Nagyon szerettem a Penny Dreadful sorozatot, az egész világát, a karaktereket, a történetet. A viktoriánus kor igazán magával ragadó és nagyon sajnáltam, amikor 2016-ban kaszát kapott a széria. Éppen ezért is örültem neki, amikor meghallottam, hogy kap egy spinoff-ot a sorozat, amit átköltöztetnek a 30-as évek Los Angelesébe és a mexikói folklórt helyezik a középpontba. Na mondom, végre! Már éppen itt volt az ideje egy ilyen történetnek.

A széria tehát a 30-as évek Los Angelesében játszódik és majd szétrobban a város a feszültségektől. A történet középpontjában a Vega család áll. Tiego a város első mexikói-amerikai detektíve. Édesanyja nagyon büszke rá, de a testvérei a másik oldalon állnak. Tiego igyekszik mind a két társadalmi csoportnak megfelelni, de ez egyáltalán nem egyszerű. Zsidó származású társával, Lewis Michenerrel egy zűrös ügy kellős közepébe csöppennek. A városvezetés kétes ügyletekbe bonyolódik, a fehérek és a mexikóiak ölik egymást, a nácik mesterkednek a háttérben és még sorolhatnánk. Az egész mögött pedig a mexikói szent, Santa Muerte és gonosz testvére, Magda áll.

Már az is fárasztó volt, hogy mindezt le kellett írnom, hát még a sorozat. Komolyan mondom annyi szálat indítanak el, hogy azt már nem lehet követni. Semmire sem fókuszálnak, sokkal inkább igyekeznek a saját koruk problémáiról beszélni, mint arra figyelni, hogy összeálljon a cselekmény és egyszerűen elveszíti az egész széria a lényegét. Azzal nincsen semmi bajom, hogy szakítanak az anyasorozattal és inkább csak szerkezetében emlékeztet rá, na meg a nevében. A jelenre való reflektálás is helyes, csak nem így. Plusz ebben sajnos semmi gótikus vagy misztikus nem volt. Pedig Natalie Dorman nagyon odatette magát, mint ahogyan Lorenza Izzo is. Dorman karakterek sokaságát testesíti meg és mindegyik szerepben a maximumot hozta. Amikor ő van a középpontban, akkor kifejezetten érdekes a cselekmény. Ugyanez igaz Lorenza Izzora is, aki maga a megtestesült fájdalom.

Az is nagyon jó volt, hogy azt akarták bemutatni, hogy az emberekben mélyen ott lapul a szörnyeteg és csak rajtunk áll, hogy ez felszínre tör-e, vagy sem. Ezt is érzékletesen mutatták be, különösen akkor volt nagyon jó, amikor a Vega családban uralkodó feszültségekre koncentráltak és arra, mennyi mindent képes megtenni egy anya a gyerekeiért. A negatív szereplők is kellően rosszak és sötétek voltak. A történethez meg nagyon illett a film noir jelleg.

A bajok ott kezdődnek, hogy egyszerűen esély sincsen arra, hogy megfelelően kibontsák nekünk a karaktereket és a cselekményt. Santa Muerta nem tud rendesen beépülni a történetbe és a mexikói folklór világa is csak érintőlegesen jelenik meg. A testvére, az alakváltó démon ugyan annyira nem illik bele a képbe, de kellően izgalmas és érdekes volt. A horrorisztikus vonal és mitológia is csak háttérzaj, de észre se lehet venni ebben a zajban. Mert ez a széria egy hatalmas nagy zaj, amiből nagyon nehéz kivenni pár tiszta hangot.

A Penny Dreadful: City of Angels sok ötlettel dolgozik, rengeteg szálon indul el, nagyon sok szereplőt mozgat, de szétesik az egész. Annyi minden történik, hogy nem tíz résznek tűnik, hanem húsznak és még így se nagyon mondanak nekünk semmit. A szálakat se tudják rendesen összefésülni, sok minden csak lóg a levegőben vagy elhal egyszerűen a cselekmény. A vallási szektás vonalat pedig sokkal jobban mutatták be a Perry Mason első évadában.

Tehát voltak itt nagyon jó dolgok, nagyon izgalmas karakterek és tényleg jó alakítások láthattunk. A zene, a képi világ, a helyszín, az operatőri munka, a jelmezek is nagyon jók és szépek voltak. A sorozat igényesen nézett ki, magas volt a színvonal. Voltak kifejezetten erős és jó részek, de nagyon nehéz volt végignézni ezt a tíz részt, ráadásul a finálé se tartogatott sok izgalmat. Szóval, nem nagyon tudom azt mondani, hogy ajánlom. Persze, ha már belekezdtél, akkor nézd végig és írd meg nekem, mire jutottál. :)