A Block-szigeten furcsa történések zajlanak. Hirtelen pusztulásnak indulnak az állatok. Halott madarak és halak lepik el a szigetet. Audry-t bízzák meg azzal, hogy találjon magyarázatot a furcsa jelenségre. A nőnek nem ismeretlen a sziget, mert testvére és apja is itt él. Kislányával tehát hazautazik, de hamarosan rá kell jönnie, hogy nem csak az állatokkal van baj, hanem bizony a családjával se stimmel minden...

Hallottam ugyan róla, hogy igen jó kritikákat kapott ez a film, de nyilván érdemes ezeket fenntartással kezelni. Futottunk már bele abba, hogy valamit nagyon felmagasztaltak, aztán vertük a fejünket a falba, hogy ezt most miért kellett... A The Block Island Sound szerencsére kellemes meglepetés volt és abban a 97 percben, míg tartott bőven le tudta kötni a figyelmemet. Szépen adagolják az infókat, nem magyarázzák túl a dolgokat és figyelnek a fokozatosságra, valamint a misztikumra. Azt azonban már most megjegyzem, hogy ez a fajta történetmesélés bizony nem való mindenkinek.

Ez nem egy gyors dinamikájú film. Nagyon lassan építkeznek és kifejezetten nagy hangsúlyt fektettek arra a készítők (Kevin és Matthew McManus), hogy erőteljes atmoszférát építsenek fel. Ez nagyrészt sikerült is nekik. Már maga a helyszín megválasztása is megadja az alaphangot. Baljóslatú, sötét, szürkés és eléggé fagyos hangulat uralkodik. Érezzük, hogy valami itt lappang a háttérben, de egyszerűen nem tudjuk megfogalmazni, hogy mi zavar minket, majd kezd elszabadulni az őrület, de a kép azért nem lesz sokkal tisztább. Azért egy idő után már ki lehet találni, merre fogják vinni a történetet, de elég érdekesen viszik a fonalat ahhoz, hogy fenntartsák a figyelmünket. Tetszett nagyon a cselekmény letisztultsága. Vannak benne persze eléggé hatásvadász elemek, amik nélkül meglettem volna, de szerencsére nem tolják túl ezeket annyira, hogy rontsa az élményt. Én azt sajnáltam, hogy a konteós vonalat nem bontották ki rendesen, csak éppen odalökik nekünk. Pedig bőven lett volna ebben potenciál és nekem nincsen vele bajom, ha egy egész estét X-Akták szerű sztorit kapok.

Igazság szerint tényleg lefoglalják a nézőket, a misztikum nagyon jól működik, de a karakterek már kevésbé. Azzal tök jó, hogy a drámai vonallal is foglalkoznak és igyekeznek bemutatni a családban meghúzódó konfliktusokat. A gond ott van, hogy a szereplők sajnos nincsenek kellő alapossággal megírva ahhoz, hogy igazi mélységeket mutassanak meg. A színészekkel egyébként egyáltalán nincsen baj, itt inkább a forgatókönyv volt a gyengébb. Harry (Chris Sheffield) karaktere nem elég erős ahhoz, hogy tiszta szívvel tudjunk érte szurkolni. Audry is inkább olyan kis haloványka. A többi szereplő nagyon nem is érdemes említést, kivétel ez alól az apát alakító Neville Archambault.

Összességében elmondható, hogy a The Block Island Sound egy kellemesen borzongató élményt tud nyújtani a nézőknek. A zenehasználat kifejezetten erős, mint ahogyan az atmoszféra is. A szemünk előtt kibontakozó rejtély is izgalmas, bár én jobban örültem volna, ha más irányba viszik el a történetet. Nyilván ez is érdekes, de ilyesmit azért láttunk már, míg mondjuk valami folklóros vonal (szándékosan nem írom, hogy mire gondolok pontosan) sokkal izgalmasabbá és egyedibbé tehetette volna a filmet. Pedig bőven megvolt benne a potenciál, hogy ez egy kifejezetten jó alkotás legyen, így viszont inkább csak egy kellemes, de egyszernézős film lett belőle.

IMDb | mafab