Már az ősidőktől kezdve úgy tartották, főként egyes törzsek, hogy az ellenség tárgyainak megtartása, illetve húsának megevése felruházza a legyőzött áhított tulajdonságaival, eszével, erejével. Nem a semmiért fordul elő a mesékben (Jancsi és Juliska, Hófehérke stb.) a kannibalizmus motívuma. A kannibalizmus felütheti a fejét elképesztő éhínségben, valamint egyes bennszülött törzsek esetében is, ahol az ok kulturális gyökerekre vezethető vissza. A jelenség világszerte rendkívül kevés helyen fordul elő, ritkaságának köszönhetően pedig az USA több államában, illetve más országokban sem illegális. Az antropológusok nagyon nehezen magyarázzák meg, hogy mely cselekedetek elfogatatlanok, melyek nem, a kannibalizmus pedig rendkívül feszegeti az egyetemes értékrendet.

A ma bemutatni kívánt gore is ezt a témát dolgozza fel, erőteljesen naturalista ábrázolásmóddal, ami a spanyoloktól meglepő, mert ők inkább a suspense elemeket szeretik keverni, mintsem a brutális jeleneteket.

A 2013-as Mindenevők (Omnívoros) erőteljes jelenetsorral indít: a kis Dimas családi faházukban nézi végig, ahogy anyja kileheli a lelkét, de nem tud elmenni segítségért, annyira kínozza az éhség. Mikor apja hazaér a vadászatból, látja, hogy fián úrrá lett az éhség, és beleevett halott anyjának húsába.

Ugrunk az időben. Marcos Vela (Mario de la Rosa) neves ételkritikus és gasztronómiai szakértő, aki mindig keresi az újat és a kreatívat. Legfrissebb projektje az illegális éttermekről szól, melyek úgy működnek, mint holmi baráti vacsorák, ahol nagyon ritka, értékes és esetekben veszélyes étkeket szolgálnak fel. Fizetség értük nincs, de a vendégek adománnyal járulnak hozzá az alapanyag beszerzéséhez. Vela újságcikket szeretne írni az effajta éttermekről, így ismerőseinek köszönhetően új közegekbe kerül, és megannyi kulináris kalandban vehet részt. Fülébe jut egy ilyen vacsorán egy illegális étterem híre, ahol emberhúst fogyasztanak. Ez a merően felzaklató feltevés felizgatja Marcust, így rögtön elkezd kutatni, hogy hogyan is kerülhetne bele ebbe a közegbe, de azzal nem számol, hogy aki bekerül ebbe a körbe, többet nem távozhat, főleg nem fogyasztás nélkül…

Hogyha hasonlítanom kellene valamihez a filmet, akkor egyértelműen a Motel részeihez tudnám, mert leginkább ahhoz a feltevéshez, hálózathoz tartozik hozzá, ahol milliárdosok fizetnek azért, hogy emberek szenvedjenek, az ő örömükre. Csakhogy itt nem a gyilkosság kedvéért teszik ezt, hanem a kulináris élvezetért és a filozófiájukért, miszerint az emberhús maga az örök élet forrása. Érdekes és egyben polgárpukkasztó feltevés, még sincs sajnos olyan jól és érdekesen felépítve, mint például a Mártírok ars poeticája. A filmben bemutatott brutalitás felkavart, és furcsán kontrasztos volt a kivitelezéssel, ami meglepően igényes volt, mind operatőri munka, mind zenei aláfestés terén, egy gore-hoz képest. Mély mondanivalót vagy üzenetet nem igazán véltem felfedezni benne, de meg kell hagyni, a felvetése tényleg érdekes volt, így tudom ajánlani, főként azoknak, akik szeretik az ehhez hasonló horrorokat.

Szerintem: 6/10

IMDb | mafab