Rodney Alcalának Amerika történelmében súlyos szerep jutott. 1968-ban követte el az első súlyos bűncselekményét. 25 évesen elrabolt, majd vasrúddal félholtra verte és megerőszakolta az akkor 8 éves kislányt, Tali Shapirot. Mivel tette közben megzavarták, így elmenekült a helyszínről, Tali emiatt maradhatott életben. Alcala három évig bújkált, majd lebukott és végül ezért a tettéért mindössze három év börtönt kapott. Szabadulása után ismét megtámadott egy tizenkettő éves lányt, e tettéért két évre rács mögé dugták. Szabadulását követően Los Angelesbe költözött, fotózással foglalkozott, közben pedig egyre csak gyűlt áldozatainak a száma. 1980-ban kapták végül el, viszont úgy elnyúlt a jogi folyamat (kétszer is új tárgyalást írtak ki), hogy hiába töltött már 40 évet börtönben, csak 2010-ben ítélték halálra 5 nő meggyilkolása miatt. 2013-ban a DNS vizsgálatoknak köszöhetően újabb három áldozatot kötöttek hozzá, így ezekért a halálbüntetése mellé, életfogytiglant kapott. 2021-ben halt meg. Ez csupán egy rövid bevezető volt, Alcala simán megér egy Köztünk élnek részt (előbb-utóbb meg is kapja), viszont éthető, miért keltette fel a filmesek érdeklődését. A filmkészítők azonban egy egészen más aspektust ragadtak ki mindebből. Lássuk, hogyan vitték filmre Rodney Alcala elképesztő és brutális történetét.
Cheryl feltörekvő színésznő, de nem akar eljönni a nagy áttörés pillanata. Az ügynöke végül szerez neki egy szereplési lehetőséget, méghozzá a The Dating Game című showműsorban. A randiműsor lényege, hogy három férfinek tesz fel látatlanban kérdéseket, majd az arra adott válaszok alapján dönti el, kivel szeretne személyesen találkozni és randira menni. Ám itt jön a csavar: sem ő, sem senki más nem tudja, hogy az egyik versenyző, Rodney Alcala, egy kegyetlen gyilkos.
Anna Kendrick nemcsak Cheryl szerepét vállalta el, hanem a rendezői debütálása is volt ez a film. Ha innen nézzük, akkor ez egy nagyon ügyes szárnypróbálgatás volt tőle. Egyébként valóban megtörtént ez az eset, Alcala tényleg volt olyan határtalanul pofátlan, hogy megannyi erőszakos bűncselekménnyel és gyilkossággal a háta mögött simán bement egy ilyen tévéshowba. Tehát a cselekmény leginkább e két szereplő és a műsor körül forog, de természetesen nem ezt láthatjuk másfél órán át. Kendrickék úgy döntöttek, hogy párhuzamos történetmeséléssel villantják fel Rodney tetteit. Azt, ahogyan becserkészte a lányokat, hogyan tudott mindenkit manipulálni, majd amit tett az áldozataival. Különböző végkimenetelű támadásokat láthatunk, miközben persze Kendrick nem múlasztja el bemutatni, milyen nehéz sorsa van egy feltörekvő színésznőnek Hollywoodban.
Mivel megtörtént esetet mesélnek el, így mindenki tudja, hogy Cheryl végül nem lesz Alcala áldozata, így egészen más módot választanak arra, hogy fenntartsák a feszültséget. Ez egyébként nagyon jó húzás volt, mert a hangulat tényleg fojtogató volt és annak ellenére lehetett izgulni, hogy tudtuk, Cheryl nem hal meg (bár azt ugye nem tudhatjuk, hogy mi lesz vele, de ezt is nem írom most le). Az is nagyon jó döntés volt, hogy nem akarták végigvenni Alcala 1968-tól 1980-ig tartó rémtetteit. Elvégre 8 gyilkosságot sikerült rábizonyítani végül (azért gondolják, hogy kb. 50 és 130 közé tehető az áldozatainak a száma, mert magánál hordott egy albumot, amiben különböző perverz, mocskos képeket őrzött férfiakról és nőkről, közülük pedig rengetegen eltűnt személyként voltak nyilvántartva). Kendrick végül azt választja, hogy a férfi módszerét mutatja meg, valamint ad egy lehetséges magyarázatot arra, hogy miért sikerült neki megúsznia ilyen sokáig a börtönt. Eközben bemutatja a nők tárgyiasítását, lenézését nem csak a showbiznisz, hanem az egész társadalom nézőpontjából. Némi fricskát is megenged magának Hollywood felé, valamint felvillantja az inkompetens igazságszolgáltatást is. A gond a fókuszponttal van és azzal, hogy elmegy a tényleges sztori mellett.
Teljesen megértem, hogy nem a klasszikus sorozatgyilkosos zsáner szerint mutatta be a történetet. Az időben ugrálós jelenetek kiválóak voltak, a 70-es évek Amerikája pazarul lett bemutatva (öröm, hogy nem vitték túlzásba az ilyenkor szokásos narancsszínt, hanem tompább, sötétebb tónust adtak a filmnek) és nem mellesleg Daniel Zovatto személyében megtalálták a tökéletes Rodneyt. Zovatto képes volt egyszerre szánalmas, sebezhető, veszedelmes, fenyegető, elbűvölő és sármos lenni. Mélységében ragadta meg ennek a beteg elmének a karakterét. Minden pillanata tökéletes. Mint ahogyan érdemes kiemelni Autumn Best játékát is Amy szerepében. Véleményem szerint Best és Zovatto része a legerősebb a filmben.
A gond ott van, hogy szerintem indokolatlanul nagy hangsúlyt fektette Cheryl karakterére. Ráadásul ha valaki utánanéz egy picit Alcala valódi történetének akkor nagy hiányérzete lehet. Mert a valóság jelen esetben sokkal érdekesebb, mint a film, amit készítettek róla. Kiküszöbölhető lett volna a csorba, ha a fókuszpontot rendesen ráhelyezik egy témára, ahelyett hogy vagy 5 fajsúlyos szálat felmutatnak, melyeket az idő rövidsége végett nagyon felületesen dolgoztak ki. Szerintem a valódi sztori az abban volt, hogy az 1968-as tettéért csupán 3 évet kapott, majd miután kiengedték ismét lecsapott, amiért meg kicsit több, mint 2 évet ült, majd mindezek után simán élte világát és még ahhoz is volt pofája, hogy 1978-ban beüljön a randiműsorba. Ahol mellesleg senki nem nézett utána, hogy egy börtönviselt alakot engedtek be. Aztán pedig többször újratárgyalás és franc se tudja, hogy mi után végül csak 2010-ben ítélik el... Bocsánat, ha kicsit erősebben fejeztem ki magam, de ebből is látszik, hogy itt van a valódi történet és itt van az a bicskanyitogató, agy...-os rész, ami tényleg kiakasztó és magyarázatért kiált. Ordítjuk a kérdést, hogy "ez mégis, hogy történhetett meg?!" Választ viszont nem kaptunk.
Összességében azt tudom mondani, hogy egyáltalán nem rossz film a Nő a reflektorfényben. Első rendezésnek kifejezetten erősnek mondanám. A feszültségkeltés, a fullasztó légkör működik, a visszafogott erőszak bemutatása pedig kifejezetten jót tesz az összképnek. A színészi játék is erős, csak fókuszáltabban kellett volna megmutatni ezt a történetet, ennek hiányában ugyanis a katarzis és az a valódi, székbeszögező érzés elmaradt. Ezt leszámítva mindenképpen megtekintésre ajánlott.
- Pro
- A történetmesélés módjának megválasztása
- A korrajz és a 70-es évek képi megvalósítása
- A különböző stílusú támadások megmutatása
- Daniel Zovatto játéka
- Kontra
- A valóság sokkal érdekesebb, mint a film
- Elmentek a lényegi történet mellett
- Túl sok mindennel foglalkoztak
Pro | Kontra | 72% |
A történetmesélés módjának megválasztása | A valóság sokkal érdekesebb, mint a film | |
A korrajz és a 70-es évek képi megvalósítása | Elmentek a lényegi történet mellett | |
A különböző stílusú támadások megmutatása | Túl sok mindennel foglalkoztak | |
Daniel Zovatto játéka |