Stephen Kinget úgy ismerik legtöbben, mint a horror koronázatlan királyát. Azonban ha kicsit jobban szemügyre vesszük munkásságát, könnyűszerrel találhatunk írásai közt sötét drámákat vagy krimielemekkel átszőtt regényeket . A Joyland is leginkább ebbe a kategóriába sorolható, bár a hátoldal könyörtelenül arról informál, hogy itt bizony a „romantikus fejlődésregény” jegyeiből is találhatunk. Az egyetlen gond csak az, hogy a borító egy nagy marhaság.

Először is, a teljes szövegből kiragadott mondat a borító elején, melyet a könyvet kézhez vevő ember először elolvas a szerző és cím után, egyből félrevezethet. „Egy vidámparki mutatványnál némi vér egyáltalán nem szokatlan” - ez így izgalmasan hangzik, persze, csakhogy nem fedi a könyv hangulatát. Másodszor, egy romantikus fejlődésregénytől azért igencsak messze áll a Joyland, bár azt el kell ismerni, hogy a szerelemmel, mint érzéssel viszonylag sokat foglalkozik. Ezektől eltekintve a magyar kiadás külseje jól sikerült, a kép kellőképp csalogató, a tartalom fedi a valóságot.

King mester ezúttal egy észak-karolinai vidámparkba kalauzol el minket, melynek neve – mily meglepő – Joyland. Ide érkezik az egyetemista Devin Jones, kinek kapcsolata első szerelmével egy szalmaszálon lóg, nem mellesleg pedig le van égve, így Joyland kapóra jön neki, hogy a következő szemeszterig kissé megszedje magát. A vidámpark aztán rengeteg lehetőséget nyújt, új barátokat szerez, megtanulja az ottani szójárást, sőt egy kísértethistóriáról is tudomást szerez. Joylandben néhány éve megöltek egy lányt, és szelleme állítólag azóta is a Rémségek Házában kísért. Devin fantáziáját megmozgatja a történet, és egy barátjával nyomozásba kezdenek, hogy kiderítsék a megölt lány titkát, csakhogy ezáltal az ő életük is veszélybe kerül.

Nagyon nem szeretek Kingről rosszat mondani, így előbb ezen kell túlesnem. Ami kifogásolni valóm van a könyvvel kapcsolatban: a cselekménye sajnos elég lapos. A nagy, hatalmas kísértetről jó, ha összesen 5 oldalt beszélnek, ráadásul akkor sem első kézből találkozhatunk vele, csak sejthetjük jelenlétét. A horrorvonal tehát ennyiben ki is merül, ami nem lenne gond, de sajnos ez a történet legizgalmasabb szála, személy szerint a kísértettel való találkozást vártam végig, de ebben csalódnom kellett. A másik problémám, hogy nagyon el van húzva egy viszonylag egyszerű történet. Kingnél már megszokhattuk, hogy szeret a végletekig belemenni a részletekbe, és ez általában működik is, mert hihetetlen jó író, de itt a cselekmény túl rövid ahhoz, hogy ez a húzás ugyanolyan jól működjön, mint például az Azban.

A negatívumok sora azonban itt lezárul. Az első pozitívum, amiről szeretnék szót ejteni: az író stílusa. Meglehet, hogy sokszor cselekmény szempontjából felesleges dolgokat olvasunk, vagy 50 oldalon át, de valahogy mégis sikerül elérnie, hogy ne unatkozzunk.  Sokszor mondtam már, megteszem újra: nekem Stephen King a kedvenc íróm, példaképem az írásban. A részleteket olyan jól írja le, hogy egyszerűen nem tudok haragudni azért, hogy a történet nem halad, mert jó olvasni, bármiről is van szó. Furcsa egy kettősség ez, hisz az előbb épp negatívumként említettem az elhúzottságot, de ezt csakis cselekmény szempontjából értem. Ezek a „felesleges” részek segítenek jobban elmerülni ebben a világban, megismerni a szereplőket, hogy velük együtt lélegezzünk, és ezzel meg is érkeztünk a következő pozitívumhoz, a karakterekhez.

Devin egy teljesen átlagos fiatal felnőtt. Első szerelme, amilyen magasra juttatta egykoron, olyan mélyre taszítja most. Könnyű azonosulni vele, hisz legtöbben mi is megéltük ezt, és amilyen gondolatokat megfogalmaz, azokkal mi is egyetértettünk, vagy akár értünk még most is. Természetesen ezúttal sem hiányozhat a gyerekszereplő, sőt még a szellemen túl sikerült más természetfeletti eseményt is belecsempésznie a regénybe, méghozzá úgy, hogy aki amúgy nem szereti az ilyet, azt sem zavarja.

A nyelvezet, a karakterek, a hangulat tehát mind adott, de ne horrorra számítsunk, mert csalódni fogunk. Mindazonáltal King mesternek sok-sok ezerszer jobb könyve van, és azok mellett sajnos eltörpül a Joyland, bár ahogy említettem, kellemes szórakozást tud nyújtani. Szerelmi bánattal küszködőknek pedig egyenesen kötelező olvasmány, ha már megunták a sírós filmeket, könyveket, és valami komolyabbra vágynak.

Értékelés: 7/10