Néhány norvég kutatóval való összetűzést követően az amerikai Antarktisz-kutató állomás személyzete befogad egy szánhúzó kutyát, ám rövidesen belátják, hogy baromi rossz ötlet volt megmenti az ebet a skandinávok puskagolyóitól, ugyanis az állatban egy olyan idegen létforma lakozik, amely bármilyen élőlény alakját fel tudja venni, és csak a túlélésre játszik. A kutatók felveszik a harcot az idegennel, ám közben nem bízhatnak meg egymásban…

1982-ben, a Testrablók támadása és A Nyolcadik utas: a Halál után nem sokkal újabb parazitákkal támadó sci-fi-horror borzolta a mozilátogatók kedélyeit. Ez volt az addigra már némi hírnevet szerzett John Carpenter (Halloween, A 13-as rendőrörs ostroma, Menekülés New Yorkból) szerzeménye, A dolog, ami a rendező egyik legjobb alkotása. Sajnálatos módon a filmet nem fogadta jól a közönség: abban az évben a nézők a barátságos űrlényre, E.T.-re voltak kiváncsiak, Carpenter testmásoló szörnyetegével nem tudtak zöld ágra vergődni, így A dolog csak később foglalhatta el jól megérdemelt helyét a legnagyszerűbb sci-fik Pantheonjában.

A dolog fogadtatásánál talán csak az alkotás zenéjének elkészítése lehetett rosszabb élmény az alkotógárda számára. A film muzsikáját a westernfilmjeiről elhíresült olasz legenda, Ennio Morricone szerezte, aki nem igazán lett Carpenter puszipajtása. A szintén zeneszerző rendező a szokásos szinti-taktusait akarta a műben hallani, Morricone azonban nagyívű dallamokat szeretett volna kreálni. Az olasz finoman szólva sem volt oda Carpenter elektronikus szerzeményeiért, amire utalást is tett egy interjúban: Morricone úgy vélte, hogy az a szerző, akinek műve csak egyetlen témát alakítgat, becsapja a filmzenekedvelőket.

A zene hosszú viszálykodás után végül Carpenter stílusában született meg, és ugyanazt az utat járta be, mint a film: negatív fogadtatásban részesült (Morricone Arany Málna-jelölést kapott érte!), de évtizedekkel később klasszikussá vált, méghozzá teljesen jogosan. A minimalista főtéma remekül érzékelteti a fagyos kontinensen játszódó történet paranoid hangulatát: alattomos és rémisztő, mint a film és annak alakváltó szörnyetege.