Úgy tűnik, csak a mi szerkesztőségünk csalódott a Better Watch Outban, ami egy igazi véres, ünnepi agymenést ígért, de nem azt kaptuk, amire befizettünk, és én még Lewis gondolatait azzal egészíteném ki, hogy talán a Goodnight Mommy előzetesével lettünk még ennyire átverve. De csüggedésre semmi ok, mert hála a Netflixnek megkaptuk az idei horror-vígjátékunkat, a The Babysitter képében.

Cole (Judah Lewis) érett kissrác, akit még sem mernek egyedül hagyni szülei, míg elutaznak a szokásos évi lazításukra. A dada a már évek óta jól ismert Bee (Samara Weaving – de jó neve van!), aki megtestesíti az amerikai gimis álmot, igazi felnőtt filmes fantázia, amire a készítők nagyon is rájátszanak, természetesen direkt. Amikor megjelenik, szinte glória lengi körül, a haja mindig tökéletes, mintha épp szalagavatóra indulna, és még a néző is érzi a virágillatot, ami körbelengi. Nem csoda, hogy Cole is oda van érte, de a lány nem szimplán a suli szépe, a méhkirálynő, hanem igazi horror rajongó és a humora teszi jelenséggé. A bébiszitterekről kialakult egy klisés kép, hogy mit művelhetnek, miután a gyerkőcöt eltették aludni, Cole pedig nem rest fent maradni éjszaka, hogy meglesse a lányt. Amit lát, arra viszont ő maga sem számított és hamarosan a saját életéért kell megküzdenie.

A The Babysitter már az első előzetesében sem rejtette véka alá, hogy egy elszállt horror-vígjáték és maga a film sem cáfolt erre rá. Az első perctől kezdve beszippantott a hangulat, nagyon suttyóra vették a figurát és direkt közhelyesre az elejét, viszont a két főszereplő rendkívül szimpatikus, az ő játékuk és a köztük működő kémia teszi működőképessé a végeredményt. Cole-lal mindenki tud azonosulni, aki nem volt éppen a suli kedvence, Bee pedig tényleg nem csak egyszerűen szép, hanem karizmatikus és jópofa. Az első fél óra kettejük szinte testvéri kapcsolatának bemutatására szolgál, nem érződik, hogy valahol majd a horrornak be kell következnie, de természetesen az sem várat magára sokat. A Better Watch Out-tal ellentétben itt tényleg végignézhetjük az elborult gyilkosságokat, a dada és kellemes baráti körének ámokfutását (végre megértettem miért szeretik sokan Bella Thorn-t), a gore-ral pedig a készítők nem finomkodtak. Szinte grindhouse stílusúra vették a figurát, feliratokkal és nyers erőszakkal, az olcsó, tényleg tuskó, de ütős poénokkal. A humor a Horrorra akadva és a Scream Queens szintje, szóval azoknak fog tetszeni, akik a két említettet is szerették, és én szerencsére ilyen vagyok.

Egyedül a végjátékra ült le kicsit a lendület és szokványos leszámolást kaptunk, pedig ebben a filmben tényleg mindent el lehetett volna sütni, a végére teljesen elszabadulhatott volna a pokol, az agymenés. Ennek ellenére rendkívül kellemesen szórakoztam, biztos, hogy többször is meg fogom nézni, remek kikapcsolódás.

8/10

IMDb l mafab