Én komolyan nem tudom, kinek jut eszébe 2016-ban legyártani egy ilyen kísértetházas izét, de azért annyi önkritikát gyakorlok, hogy az én anyukámat, hogy még mindig hajlandó vagyok ezekre másfél órákat szánni az életemből. Igazság szerint néha jólesik megnézni egy-egy agyatlan, de roppant szórakoztató horrorfilmet, mint mondjuk A balta, a Ház a Kísértet-hegyen vagy a Freddy vs. Jason. Éppen ezért valami hasonlót vártam a The Axe Murders of Villisca című filmtől is, de nagyot kellett csalódnom. Megint.
A történet szerint 1912-ben az Iowában található Villiscában egyik éjszaka brutálisan meggyilkoltak 8 embert, köztük nőket és gyerekeket is. A gyilkos pedig egyszerűen felszívódott. 2016-ban három roppant idegesítő kretén (két fiú, egy lány) úgy határoz, hogy elmennek a házba egy kis szellemvadászatra. Természetesen, ahogyan lenni szokott nem veszik komolyan a dolgot és hamarosan egy agymanipuláló őrületparty főszereplői lesznek, középpontban a saját tragédiáik újraélésévél. Abból ugyanis akad: az egyikük apja gyilkos volt, a másik szülei meghaltak, a harmadikat meg egy részeg éjszakáján megfekteti az iskola szupersztárja, amit természetesen felvesz videóra és kedvére mutogat a neten. A ház élvezettel szórakozik el a nyomikon és a kérdés csupán csak annyi, hogy ki marad életben és ha igen, miért?
De tényleg, miért?! Ha volt annyi eszük, hogy bemenjenek egy házba majomkodni, amiről köztudott, hogy brutális baltás gyilkosságok helyszíne volt és ráadásul már a körbevezetésükkor furcsa dolgokat észlelnek, akkor mi a bánatért kell nekik visszamenni és nekem miért kellene izgulnom ezekért az agyhalottakért?! Én örömmel eltekintenék a film mélységeitől (bár nem sok minden van, amitől eltekinthetnék), de ha folyamatosan azt akarják velem megetetni, hogy itt aztán valami nagyon komoly történetről van szó, emberi drámákkal megfűszerezve, akkor elég nehéz megengedőnek lennem. Egy ilyen film soha, semmilyen körülmények között ne vegye már magát komolyan, mert a végeredmény katasztrofális lesz.
A karakterek nem kidolgozottak, a tragédiájukat nem árnyalták eléggé, a ház múltjáról szinte semmit nem lehet megtudni, még csak igazán rendes vérbő nyalánkságok sincsenek benne, a jump scarek annyira kiszámíthatóak voltak, hogy esküszöm visszaszámoltam közben és mire elértem az egy utáni mosthoz, már el is jött a pillanat, amikor meg kellett volna ugranom. Ehelyett én unott fejjel, teljes közönnyel, majdhogynem hibernált állapotban, rezzenéstelen arccal vettem tudomásul, hogy ez is megvolt. Rettenetemet egy dologgal tudták csak felszítani és az a cgi volt. Édes Istenem, azt az ótvar munkát! Nem mondták nekik, hogy nem a Windows Movie Makerrel kellene dolgozniuk? Esküszöm a mobilommal jobb effekteket csinálok, mint ami ebben a filmben volt.
Annyi jót tudok elmondani erről a filmről, hogy rövid, a színészek nem pusztulatosak és érdekes volt a szellemturizmusba betekintést nyerni, bár ezt azért sokkal jobban megcsinálták A baltában. Nem baj, ha nincsen történet, nem baj, ha agyatlan a sztori, csak akkor ne akarjanak már brühühü-faktort belevinni a filmbe, mert azt ugyan elérik, hogy sírva fogok fakadni, csak éppen ez amiatt lesz, hogy végiggondolom közben, mennyi értelmesebb dolgot is tehettem volna ahelyett, hogy megnéztem ezt a rettenetet. Például nézhettem volna a falat, vagy számolhattam volna a házunk előtt elhaladó kocsikat. Bármit, csak ezt ne.