Karácsonykor mindenki igyekszik még jobb lenni, mindenkit örömteli várakozás tölt el. Víg énekek dallama száll, finom illatok lengik be a szobát, Kevin hadakozik a tévében a betörőkkel, vagy McClane mászik be éppen egy liftaknába és alig várjuk, hogy kinyissuk az ajándékainkat. Nálunk a Jézuska és az angyalai hozzák el az ajándékot, míg Amerikában a Mikulás érkezik 5 rénszarvassal megerősített szánján. Béke, szeretet és nyugalom jellemzi ezt az időszakot. Vagy talán mégsem, legalábbis ebben a filmben mindennek mondható a Karácsony, csak éppen békésnek és nyugodtnak nem.

Billy nem rajong az ünnepért, pláne nem a piros ruhájában ho-ho-ho-t kurjantó Mikulásért. A kisfiú egy nagyszülői látogatásról tart éppen hazafelé szüleivel és kistestvérével, amikor egy mikulásruhába öltözött gyilkos támadja meg őket. Billynek végig kell néznie szülei halálát, így érthető módon nem a Mikulás a kedvence. Testvérével egy árvaházban nőnek fel, ahol az intézményt vezető apácának igencsak érdekes fogalmai vannak arról, hogyan kell a kisfiút "meggyógyítani". 10 évvel később Billy jól megtermett fiúvá cseperedett. Munkát is kap, ám a Karácsony még mindig nem a legbékésebb időszak a számára. Hamarosan pedig elszabadul a pokol, csak úgy röpködnek a hullák. Ez az éj bizony nem lesz sem csendes, sem szentséges, de halálos annál inkább.

Őszintén megmondom, hogy én szeretem a 70-es, 80-as évek horrorjait. A Fekete karácsony, a Péntek 13 és a My Bloody Valentine külön kedvenceim, de a Silent Night, Deadly Night-hoz még nem volt szerencsém. A remake-t sem láttam, szóval teljesen szűz fejjel ültem le megnézni a filmet. Az első 10 perc nagyon tetszett, tényleg kisebb sokkot kaptam a szülők megölése láttán és összeszorult a szívem azért a két angyali kisgyermekért. Ezután következett az árvaházas rész, ami nagyon felbosszantott, mert ahelyett, hogy segítettek volna a traumát feldolgozni Billy-nek, inkább elmélyítették a baját. Ezután ugrottunk az időben és jöhetett a gyilok hadjárat a kérdés már csak az volt, hogy ki lesz itt a véres Mikulás. Igazából nem volt nagy kérdés, csak én reménykedtem benne, hogy némi csavar be fog majd figyelni, lesz majd egy kis elterelés meg pofára esés. Sajnos nem lett, de mielőtt ebbe belemennék, még jöjjenek a pozitívumok.

A zene kellően idegtépőre sikeredett, bár ez a korszak filmjeinek mindig nagy erőssége volt. A gyilkosságokat is bírtam. Volt akasztás, torok elvágás, némi gyomor felvágás, kalapáccsal, íjjal és baltával is ment a gyilok. Még egy kellően jól időzített fejlevágást is sikerült beleszuszakolni a 79 perces játékidőbe, tehát a véres, aprítós részekre nem lehetett panasz. Őszintén nekem nagyon tetszettek ezek a jelenetek, jól megcsinálták őket és az agancsra való felakasztást külön értékeltem. Jó, hát láttam már ezeket a korszak filmjeiben persze, de ettől még értékelni kell a jó kivitelezést és időzítést. A fiúk is örülhetnek, mert nem kevesebb, mint 4 pár cicit kapnak, ami szintén szép teljesítmény egy, a másfél órát sem meghaladó filmben.

Sajnos a film mégsem ért fel a fentebb említett klasszikusokhoz, mégpedig azért nem, mert ebben a sztoriban bizony sokkal-sokkal több volt. Azzal még megbarátkoztam, hogy nyilvánvaló volt, hogy itt nem az lesz a lényeg, hogy ki lesz a gyilkos, mert ezt tudtuk. Azonban nem lehet elmenni amellett, milyen lelki húrokat pendített meg a történet. A gyerekkori trauma továbbélése, feldolgozatlansága és ennek a traumának a helytelen, sőt kegyetlenül lelketlen kezelése kellett volna, hogy a központi téma legyen. Tudom, tudom, hogy ez egy karácsonyi slasher, de ettől még nem adhattak volna neki mélyebb tartalmat? Vagy akkor ne így építsék fel a sztorit, mert kifejezetten bosszantott, hogy egy nagyon komoly témát hagytak elveszni. Ráadásul Billy testvérével, gyerekkorával szinte semmit nem foglalkoztak. Megmutattak egy kis szeletkét és aztán azzal a lendülettel át is ugrották az egészet. Az öcsike például alig került szóba, meg sem mutatták, milyen a kapcsolata a bátyjával, ami a végkifejletet látva külön hiba.

A karakterek nagyon felszínesre sikerültek, semmit nem dolgoztak ki rendesen, a film elején meg a szülőket nyakon tudtam volna verni, amikor a kisfiút otthagyták egyedül a teljesen beszámíthatatlan nagyapjával, aki ugye elmeséli neki azt a fantasztikus sztorit, hogyha valaki nem volt elég jó egész évben, akkor a Mikulás azt az embert nagyon megbünteti. Ennek is a későbbiekben lett szerepe a kattanásnál, de ez mondjuk a helyén volt, jó volt az összekapcsolás. A színészek nem csoda, hogy nem futottak be nagy karriert, mert kólával is éppencsak elmentek. A gyerekek jók voltak, ami meglepő, de tényleg így van. Sajnos az összes többi színész nagyon felejthető volt, kivéve Lilyan Chauvint, aki komolyan félelmetes és visszataszító volt a vezető apáca szerepében. Kár, hogy nem volt annyit a filmben.

Én tényleg nem vártam mélyenszántó filmet, sejtettem, hogy nem a lélekelemzés lesz a fő cél, nem is hoztam volna fel ezt, ha nem foglalkoztak volna a témával többet, mint kellett volna. Ezt úgy kell érteni, hogy ahhoz eleget foglalkoztak a témával, hogy érdekelni kezdjen, de ahhoz kevés volt, hogy elfogadjam a hatását és a látottakat. A gyilkosságok viszont nagyon jók voltak, a hangulat is rendben volt, csak ebben a formában tényleg több volt a történetben. Azért jó, hogy ezt is kipipáltam és azért örülök, hogy Szenteste hozzánk nem a Mikulás szuszakolja be magát a kéményen, mert ezt az aprítást látva nem lenne őszinte az örömöm, ha meglátnám leparkolni a háztetőnkön.

Nem egy kiemelkedő alkotás, de egyszer érdemes megnézni. Azért remélem, mindenki nagyon jó volt, mert ahogyan a filmben is láthatjuk, a rosszak akár baltát is kaphatnak az arcukba. Szóval, legyetek jók, ha tudtok. :)

IMDb | mafab