Gabriel Noone egy éjszakai rádióműsor házigazdája, amiben rejtélyes, érdekes, vagy fájdalmas történetek kibeszélésével foglalkozik. A férfi azonban válságba kerül, mind a szakmáját, mind a magánéletét tekintve. Élettársa, Jess miután megküzdött az AIDS betegséggel kiköltözik tőle, hogy saját életet éljen. Gabriel célja vesztetté válik, hiszen eddig a műsorát és a magánéletét is az határozta meg, hogy segített leküzdeni és elfogadni ezt a gyilkos kórt. Ebbe a magányba és válságba csöppen bele Pete, a 14 éves kisfiú, akinek szörnyű sorsa volt szülei mellett, melynek következtében maga is AIDS beteg lett és haldoklik. Gabriel és Pete között hamarosan nagyon szoros lelki kapcsolat alakul ki, a férfi ismét úgy érzi, hogy van célja az életének és igyekszik segíteni a kisfiúnak. Találkozni sosem találkoztak, csak a vele és a nevelőjével, Dana-val beszélget telefonon Gabriel. Jess azonban felveti, hogy mi van, ha Pete nem is létezik és Gabriel egy otromba csalás áldozata. A férfi tehát nyomozásba kezd, ami nem várt fordulatot vesz.

Ez egy igazán érdekes történet volt, Az éjszaka hangjai megtett mindent annak érdekében, hogy fenntartsa a nézője érdeklődését, mégsem lett egy kiemelkedő darab. A karakterei pedig nagyon jóra sikerültek. Dana, Gabriel és Pete hármasa igazán érdekes volt, csak éppen összecsapottra sikeredett a végeredmény. Amikor ugyanis ki kellett volna bontania az események fonalát és a jellemek lényegét, akkor mindenen átsiklottak csupán a készítők. Aránytalanul építették fel a sztorit, nem figyeltek rá, hogy árnyalják az eseményeket, mint ahogyan arra sem, hogy megfelelő misztikumot és rejtélyt adjanak a nézőknek.

A bizonytalanság csak abból adódott, hogy egyszerűen nem akartam elhinni, hogy tényleg csak ennyi lenne a film? Esküszöm magamat kavartam be azzal, hogy elméleteket gyártottam közben, tehát én igyekeztem valami misztikumot belecsempészni a sztoriba. Ugyanis itt minden az, aminek látszik. Nincsen kétely, nincsen rejtély, ami még nem is lett volna akkora baj, ha a karaktereknek adnak mélységet. De nem adtak. Csak ott voltak és ennyi. Igen, nagyon érdekes volt, ahogyan ez a három, magányos és fájdalmakkal küzdő lélek egymásra talál, a creepy faktort is belevitték Dana karakterével és Pete háttérsztorijával, mégsem kezdtek ezekkel semmit.

A színészekre viszont egy rossz szavunk nem lehet. Robin Williams és Toni Collette is igyekszik mindent kihozni a szerepükből, amit lehetett és pontosan miattuk vált nézhetővé a film. Együtt lehet velük érezni, megvan az azonosulás faktora, kellően megmutatják a fájdalmat, a magányt és a kétségbeesést, amik a karaktereiket jellemzik, csak éppen nincs hová fejlődniük. Ez pedig egyértelműen nem a színészek hibája, hanem a rendezésé és a forgatókönyvvé.

Az éjszaka hangjai tökéletes példája annak, hogyan kell egy nagyon jó történetet a teljes érdektelenségbe fojtani. Mert az nem megy, hogy belekezdenek valamibe, hogy aztán gyorsan lezárják az egészet magyarázatképpen pedig odalökjenek nekünk egy wikipédiás meghatározást és ezzel végeztek is. Egyszer éppen meg lehet nézni, leginkább a nagyszerű színészek miatt a filmet, de sajnos többször nem érdemes időt szánni rá.

Pontszámom: 5/10

IMDb | mafab