Köszöntsétek legújabb szerzőnket, HZSB-t!
A Resident Evil 7 méltán tartozik 2017 legsikeresebb játékai közé. A sorozatot, az akciójátékok felé elvivő hatodik számozott rész, a minden szempontból értékelhetetlen Operation Racoon City és a felemás Revelations mellékágak után, ezzel a játékkal vitték vissza a gyökereihez, azaz a túlélőhorror játékmenethez és hangulathoz. Sajnos a Banned Footage vol. 1 és 2 névre keresztelt korábbi DLC-k nem hozták az eredeti játék színvonalát és a kevés tartalomhoz mérten, borsos árukkal az alapjátékról feleslegesen lehúzott rókabőrnek tűntek. A cikkemben tárgyalt utolsóként megjelent két kiegészítő viszont azoknak készült, akik az alapjáték kipörgetése után, néhány túlárazott minijátéknál többre vágytak.
A Not a Hero és End of Zoe címre keresztelt csomagok ugyanis sokkal tartalmasabbak, mint a korábbi két DLC. Végre önálló történeteket, új játszható karaktereket és új helyszíneket is kaptunk. Ez persze még nem jelenti feltétlenül, hogy megfelelnének az eredeti játék után támasztott magas elvárásoknak, nézzük tehát meg részletesebben, hogyan teljesítenek játékmenet és sztori fronton.
Not a Hero
A Not a Hero ingyenesen letölthető az alapjáték tulajdonosainak és eredetileg fél évvel a 2017. decemberi release előtt, valamikor az év nyarán jelent volna meg, a csúszás mellett pedig időközben átalakult a kiegészítő eredeti koncepciója is. A Capcom eredeti terve egy rövid akció lövölde lett volna, de végül jobbnak látták nagyrészt meghagyni az alapjáték játékmenetét. Ebben a kiegészítőben régi ismerősünk, Chris Redfield bőrébe bújhatunk, akiről az eredeti játék végén megtudhattuk, hogy az Umbrella ügynökeként dolgozik. Chris feladata Lucas Baker kiiktatása, aki az Umbrella több ügynökét is elrabolta és titkos információk kiszivárogtatására készül a szervezetről. Lucasról megtudhatjuk egyébként azt is, hogy egy titkos bázison tevékenykedik valahol a bányarendszerben... és nagyvonalakban ennyi a történet, az ugyanis mindkét új kiegészítőnek gyenge oldala. Érthető, hogy a Capcom írógárdája leginkább az eredeti történet valamilyen formájú lezárásán dolgozott, mintsem, további kérdések felvetésén, de ettől még zavaró a faék egyszerűségű történetvezetés.
Az alapfelállásból mindenesetre következik, hogy ez alkalommal leginkább a bányákon keresztül vezet majd utunk. A bányás részek az eredeti játék kevésbé érdekes helyszínei közé tartoztak, de szerencsére a kiegészítőben teljesen új bányarészeket fedezhetünk fel, melyek jóval kidolgozottabbak és látványosabbak. az eredetieknél, ráadásul a fejlesztők egy érdekes gázmaszk rendszerrel is megspékelték a dolgot. Gázmaszkot kell ugyanis hordanunk a sötét, vagy mérgező gázokkal megtelt alagútrészeken, ennek oxigéntartalékaira pedig mindig oda kell figyelnünk és bizonyos részeken az áthaladáshoz fejlesztéseket is kell szerezni hozzá, különféle szűrők és egy éjellátó formájában. Az új ellenfelek kidolgozásába sajnos nem sok időt öltek. Nagyrészük gyakorlatilag az eredeti szörnyek kicsit erősebb, helyenként minimálisan átdolgozott verziója, de egy újféle pisztoly lőszernek hála immár hatástalanítható a fehér mutánsok regenerálódó képessége, így az eddig megölhetetlen ellenfelekkel is végezhetünk. Fontos újítás még a harcrendszerben, hogy megkapjuk Chris, a Resident Evil 5-ből már ismert közelharci képességét is. Chris ökleinek segítségével akár egyetlen ütéssel ártalmatlaníthatjuk a gyengébb ellenfeleket. A röpke 2-3 órát kitevő történet végén némi vigaszdíjként a szörnyek egyhangúságára azért egy klasszikusan Resident Evil-ös főellenséggel is találkozhatunk, a mutálódott Lucas képében.
A Not a Hero fő gyengeségei az újításra való hajlandóságának hiánya és az, hogy a készítők meg sem próbálták kihasználni a történetvezetésben rejlő potenciált. Az, hogy Chris immár az Umbrella megbízottjaként tevékenykedik izgalmas felvetés, de nem fut ki sehova. Lucas karaktere felkeltette érdeklődésünket az alapjátékban, érdekeltek a motivációi és szadista hajlamainak eredete, de sajnos semmi újat nem tudunk meg róla. A 2-3 órás játékidőbe pedig nyilván nem kellett volna túl mély narratívát erőltetni, de egy minimális kifejtés elvárható lett volna.
A Not a Hero igazából olyan, mintha a Resident Evil 7 harmadik fejezetének kicsit akciódúsabb, kicsit kidolgozottabb újragondolása lenne. Bár tény, hogy a régi-új főszereplő és a gázmaszkunkkal való pepecselés ad egyfajta új ízt neki. Ingyen mindenképp érdemes legalább egyszer végigtolni az alapjáték tulajdonosainak.
Értékelés: 6/10
End of Zoe
Az End of Zoe címet viselő DLC már csak a Season Pass tulajdonosainak jár, hiszen a Capcom nyilván annak eladásait sem szerette volna a földbe állítani.
Az eredeti játék végén meg kellett hoznunk a nehéz döntést, hogy Zoe-t, vagy Mia-t mentjük- e meg az ellenszérum segítségével, a DLC pedig a pozitívabb végjátékot hozó döntést, azaz Zoe beáldozását és a barátnőnkkel való menekülést veszi alapul. Bár a címből feltételezhetnénk, hogy Zoe utolsó óráit játszhatjuk végig, a történetben Jack Baker eddig ismeretlen testvérét, a mocsár környékén élő Joe-t irányítjuk, akivel feladatunk, hogy ellenszérumot szerezzünk a haldokló lánynak.
A fejlesztők megint belenyúltak kicsit a harcrendszerbe, ezúttal a közelharcra fektetve nagyobb hangsúlyt. Egyfajta tutorialként Joe jegyzetei közt már a játék elején megtaláljuk a szörnyek ellen használható kombóinkat. Joe ugyanis mocsárlakó hillbilly-ként gyakorlott már a velük való küzdelemben, így jól tudja például , hogy egy balossal, majd két jobbossal simán kiütheti őket, sőt ha két-két oldalirányú ütés után középső felütéssel kínálja meg a rusnyaságokat, azok feje konkrétan szétrobban. Mivel Joe-nak nincsenek lőfegyverei, a játék során végig kőkemény ökleire fogunk hagyatkozni.
Az eredeti játék közelharci mechanizmusára igazán ráfért a frissítés és szerencsére ezt mostanra a fejlesztők is belátták. Az előbb említett bal, jobb és alsó irányú ütések mellett, tudunk blokkolni is, talán túlságosan is tökéletesen, hiszen ha védekező állásban vagyunk Joe szinte teljesen sebezhetetlen és a harcokban így sajnos nem maradt túl sok kihívás.
Joe barátunk déli gyerekhez híven nem túlságosan finnyás, vagy szofisztikált. Szívesen fogyaszt ugyanis különböző rovarokat, akik az életerő visszatöltésének egyik módjai és kemikáliákkal keverve a med kit alapanyagai. A letört ágakból és széthagyott fémrudakból pedig rögtönzött dárdákat készíthetünk az amúgy elég veszélyes aligátorok ellen. Főhősünk olyan mint Bear Grylls sokkal mocskosabb szájú változata.
Joe ugyanis nem finomkodik, mikor harc közben ellenfeleinkre próbál jelzőket találni. Az F betűs káromkodás lehetséges változatainak többsége el fog hangozni szájából, mind szegény aligátoroknak, mind pedig mutáns ellenfeleinek címezve.
Viszonylag korán színre lép Joe vissza-visszatérő fő ellenfele, az egyszerűen csak Swap Man, névre hallgató mutáns rusnyaság. Ő az egyetlen ellenfél, aki valóban képes megizzasztani a játékost, köszönhetően saját kombóinak és hihetetlen szívósságának és itt buknak ki az eddig általam csak dicsért harcrendszer hiányosságai is, ugyanis egy ilyen erősségű ellenfélnél már inkább frusztráló, mint szórakoztató a látóterünket eléggé kitakaró védekezés és a támadás közötti folyamatos, monoton váltogatás. Swamp Man szerepeltetése ennek ellenére remek ötlet volt. Az általa keltett konstans fenyegetés a Resident Evil 3 Nemesisét idézi és igazi arcon csapás a játék eleje után, ahol elhitették velünk, hogy mi vagyunk a mocsár királyai.
A Not a Hero-hoz hasonlóan ez a kiegészítő is 2, legfeljebb 3 óra alatt végigvihető, azonban itt a fejlesztők már igyekeztek valamennyire kitolni a játék újrajátszhatósági faktorát. Gyűjthetünk akciófigurákat, melyek erőnket növelik egy egy százalékponttal, első végigjátszásunk után pedig felnyithatjuk az extrém nehézségi szintet, melyben, a nehezített játékmenet mellett különböző kihívásokat is teljesíthetünk.
Bár az alapjáték történetéhez ez a kaland sem sokat ad hozzá, a számtalan remek újítás miatt kevésbé marad hiányérzetünk. A játékmenetet olyan sikerült olyan mértékben megújítania, hogy az akció sokkal jobban elvigye a hátán mint a többi, kevésbé innovatív kiegészítőt.
8/10