Úgy látszik nem jól választok, mert eddig nem sok jóban volt részem. A horrorfilmes választásaim szépen lefedik ezt a nyomorult 2020-as évet. Ám amíg várjuk, hogy végre vége legyen, addig muszáj darálni a filmeket. Remélem a végére nem leszek teljesen kiüresedve, de egyelőre nem nagyon sikerül levenni a lábamról. Pedig imádom az olaszokat és bíztam benne, hogy na majd ők egy kellemes horrormókában részesítenek, de nem jött össze.

Emma, (Mía Maestro) Sofia (Giulia Patrignani) és Francesco (Riccardo Scamarcio) a férfi vidéki birtokára tartanak. Most akarják bejelenteni az eljegyzésüket. Francesco nagyon jól kijön Emma lányával, nagyon szép családot alkotnak. Megérkezve a házhoz azonban a boldogságuk hamar szertefoszlik. Valami furcsa dolog történik, a leendő anyós és házvezetőnője is roppant különös dolgokat művelnek. A baj akkor zuhan rájuk, amikor Sofia megbetegedik, ezt követően pedig fény derül a család titkára.

Nem mondom, hogy borzalmas volt a film. Minden klisés dolog ellenére volt benne valami egyedi. Alapból csodálatos volt a helyszín és a színészeket is ügyesen válogatták össze. Jó volt a főszereplők közötti kémia és a film hangulatát is nagyon jól eltalálták. Ügyesen játszottak a nézőkkel, több irányba indították el a cselekményt és több magyarázatot is el tudtunk képzelni. Ezeket ráadásul logikusan építették fel, tehát mindegyik lehetséges végkifejlet hiteles lett volna. Ez pedig nagy érdem.

Nagyon tetszett a spirituális vonal. Az átoknak egy külön ágával foglalkoznak a filmben és ez pedig a kötés, amit állítólag Dél-Olaszországban mind a mai napig alkalmaznak. A kötésnek az a célja, hogy a másikat befolyásoljuk és teljesen az uralmunk alatt tartsuk az érzelmeit, szándékait, tetteit. Egy olyan erős köteléket hoznak vele létre, ami miatt nem lehet szabadulni a másik féltől. Képtelenség az elszakadás. A film témája is ez: az emberek közötti kötelékek, melyek közül az anyai szeretetet emelik ki. Tehát azt mondhatom, hogy ez egy nagyon izgalmas téma volt, sok lehetőséggel és roppant bosszantó, hogy feláldoztak mindent a hatásvadászat oltárán.

Még a választott út nem is lett volna annyira rossz, ha nem lövik el a patronokat idejekorán. Ha egy kicsit tovább húzzák a szálakat, jobban ködösítenek és játszanak az érzékeinkkel, akkor sokkal ütősebb lehetett volna a film. Az sem ártott volna, ha egy kicsit brutálisabbak (elvégre olaszokról beszélünk, minimum egy szemkitépést elvárnék), félelmetesebbek és az sem lett volna éppen baj, ha az emberi reakciók hitelesebbek. Különösen igaz ez Emmára. Mondjuk Francesco se volt semmi... Hiába volt jó a színészek közötti kémia, ha egyszerűen nem kaptak erős karaktereket, normális reakciókkal és rendesen megírt történetszálakkal.

Hiába volt erős a felütés és érdekes a koncepció, egyszerűen nem kezdtek vele semmit. A film vége ráadásul egy viccre sikeredett, nagyon hatásvadász volt és egyáltalán nem illett az eredeti mondanivalóhoz és célokhoz. Szerintem nagyon jó dolog, ha létező hiedelmek, babonák, átkok stb. kerülnek megfilmesítésre, hiszen ezek olyan dolgok, amik kisebb közösségekben még tényleg szerves részét képezik a hitvilágnak. Ám akkor legyenek a készítők tökösek és mutassák be ezeket rendesen. Esküszöm a vége főcím érdekesebb volt, mint a film utolsó egyharmada. Tényleg nagyon kár érte.

IMDb | mafab