Sok nagy múltú, ma már legendának számító franchise létezik a videójátékok világában, amik az évek során joggal vívták ki a maguk hírnevét, és kétségtelen, hogy a Resident Evil széria közéjük tartozik. Az első Resident Evil játék 1996-ban látott napvilágot a Capcom égisze alatt, és szinte azonnal nagy hírnévre tett szert a túlélő horror játékok körében. Az azóta eltelt huszonhat évben számtalan folytatás, spin-off és remake követte a legelső részt, és természetesen a filmes adaptáció elkészítése is csak idők kérdése volt. 2002-ben készült el az első élőszereplős Resident Evil film, Paul W.S. Anderson rendezésében, Milla Jovovich főszereplésével, amit mi idehaza A kaptár címen ismerhettünk meg. A filmnek csak minimális köze volt a játékokhoz, de így is szerzett magának egy kisebb hírnevet, és ezután a folytatások is szépen jöttek egymás után. A második rész még próbált valamennyire kapcsolódni a játékok történetéhez, de azt követően az összes további film szépen járta tovább a saját útját, néha dobva egy kis gumicsontot a rajongóknak néhány ismert karakter hányavetett berángatásával, de sajnos a színvonal részről részre egyre rosszabb lett. A Kaptár széria (így legalább könnyebb megkülönböztetni a játékoktól) tizennégy éves fennállása alatt szépen eljutott az igényesebben összefércelt ZS kategória szintjéig, amire végül a 2016-os A Kaptár: Utolsó fejezet tett pontot. Ez alatt az idő alatt három animációs film is készült, amik sokkal hűebbek voltak a játékok világához, és még színvonalban is felül tudták múlti a Kaptár sorozat nagyrészét. Mindenesetre a széria 2016-ban ténylegesen véget ért, és a stúdió szinte már ekkor eldöntötte, hogy rebootolni fogják a teljes franchise-t. 2021-ig kellet várni, hogy elkészüljön az új Resident Evil film, ami az ígéretek szerint sokkal hűbb lesz a játékok világához és szereplőihez, és igyekszik majd visszaadni ugyan azt az élményt, amit anno konzolon is nyújtani tudtak.

1998-ban járunk. Claire Redfield (Kaya Scodelario) visszatér szülővárosába, Raccoon City-be, hogy utána járjon azoknak a sötét pletykáknak, amik a várost uraló Umbrella Corporation-hoz köthetőek, és hogy jobb belátásra térítse rég nem látott bátyját, Chris-t (Robbie Amell), aki a helyi rendőri szerveknél dolgozik. Ahogy Claire megérkezik, a városban szép lassan kezd elszabadulni a káosz. Mintha valami betegség vagy fertőzés ütné fel a fejét, az emberek egyre agresszívebben kezdenek el viselkedni, míg végül tömegesen kezdenek egymásra támadni. Az Umbrella teljesen lezárja a várost, és fegyveresek gondoskodnak róla, hogy biztosan ne hagyhassa el senki a települést. Míg Claire próbál utána járni az események hátterének, Chris-t és a társait kivezénylik a város szélén álló Spencer kastélyhoz, ami a borzalmas események gócpontjaként szolgál. Eközben bizonyos felek minden eszközt megragadnak annak érdekében, hogy leleplezzék az Umbrella mocskos kísérleteit, amiket ezen a helyen végeztek, veszélyeztetve a város teljes lakosságát.

Nem tudom pontosan eldönteni, hogy vajon mi járhatott a készítők agyában. Azt elhiszem, hogy a Kaptár filmek már eléggé lejáratták a franchise-t a filmes világban, ezért alapjáraton indokolt lenne a teljes rebootolás. Ehhez mondjuk szerintem lehet nem ártott volna még pár évet várni. Már csak azért sem, mert szemmel láthatóan a készítők és a stúdió lelkében is erősen él még a Kaptár filmek silány megítélése, mert eszük ágában sincs jobban csinálni azt, ami eddig rossz volt, csak egyszerűen egy másfajta módon csinálják most rosszul. Hallgatnak amúgy a rajongók vágyaira, de ezt is csak ilyen tessék-lássék, beleszarós módon. Az volt a probléma, hogy a filmeknek semmi közük nem volt a játékokhoz, és nem is nagyon szerepeltek a megszokott karakterek? Tessék, az új film konkrétan az első két játék sztoriját dolgozza fel, és az ezekben szereplő összes ikonikus karaktert megkapjuk. Claire és Chris Redfield, Jill Valentine, Leon, Wesker, mind itt vannak. A játékokból ismert szörnyek és ellenfelek is itt vannak. A baj csak az, hogy ezek így mind csak bele vannak hányva a közösbe, hogy tessék fiam, itt van, amit kértél, örüljé. De, hogy mindezt méltó módon tálalják, és, hogy legyen benne valami tartalom is, az mintha derogálna nekik. Pedig az alapanyag bőven adná magát, és van is benne olyan dolog, ami működik. Ilyen például a set design. Raccon City ebben a filmben egy tipikus amerikai kisváros lett, ami mindig jó helyszín egy horrorfilmnek, és alkalmas is arra, hogy ijesztően mutassa be a lassan elburjánzó borzalmakat a kisvárosi miliőben. Ráadásul maga a város is elég hátborzongató és hangulatos lett, és ugyan ezt el lehet mondani még például az olyan helyszínekről is, mint a Spencer kastély, vagy az árvaház. A környezetre tehát egy rossz szavunk sem lehet. És ugyanezt elmondhatjuk a zenéről is. Önmagában nem annyira maradandó, de a film közben nagyon jó kis atmoszférát tud teremteni. És most, hogy letudtuk a pozitívumokat, beszélgessünk minden másról.

Először is a karakterek. Akik valójában nincsenek is. Ahogy említettem, szinte az összes létező ikonikus karaktert megkapjuk, csak az a baj, hogy mind üres sablon figurák, és még casting tekintetében sem hasonlítanak nagyon a játékbeli önmagukhoz. Egyedül Claire és Chris azok, akik külsőleg is hűek a játékbeli karakterükhöz, és főleg Claire az, akinek még valami jelleme is van. A többiek esetében viszont teljes a kudarc. A casting se a legjobb, és tényleg, semmi karaktere nincs a szereplőknek. Teljesen alap sablonokból épülnek fel, és úgy igazán senkiért nem tudunk izgulni. És mi van a történettel? Nos, hiába vették alapul az első két játék cselekményét, az egészet sikerült totálisan összecsapni. Mint amikor nagyon gyorsan le akarod másolni az osztálytársad házi feladatát, de körülbelül csak azért, hogy neked is legyen valami, ezért úgy igazából oda se figyelsz, csak gyorsan összefércelsz valamit. A szereplők csak haladnak szépen egyik fontos és jól ismert eseménytől a másikig, és úgy zongorázzák végig az egészet, mintha csak gyorsan le kéne futni a kötelező köröket. Ugyan ez igaz még a szörnyek szerepeltetésére is. A zombik szerepelnek a legtöbbet, de rajtuk kívül megkapjuk még a zombi-kutyát, a Licker-t, Lisa Trevor-t, meg a G-vírus teremtette mutánst, de ezek is csak gyorsan bevannak hajigálva, csak jönnek, megjelennek, aztán hamar le is vannak tudva. A legfontosabb dolgokra nem szán időt a forgatókönyv, hogy rendesen elmagyarázza azokat, csak robog tovább, hogy történjenek az események. Az akciók még úgy ahogy elmennek. De például a CGI az valami borzalmas. Tudom, hogy ez a produkció kevesebb pénzből készült, de még ennek tekintetében sem illene ilyen fércmunkát kiadni a kezeik közül. Az egyik filmvégi aranyköpést még akár egy erre irányult beszólásként is lehetne értelmezni.

És itt át is lehet térni arra a dologra, amin én ledöbbentem a film nézése közben, amikor az realizálódott bennem. Mert az egy dolog, hogy a készítők egyértelműen összecsapták a filmet, de emellett még látványosan nem is veszik komolyan. És ezt úgy kell érteni, hogy a film tele van olyan jelenetekkel és „ikonikus” momentumokkal, amik konkrétan önmaguk paródiájává válnak, és a későbbiekre tökéletes meme alapanyagot fognak szolgáltatni. És ezeken tényleg jókat lehet röhögni, de aztán ráeszmélsz arra, hogy ezeknek nem ebben a filmben kéne szerepelniük, és elkezdesz azon agyalni, hogy most pontosan mire is ültél be? Mert az a helyzet, hogy ez a film VICCES! De úgy vicces, mint egy gagyi youtube videó valami hülyeségről, amin kínodban szétröhögöd az agyad, mert fel sem tudod hirtelen fogni, hogy hogy lehet ekkora baromságot kitalálni, vagy megvalósítani. Nos, ugyanez a helyzet ezzel a filmmel is. És már az is biztos, hogy ezek után Jennifer Paige Crush című dalára sem fogok többé ugyanúgy tekinteni. Épp ezért, aki teheti, mindenképpen társaságban nézze meg a filmet, mert együtt nagyon jókat lehet nevetni rajta, még akkor is, ha kínunkban. Egy igazi katasztrófaturizmus ez az alkotás. Viszont ennek árnyékában az ember el is morzsol egy, vagy még több könnycseppet, hogy ennyire meggyalázták a Resident Evil hagyatékát, sőt, konkrétan ki is parodizálták azt. Mert az új film inkább mondható egy gyenge paródiának, ami néha komoly is próbálna lenni, csak nagyon nem megy neki. Ez pedig azért is dühítő, mert az alap adott volt, és magában a filmben is látszanak a lehetőségek, és, hogy ebből többet is ki lehetett volna hozni. De aztán végül a készítők nagy ívben szartak az egészre, vagy pedig túl sok kokain fogyott el a forgatás során. Bármelyik verzió is az igaz (vagy talán mindkettő), a végeredmény így is egy vonatszerencsétlenséggel ér fel.

Hogy kinek tudnám jó szívvel ajánlani az új Resident Evil filmet? Megrögzött katasztrófaturistáknak, és azoknak, akik jót akarnak röhögni valami botrányosan pocsék filmen, egy jó társasággal, és némi alkohol kíséretében. Viszont akik nagy rajongói a Resident Evil játékoknak, és akik reménykedtek abban, hogy végre kaphatnak egy normális filmes adaptációt, azok messzire kerüljék el, mert csak keserű fájdalmat és mélységes haragot fog okozni számukra. Hogy ezután mi lesz a franchise sorsa, azt így már tényleg lehetetlen most megmondani. A legjobb, ha már egyáltalán nem várunk semmit, és felkészülünk a legrosszabbra. Ki tudja, talán egy nap, ami el sem jön talán, lehet végül tényleg kapunk majd egy tisztességes és méltó Resident Evil adaptációt. Talán majd az unokáink mesélhetnek róla.

IMDb | mafab