Imádom Stephen Kinget, különösen a téli időszakban. Ilyenkor mindig valamelyik könyvét olvasom és természetesen előkerülnek a regényeiből készült adaptációk is. Ha pedig már tél, akkor a Ragyogás mellett a másik örök kedvenc, az bizony a Tortúra.

Paul Sheldon (James Caan) egy igazi bestselleríró, imádják a könyveit. Népszerűségét a Misery könyvsorozatának köszönheti, mely valahol a ponyva és a szépirodalom között helyezkedik el, fókuszában egy hányattatott sorsú nővel. Sheldon azonban többre vágyik, beleunt már ezekbe a történetekbe és végre maga mögött akarja hagyni Misery-t. Megírja új könyvét, ami szakít az eddigiekkel, de nem tudja élvezni az új helyzetet, mert hazafelé szerencsétlenségére autóbalesetet szenved. Egy rejtélyes idegen talál rá, és kimenti a hóból, majd elviszi a házába, hogy gondoskodjon róla. Mint kiderül Annie Wilkes (Kathy Bates) hatalmas Misery-rajongó, kiemelt figyelmet fordít kedvenc írójának és könyveinek. Eleinte minden szépen alakul, csakhogy Annie-vel nincs minden rendben és Paul hamarosan rájön, hogy a megmentője lehet a végzete.

Olvastam a regényt is és azt kell, hogy mondjam nagyon pontosan és könyvhűen vitték vászonra a történetet. Sikerült tökéletesen megfilmesíteni a karaktereket, de ami ennél is fontosabb, hogy azt a klausztrofób, bizonytalan, nyomasztó és félelmetes atmoszférát is, ami ezt a sztorit jellemzi és olyan erőssé teszi. Kedélyesen kezdődik az egész, hogy aztán félremenjen minden. Pontosan úgy, ahogyan Paul autója a hóban. Több lelki síkon mozog a történet (mint King regényei általában), ezeket a változásokat és motivációkat pedig nagyon jól mutatják be. Több nézőpontból is lehet értelmezni a mondanivalót. Lehet csak azt figyelni, ami zajlik. Paul és Annie kapcsolatát, annak alakulását, a szereplők változásait, lelki és testi küzdelmét és a téboly elhatalmasodását. Mélyebbről nézve pedig egyértelműen Paul küzdelmének kivetülését követhetjük nyomon. Azt, hogy mennyire szabadulni akar a skatulyából, mennyire más irányt akar szabni a munkásságának és vele együtt az életének, de Misery árnyéka nagyon hosszú és folyamatosan visszarántja. Néha még ő maga is enged ennek az érzésnek...

A készítőknek nagyon okosan kellett hozzányúlni King regényéhez, mert nincs benne sok szereplő és a történet nagy része egy szobában játszódik. Éppen ezért a feszültségteremtés mellett nagyon fontos volt, hogy megtalálják azt a két főszereplőt, akik képesek arra, hogy lekössék a nézők figyelmét. Rob Reiner kifejezetten jó rendező és nagyon tudta, mennyi múlik a castingon, éppen ezért tökéletesen beletrafált a választásaival. James Caan és Kathy Bates párosa legendássá vált. Tudom, hogy mindenki Bates játékát emeli ki és teljesen egyet is értek ezzel, mert egészen zseniális a színésznő. Elképesztő, mennyire uralja a teret és saját magát is, ráadásul ez a kezdetben kedves nő egyik pillanatról a másikra képes váltani, méghozzá úgy, hogy rendesen rettegünk tőle, miközben szánni is tudjuk. Na persze nem sokáig, mert tesz róla, hogy ismét a frászt hozza ránk. Ugye most neked is az a jelenet játszódik a fejedben, ahogyan ott áll az ágy lábánál? :) Mellette viszont egyáltalán nem halványul el James Caan. A lelki tusája, fájdalma és küzdelme teszi igazán maradandóvá ezt az alkotást. Nagyon szurkolunk érte, nagyon akarjuk, hogy végre segítsen már valaki ezen a szegény emberen. Tökéletesen lehet vele azonosulni, nekem per pillanat még a fájdalom is belehasított a bokámba, ahogy ezeket a sorokat írom...

Rob Reiner ezt a filmet nagyon odatette. Hátborzongató, félelmetes és nagyon nyomasztó. Olyan lelki hullámvasútra ültetnek fel minket, amire tényleg csak kevesen képesek. A tájat is nagyon jól használják, mint ahogyan a zenét is és baromi jó ütemben adagolják nekünk a feszültséget. Igen, nincsenek benne nagy fordulatok és nem zakatol a cselekmény, de nincs is szükség erre. Nem csak, mint adaptáció, hanem mint film is megállja a helyét, legendás alakításokat és egy felejthetetlen párost adva a nézőknek. Annie Wilkes pedig megérdemelten került be a horrorfilmek legjobb és legparásabb gonoszainak csarnokába.

IMDb | mafab