Ritkán adódik alkalom, hogy egy olyan sorozatról írjunk, amely még nem fejeződött be, ám cselekménye immár tizedik évadjának vége felé közeleg, és a lezárás időpontja még mindig ismeretlen. A Supernatural (Odaát) 2005-ben indult útjára, és rövid idő alatt sikerült betörnie a köztudatba, világszintű sikereket és ismertséget elérve. A történet középpontjában a Winchester fivérek, Dean és Sam állnak. A két testvér, apjuk nevelésének köszönhetően, különös életet él, a sorozat szakzsargonjával élve, úgynevezett vadászok. A vadászok kifejezés ez esetben olyan embereket takar, akik életüket teszik fel arra, hogy különböző természetfeletti jelenségeknek járjanak utána olyan módon, hogy embereket fenyegető teremtményeket és lényeket likvidáljanak a hétköznapi, sokszor teljes mértékben laikus polgárok védelmében. Mindeközben, mivel a vadászszakma nem túl jövedelmező, különféle csalások, bankkártyahamisítások és egyéb hasonló módszerek segítségével tartják el magukat.
Az első részben megismerkedhetünk a Winchester család rövid történetével. Miután a két testvér anyja bizarr körülmények közt meghal, apjuk megtanította őket azokra a fortélyokra, amelyek segítségével felvehetik a harcot a természetfeletti erőkkel. Innentől kezdve apa és két fia sorra járta az országot, különféle lényekre vadászva. Azonban az idő elteltével a kisebbik fiú, Sam úgy döntött, normális, hétköznapi életet akar élni, és felhagyott addigi életvitelével. Az első részben szemtanúi lehetünk, amint Dean segítséget kér öccsétől, mivel apjuk eltűnt, így ketten próbálnak nyomára akadni. Nagyjából ez a konfliktus adja meg a kezdőlökést a sorozatnak, amelynek hossza immáron tíz évadra duzzadt.
A sztori több nagyobb periódusra osztható, így az értékelés során is ezt a nyomvonalat igyekszem követni. Az első két évadban a Supernatural középpontjában különféle, városi legendákban is szereplő lények és az azokra való vadászat állt. A kisebb, különálló történeteket összefűzte a Winchester család három tagjának története, amely végül általában az évadzárók környékén töltött be igazán fontos szerepet. Az időben előrehaladva azonban ez az irányvonal fokozatosan eltolódik, egyre inkább a két testvér élete lesz a központi téma. A mitikus, legendás szörnyeket, lényeket felváltják a főként vallási vonatkozású teremtmények. Így lehetséges az, hogy a hétköznapi kísértő szellemeket, wendigókat, vámpírokat lecserélik az angyalok és démonok hadai, a kisvárosok, elhagyott tébolydák helyett pedig hétköznapi helyszínné válik a Mennyország vagy épp a Pokol.
A Supernatural első négy-öt évada (különösen az első kettő), úgy gondolom, egyedülállónak is nevezhető a sorozatok világában. A legendás szörnyek történeteinek felhasználása nagyon jó húzás volt a készítők részéről. Azonban itt is, mint sok más esetben is, a kezdeti sikereken felbuzdulva sikerült egy végletekig nyújtott sztorivá alacsonyítani az eredetileg kiváló koncepciót. Természetesen a sorozat akkora fix rajongótáborral rendelkezik, hogy a készítőknek eszük ágában sincs leállni, mivel nem látják indokoltnak, a folyamatosan növekvő bevételek mellett. A Supernaturalt eredetileg öt évadosra tervezték, ám jelenleg a tizedik évad végénél járunk, és már berendelték a tizenegyedik szériát is. Sok rajongó már négy-öt évad után úgy gondolta, eljött a méltó lezárás ideje, sokan épp ellenkezőleg gondolják és a végtelenségig tudják nézni a két testvér kalandjait. Azonban a készítők már láthatóan kifogytak az ötletekből, ennek köszönhetően nagyon újat már képtelen nyújtani a Supernatural. A sorozat mélypontja egyértelműen a hatodik és hetedik évad volt, az ötlettelenség a tetőfokára hágott, ennek pedig a nézők is hangot adtak. A nyolcadik évadban egy-két rész erejéig képesek voltak visszahozni a régi idők hangulatát, azóta pedig egy középszerű sztorivonal vált állandóvá.
Véleményem szerint értelmetlen volt megkísérelni a két testvér küzdelmeit egy világokat átívelő, eposzi méretű harccá átalakítani, szimplán azért, mert az alapkoncepció teljesen alkalmatlan erre. Az ötödik évad környékére tervezett lezárás talán jobb lett volna, ha pedig már a folytatás mellett döntöttek, nem lett volna hátrány egy másféle irányba elvinni a sorozatot.
A két főszereplő karakterét szerethetőre sikerült megformálni, bár a jellemvonások banálisak, mégis az erre alapozott jelenetek, amelyek sokszor nem nélkülözik a humort sem, jól eltaláltak, főként az első évadok során. Ez azok számára újdonság lehetett, akik kezdetben magyarul kezdték el nézni a Supernaturalt, mivel a magyar szinkron módszeresen kiherélte a karaktereket, a fordító „zsenialitásának” köszönhetően. Az évek során összeverődött több milliós rajongótábor egy része elpártolt a sorozattól a néhol szappanoperákat megszégyenítő epizódszaporítás miatt, a másik fele viszont kitart, ha másért nem, kíváncsiságból. Hogy hová vezet a Winchester fivérek maratoni hosszúságú kalandja, még titok, de az örök optimisták reménykedhetnek egy legalább tűrhető színvonalú lezárásban, valamikor - a talán nem is olyan közeli - jövőben.
Zárásként egy kis érdekesség, hogy talán bár kevesen tudják, de a Deant alakító Jensen Ackles arcvonásainak szabályossága és elrendezése megegyezik a Da Vinci által elképzelt tökéletes arc arányaival.
Összegezve, úgy gondolom, a Supernatural egységesen nem értékelhető, hiszen évadonként változó színvonalat hoz, néha azt az érzetet keltve, mintha nem is ugyanazt a szériát néznénk, így pontszámot is csupán eszerint tudok adni.
Értékelés:
1-5. évad: 8.5/10
6-7. évad: 4-5/10
8. évadtól: 6-7/10 (epizódonként változó színvonallal)