehűtik -196 fokos folyékony hidrogénben, és rögvest utána belerakják forráspont közeli vizesedénybe, kvázi leáztatva a csontról a lágy részeket.

{spoiler}

{/spoiler}

Következnek az időméréses experimentumok: pestissel fertőzött döglött patkány vérét fecskendezik élő emberekbe, és lemérik, mennyi ideig tart a vérátömlesztés utáni halálbeálltájuk, majd egy férfi szívét leválasztják az ütőerekről és mérik, mennyi ideig képes verni a szerv a beavatkozás után. De van még itt szifilisszel fertőzött nővel való közösülés, fertőzött dinnyeevés utáni agonizáció, és az első részben már látott, mezőn keresztre feszített emberek tortúráját is tovább „élvezhetjük”: őket repülőgépből kidobott kerámiaedényekbe zárt vírussal fertőzik meg.

Bepillantást nyerhetünk továbbá a laboratórium szertárába, ahol a különféle csonkolt, nyúzott, vagy csak simán kipreparált emberi testrészek és maradványok formaldehidbe áztatva várják sorsukat, illetve látogatást teszünk a krematóriumban is, ahol egymás hegyén-hátán állnak a darabolás utáni elégetésre váró hullák. Nem tudtam rendes forrás után nézni, hogy pontosan mekkora összegből gazdálkodtak a készítők, ám gyanús, hogy az előző részhez hasonlóan „barterban” sikerült némi mennyiségű igazi hullát és csontvázat beszerezniük… vagy iszonyat jó volt a kellékesük.

Mint említettem, új rendező, kezébe került a gyeplő: Godfrey Ho (született Chi Kueng Ho) addigi pályafutása alatt többségében ninja-filmeket készített, így nem meglepő módon a Maruta 2-ben is fellelhetők ennek nyomai némely jelenetek során. Hora jellemző továbbá, hogy a filmjeiben előszeretettel alkalmaz más egyéb alkotásaiban helyet kapó komplett bevágásokat, sőt, az is gyakran előfordul, hogy európai színészekkel felvesz egy adott jelenetet, majd ugyanazt a jelenetet leforgatja ázsiai színészekkel is, és az így kapott felvételeket több olyan filmbe építi be, amelyeket vagy félbehagytak vagy büdzsé hiányában nem jutottak el a megjelenésig. Ebben a horrorban is jelen van ez a vonal, méghozzá a szerelmi szálban, amelynek eredtijét egy régebbi filmjéhez készítette el, ám mikor lehetőséget kapott a MEN 2 dirigálására, kapva-kapott az ötleten, és beépítette a jeleneteit.

{spoiler}

{/spoiler}

A stáb bár teljesen új, a régi arcok visszaköszönnek, köztük Gang Wang Doktor Ishii szerepében, aki most nem kap annyi játékidőt, mint amennyit megérdemelne, de abban a pár jelentében ugyanolyan eltökélt és tekintélyt parancsoló fellépéssel színészkedik, mint az előző részben. Hisihachi-t Yishou Jiang játéka teszi emlékezetessé, továbbá Yuen-Ching Leung alakítja a szép Eko-t, ki bájosságával és tettrekészségével szintén kiérdemli a figyelmet.

A Laboratory of the Devil egyik hátránya az, hogy a zseniális folytatás lehetőségét feláldozta a visszatekintés oltárán, ez a kettős egymásba fonódás pedig nem tett jót a film egészének: vagy maradni kellett volna teljes egészében a 731-es táborban, és az abbéli cselekményeket még jobban kibővíteni, vagy folytatni a film elején belengetett vonalat az újjáalakult biológiai csapat közreműködésével. Így a színvonal bár kissé visszaesett, brutalitásában vetekszik az első résszel. Nem csoda, hogy ezt a részt is betiltották Ausztráliában: bár erősen megvágva (a 96 perces játékidőt 84-re módosítva) megjelenhetett a premier évében, majd azonnal betiltották, és csak 12 évvel később, 2004-ben jelenhetett meg a teljes, vágatlan változat erős 18-as karikával a boltok polcain. Bár némileg esett a mérce, várható volt a folytatás. Rossz ómenként előretekintek: a harmadik részt is Godfrey dirigálta, így a minőségesés garantált. De erről később.

Pontszám: 6/10.

IMDb | mafab