Újabb vendégcikk érkezett! Murdock folytatja a Phantasm-széria bemutatását. Nagyon köszönjük az írást!

Kilenc évvel az eredeti film után Don Coscarelli úgy látta, eljött az idő, hogy folytassa a Phantasm-mitológiát. Az első rész egy remek alapötlettel megáldott, ám kivitelezésben eléggé vérszegény kezdő film lett. Coscarelli azóta sokat fejlődött szakmailag, és most kicsivel több pénz is állt a rendelkezésére. Bár szinte alapszabály, hogy a folytatások mindig gyengébbek, mint az eredeti film, de vannak néha kivételek (Terminátor 2, A bolygó neve: Halál, A birodalom visszavág). És igen, a Phantasm 2 is ebbe a kategóriába tartozik. És nem csak az előbb felsorolt technikai és szakértelmi fejlődés miatt. Ehhez még hozzájárulnak Coscarelli ötletei is, amiből itt még jól láthatóan nem tudott kifogyni. De nézzük, milyen is pontosan a Phantasm második felvonása.

A történet ott folytatódik, ahol az előző rész véget ért. A Magas Ember, elkerülve a vereséget, kihasználta egyik legerősebb képességét, és megváltoztatta a valóságot, ezáltal mindenkinek az emlékezetéből kitörölte az addigi eseményeket. Egyedül Mike emlékszik valamiért a történtekre, de Reggie váltig állítja neki, hogy biztos csak egy rossz álom volt, és a bátyja, Jody is csak egy autóbalesetben halt meg. Ezt az apró hibát viszont korrigálni kell, ezért a Magas Ember élőhalott rabszolgái kíséretében eljön Mike-ért, ám Reggie sikeresen megmenti őt. Ezután hősünk elmegyógyintézetbe kerül a történetei miatt. Éveket tölt el itt, amikor is felfogja egy telepatikus képességekkel rendelkező lány, Liz üzeneteit, akit szintén a Magas Ember terrorja fenyeget. Mike úgy dönt, hogy azt mondja az orvosoknak, amit azok hallani akarnak, és ki is engedik őt. Ezután újra találkozik Reggie-vel, ő viszont ismét nem emlékszik az évekkel ezelőtt történtekre, megint csak képzelgésnek tulajdonítva az egészet. Viszont ezután a Magas Ember egy szolid kis merényletet intéz Mike-ék ellen, ahol Reggie teljes családja életét veszti. Az exjégkrémárus ezután már hinni kezd Mike-nak, és mivel nem maradt semmije, így barátjával tart, hogy együtt fékezzék meg a Magas Embert, és megmentsék Liz életét.

Tipikusan azon ritka esetek egyikével állunk szemben, amikor a második résznek sikerül még az elsőt is túlszárnyalnia. Coscarelli szemmel láthatóan sokat fejlődött az eltelt idő alatt. Az előd hibáit és hiányosságait teljesen kijavították, és új irányba terelték a történetet. A forgatókönyv már nincs tele üresjáratokkal, félbehagyott megoldásokkal, és már a hitelesebb trükkökre is volt elegendő pénz. A cselekmény jóval lendületesebb, szinte egy jelentéktelen mozzanat sincs. A nagy sorozatok esetében néha van, hogy a második rész határozza meg a teljes széria arculatát. Így volt ez például a Péntek 13. és a Mad Max esetében, és persze itt is. Az első rész még egy sötét, sci-fi elemekkel átitatott, szürreális rémálom volt. A szürreális rémálom része megmaradt, de itt már kiegészült az összkép olyan elemekkel, amik azóta már meghatározóvá váltak a széria történetében. Ilyen például a road movie stílus és az az enyhén elő-apokaliptikus érzés, hogy a cselekmény már nem egy kisvárosra korlátozódik. Hiszen, mint ahogy azt itt megtudjuk, a Magas Ember városról városra járva fosztja ki a temetőket és mészárolja le a lakosságot, ezzel élőhalott szolgái is csak gyarapodnak. Reggie és Mike pedig folyamatosan a nyomában járnak, hogy megpróbálják megfékezni valahogy. És Reggie is itt kapta meg ikonikus fegyverét, a lefűrészelt négycsövű puskát. Nem tudom, hogy Coscarelli az első film idején hogyan állt hozzá a dologhoz, de itt már érződik, hogy nagyban gondolkozott, és egy teljes mitológiát akart kiépíteni.

Persze a film ettől függetlenül is működik. A cselekmény lendületessége egy pillanatra sem hagy unatkozni minket. Különös stílusa viszont nem fog mindenkit megragadni, ehhez kell egy bizonyos befogadóképesség, akárcsak az első rész esetében, bár annál azért jóval tovább fejlődött az összkép. A forgatókönyv mellett már a trükkökre is több figyelmet és pénzt áldoztak, és meg is lett az eredménye. A törpe élőhalott szolgákat most már többször is megcsodálhatjuk közelről, és külsejük eléggé undorító is lett ehhez mérten. A repülő ezüstgömbök, az úgynevezett szférák megvalósítása is már sokkal jobb lett. A gore-faktort is sikerült emelni, aminek néhány emlékezetes jelenetet is köszönhetünk. Coscarelli rendesen kihasználta a lehetőségeit, hogy tovább csiszoljon és tökéletesítsen alapötletén, de nem felejtette el annak gyökereit sem. A filmben több visszautalás is van az első rész ikonikus pillanataira, emellett újra elhangzanak az elhíresült, azóta szállóigévé vált mondatok is, legfeljebb kicsit átfogalmazva. De emellett következetesen is tovább szövi a történetet, és új elemekkel gazdagítja. Ilyenek például a Magas Ember új, emberi csatlósai, a két gyászhuszár, és a későbbi részben is többször feltűnő gázálarcos sírrablók. Ezeket az újító ötleteit viszont a szférákban tudta még igazán kiélni. Egészen kreatív és ötletes kivégzési módszereket talált ki a kis gömbökhöz, amiket rendesen be is mutatnak nekünk. És itt még a horrorelemek is a helyükön vannak még. Van egy pár jelenet, ami tényleg elég hátborzongatóra és ijesztőre tudott sikerülni, persze a sokat edzett nézőt ezek már annyira nem fogják letaglózni. De az a kellemesen sötét atmoszféra végig jelen van.

A színészekre sem lehet panaszunk. Mike-ot itt most nem Michael Baldwin játssza. Az ő helyét itt most James Le Gros veszi át, aki nem rossz, de nem is olyan kiemelkedő. Egy korrekt, átlagosan kedvelhető főhőst hoz nekünk, és ennyi.

{spoiler}Nem teljesen értem, miért nem Baldwint láttuk most is, hiszen a további részekben is végig ő fogja tovább vinni a szerepet.{/spoiler}

Reggie Bannister viszont nagyon jól hozza a figuráját. Itt már jóval több szerepet kapott, és túl is lépett a szürke mellékszereplő besorolásán. Egy igazán vicces és laza karakter lett belőle, a sorozat egyik legjelentősebb figurája, és az egyik leghíresebb pozitív figura a horrorfilmek történetében. Sokan felhozzák, hogy kicsit hasonlít is Ashhez az Evil Dead-szériából, és nem nagyon tudok vitatkozni ezzel. Tényleg van jó pár áthallás köztük. Vajon milyen lenne, ha egyszer találkoznának? Új szereplőként bukkan fel a történetben Mike szerelme, Liz, akit Paula Irvine játszik. Ő is egy teljesen korrekt és kedvelhető karakter lett, és szerencsére nem követik el azt a leggyakoribb hibát vele kapcsolatban, hogy ő csak egy bajba jutott lány, akit meg kell menteni. Igen, persze, azért a film során olyan helyzetekbe kerül, ahonnan tényleg Mike-éknak kell őt kimenteni, de összességében Liz tud vigyázni magára. Egy rátermett lány, aki nem ijed meg a harctól, és az ilyen szituációk nagy részében is inkább ő menti ki saját magát. És itt van még a remek Angus Scrimm a Magas Ember szerepében. Itt már kicsivel többször is tűnik fel, mint az első részben, de azért nem viszik túlzásba a szerepeltetését, és meghagyják a karakter misztikumát. Scrimm pedig még mindig hátborzongatóan és hatásosan hozza a nem evilági rabszolga-kereskedő lény szerepét. Sőt, talán ebben a részben a legjobb.

Összességében a Phantasm 2 egy remek horrorfolytatás, ami sikeresen lép túl az előd hiányosságain, és még túl is szárnyalja azt, ezzel egy új irányt is adva történetének. Egyedi és néhol szürreális stílusa miatt továbbra is erősen nézőfüggő, de bátran tehet vele mindenki egy próbát. Coscarelli ezzel el is indította történetét azon az úton, hogy egy teljes franchise váljon belőle, és ez az elképzelés meg is valósult. De hogy ezek után hogyan szőtték tovább a sztorit, és sikerült-e tartani az újonnan felállított színvonalat, az majd legközelebb kiderül.

Értékelés: 7/10

IMDb | mafab