Ma sort kerítek a méltán elismert és szerintem leghíresebb spanyol film bemutatására, mely bár nem mondható horrornak, tematikában a helye: háborús filmdráma fantasztikus és horrorisztikus elemekkel. Guillermo del Toro több díjat is bezsebelő alkotása, A faun labirintusa (El laberinto del fauno – 2006) az egyik legkülönlegesebb a témában, egy igen kevésszer felhasznált látásmódot használ: gyereket, egy kislányt tesz központi figurává, az ő szemén keresztül pillanthatunk be a „falangista” Spanyolországba.
Ma sort kerítek a méltán elismert és szerintem leghíresebb spanyol film bemutatására, mely bár nem mondható horrornak, tematikában a helye, háborús filmdráma fantasztikus és horrorisztikus elemekkel. Guillermo del Toro több díjat is bezsebelő alkotása, A faun labirintusa (El laberinto del fauno – 2006) az egyik legkülönlegesebb a témában, egy igen kevésszer felhasznált látásmódot használ, gyereket, egy kislányt tesz központi figurává, az ő szemén keresztül pillanthatunk be a „falangista” Spanyolországba.
A polgárháború után Francisco Franco vezeti Spanyolországot, csapatait a náci Németország és a fasiszta Olaszország támogatta. Kormányzata erősen megkülönböztette a háború győzteseit és veszteseit, a II. világháborúban katonailag nem vett részt, de nyíltan támogatta a Tengelyt.
A nyitójelenetben megismerjük egy földalatti birodalom és Moanna hercegnő történetét, aki kíváncsi volt a földfelszíni világra, ezért megszökött apjától, de mikor felért a felszínre, a nap úgy elvakította, hogy minden emlékét elfelejtette, még saját személyét is. Apja, a király évezredekig kereste lányát, dimenzió kapukat nyitott, hogy a hercegnő visszatérhessen hozzá és birodalmába.
1944. Ofelia, várandós édesanyjával tart Vidal kapitányhoz, születendő testvére apjához. A kapitány elszánt híve a fasizmusnak és apjának, aki elszántan küzdött a kommunisták ellen, csapatával egy vidéki malomnál állomásoznak, és próbálják kézre keríteni a hatalmat bíráló gerilla csapatokat.
Ofelia, bár már kamasz, imádja a meséket, különböző hercegnőkről és tündérekről olvasni, útjuk során találkozik egy óriási sáskával, akit egy erdei tündérnek hisz, az állat követi egészen a malombeli szállásukig, ahol felfedi valódi énjét, a tündéralakját. A mesebeli lény a kislányt az erdő közepén álló labirintusba vezeti, melynek mélyén egy faun várja. A faun mind a római és mind a görög mitológiában fellelhető mitikus lény, míg előbbieknél az erdők mezők védelmezője, utóbbinál a pásztorok félistene, közel áll a nimfákhoz, kicsit perverz, élvezetekért élő lény.
A labirintus ura, a Faun Ofelia személyében rég elvesztett hercegnőjét véli felfedezni, de nem nyithatja meg azonnal a birodalomba vezető kaput, előtte le kell tesztelnie a kislányt, hogy az évezredek alatt nem-e vált halhatatlanná, három próbát kell kiállnia. A próbák fogják bizonyítani a kislány tiszta lelkűségét, ártatlanságát és feltétlen szeretetét.
Szerintem, mint A kis hableány, mind Alice Csodaországban nagy hatással volt del Torora, aki nemcsak a rendezésért, a forgatókönyvért is felelős volt. Természetes, hogy egy háborúban élő gyermek valahova menekülni fog a valóság elől, így mesevilág pedig tökéletesen kézenfekvő. Jelen esetben véres háború folyik, így a párhuzamos csodavilág is sokkal borúsabbá válik Ofelia szemében, a feladatok egyre veszélyesebbek, sokkal nagyobb az elbukás kockázata, ami ugyan így igaz a kormánnyal szembenállókra. A spanyol thrillerek, horrorok nem operálnak tömérdek mennyiségű vérrel és kegyetlenséggel, mint francia barátaik, ők inkább a lélektani hatásokra, tényezőkre koncentrálnak, a cselekmény minden esetben együttérzést és megértést válthat ki. A mesevilág háborúba való beleszövése nem új keletű, hisz Narnia krónikái is a világháború alatt játszódik, szimbolikusan. A faun labirintusa egy nagyon különleges film, elképesztő trükkökkel, gyönyörű operatőri munkával, rendezéssel illetve színészi alakításokkal. Nem csak a horror rajongóinak ajánlom a figyelmébe.Ma sort kerítek a méltán elismert és szerintem leghíresebb spanyol film bemutatására, mely bár nem mondható horrornak, tematikában a helye, háborús filmdráma fantasztikus és horrorisztikus elemekkel. Guillermo del Toro több díjat is bezsebelő alkotása, A faun labirintusa (El laberinto del fauno – 2006) az egyik legkülönlegesebb a témában, egy igen kevésszer felhasznált látásmódot használ, gyereket, egy kislányt tesz központi figurává, az ő szemén keresztül pillanthatunk be a „falangista” Spanyolországba.
A polgárháború után Francisco Franco vezeti Spanyolországot, csapatait a náci Németország és a fasiszta Olaszország támogatta. Kormányzata erősen megkülönböztette a háború győzteseit és veszteseit, a II. világháborúban katonailag nem vett részt, de nyíltan támogatta a Tengelyt.
A nyitójelenetben megismerjük egy földalatti birodalom és Moanna hercegnő történetét, aki kíváncsi volt a földfelszíni világra, ezért megszökött apjától, de mikor felért a felszínre, a Nap úgy elvakította, hogy minden emlékét elfelejtette, még saját személyét is. Apja, a király évezredekig kereste lányát, dimenziókapukat nyitott, hogy a hercegnő visszatérhessen hozzá és birodalmába.
1944. Ofelia várandós édesanyjával tart Vidal kapitányhoz, születendő testvére apjához. A kapitány elszánt híve a fasizmusnak és apjának, aki elszántan küzdött a kommunisták ellen. Csapatával egy vidéki malomnál állomásoznak, és próbálják kézre keríteni a hatalmat bíráló gerillacsapatokat.
Ofelia, bár már kamasz, imádja a meséket, szeret különböző hercegnőkről és tündérekről olvasni. Útjuk során találkozik egy óriási sáskával, akit egy erdei tündérnek hisz. Az állat követi egészen a malombeli szállásukig, ahol felfedi valódi énjét, a tündéralakját. A mesebeli lény a kislányt az erdő közepén álló labirintusba vezeti, melynek mélyén egy faun várja. A faun mind a római, mind a görög mitológiában fellelhető mitikus lény - míg előbbieknél az erdők-mezők védelmezője, utóbbinál a pásztorok félistene. Közel áll a nimfákhoz, kicsit perverz, élvezetekért élő lény. A labirintus ura, a Faun Ofelia személyében rég elvesztett hercegnőjét véli felfedezni, de nem nyithatja meg azonnal a birodalomba vezető kaput, előtte le kell tesztelnie a kislányt, hogy az évezredek alatt nem-e vált halhatatlanná: három próbát kell kiállnia. A próbák fogják bizonyítani a kislány tisztalelkűségét, ártatlanságát és feltétlen szeretetét.
Szerintem, mint A kis hableány, mind az Alice Csodaországban nagy hatással volt del Toróra, aki nemcsak a rendezésért, a forgatókönyvért is felelős volt. Természetes, hogy egy háborúban élő gyermek valahova menekülni fog a valóság elől, így a mesevilág pedig tökéletesen kézenfekvő. Jelen esetben véres háború folyik, így a párhuzamos csodavilág is sokkal borúsabbá válik Ofelia szemében, a feladatok egyre veszélyesebbek, sokkal nagyobb az elbukás kockázata, ami ugyanígy igaz a kormánnyal szemben állókra.
A spanyol thrillerek, horrorok nem operálnak tömérdek mennyiségű vérrel és kegyetlenséggel, mint francia barátaik, ők inkább a lélektani hatásokra, tényezőkre koncentrálnak, a cselekmény minden esetben együttérzést és megértést válthat ki. A mesevilág háborúba való beleszövése nem új keletű, hisz Narnia krónikái is a világháború alatt játszódik, szimbolikusan. A faun labirintusa egy nagyon különleges film, elképesztő trükkökkel, gyönyörű operatőri munkával, rendezéssel illetve színészi alakításokkal. Nem csak a horror rajongóinak ajánlom a figyelmébe.
Szerintem: 10/10