Egy fiatal nő egy kriokamrában ébred. Mindenféle gép meg cső van körülötte, meg lóg ki belőle. Nem tudja, hogy került oda és azt se nagyon, hogy kicsoda. Ez már önmagában elég para, hát még az, hogy egy hang folyamatosan arra figyelmezteti, hogy csökken a kamra oxigénszintje és egyre kisebb az esélye annak, hogy a nő élve kijut innen. Nagyjából 100 perce van még, így ennyi idő alatt kell kitalálnia, hogyan szabadulhat.

Nem tudtam semmit erről a filmről. Pusztán azért erre esett a választásom, mert rajta van azok a listánkon, amit le kell darálnunk ahhoz, hogy összeálljon a toplistánk. Éppen ezért eléggé meglepődtem, amikor megláttam Alexandre Aja nevét, akit kifejezetten szeretek. A francia rendező már nem egyszer bebizonyította, hogy érti a horrort és képes arra, hogy különböző műfajokat kellő alapossággal és szakértelemmel párosítson. Most sincsen ez másképpen, ezúttal a sci-fi vizeire evezett és nem is tette rosszul.

Aja nem arról híres, hogy nagyon érdekelné a realitás, eléggé el szokott rugaszkodni tőle, és bizony vannak pontosan emiatt logikai bakik a filmjeiben. Viszont olyan jó érzékkel és stílussal rendelkezik, hogy ezt elég hamar elfelejtjük neki. Mint ahogyan az Oxigén esetében is. Persze nyilván a nagyon szofisztikált sci-fi rajongókat ki fogja akasztani a rendező - teszem hozzá, tök jogosan, de annyira jó atmoszférát teremtett, hogy én hajlamos vagyok szemet hunyni ezek felett. A suspense nagyon jól érvényesül ebben a filmben, mint ahogyan a klasszikus sci-fi elemeket is okosan építették be.

A forgatókönyv azért nem tartogat túl nagy meglepetéseket. Elég hamar rá lehet jönni elég sok dologra, ez azért egy picit levon a film élvezeti faktorából. Ám szerencsére itt van nekünk Mélanie Laurent, aki egészen zseniálisat alakít. Nem volt könnyű dolga a színésznőnek, hiszen tök egyedül van jelen szinte végig a játékidő alatt és különösebb mozgástere sincsen, tehát minden rajta áll vagy bukik. Ő pedig élt a lehetőséggel és nagyon hitelesen alakítja a szerepét. MILO a mesterséges intelligencia is izgalmas szereplő. Egyáltalán nem válik ellenségessé és ezt nagyon tudtam értékelni. Sokkal komplexebbé vált ezáltal a film és tényleg egy ember drámájára, fájdalmára, félelmére tudtunk koncentrálni. Ami pedig külön nagy tapsot érdemel, hogy nem szórakoznak a felvezetéssel. Egyből belecsapnak a lecsóba és az elején tényleg nem adnak sok támpontot. Az egyszer biztos, hogy a figyelmet felkeltik és a játékidő nagy részében fenn is tudják tartani. Ebben pedig Mélanie Laurent és az érdekes sztori mellett nagy szerepe van a gyönyörű operatőri munkának és a még ennél is sokkal pazarabb zenének.

Ugye azt mondtam, hogy nem tartogat túl nagy meglepetéseket a cselekmény. Igazság szerint a fő vonalat azt nagyon hamar ki lehetett találni, de azért vannak benne meghökkentő pillanatok. Ezek pedig azért nagyon jók, mert több irányba tudja elvinni a sztorit a rendező. Nagyon sok lehetőség volt a befejezést illetően. Nekem picit csalódás volt az, amerre kifutott az egész. Nem vagyok egy szentimentális fajta, így több kegyetlenséget vártam volna. Szerintem elbírta volna ez a film a sötétebb befejezést és nagyon sajnáltam, hogy nem ezt az irányt választották. Igazság szerint az utolsó 20 percig nagyon bírtam az egészet, de ott valami félrement, amitől gyengébbé vált az összkép. Ezt leszámítva viszont egy igazán kellemes, feszült, elgondolkodtató és jó sci-fi horror lett az Oxigén, amit tudok ajánlani Aja és a műfaj kedvelőinek.

IMDb | mafab