Downers Grove egy unalmas kisváros. Van azonban egy különleges jelenség, ami mégis kiemeli a szürkeségből. Minden évben, érettségi előtt néhány nappal életét veszti egy végzős diák. Van, akit elüt a vonat, van, aki vízbe fullad; a tavalyi áldozat bedrogozva felmászott a víztoronyra, aztán lezuhant. Mivel mindig azonos időszakban történnek az esetek, a város lakói valamiféle átokra gyanakodnak. Lehet is valami alapja, hiszen az iskola annak idején az indiánok egyik szent földjére épült. Mások azonban realista álláspontot képviselnek: az illetők csupán rossz döntéseket hoztak, vagy éppen rosszkor voltak rossz helyen. Ismét közeleg a tanév vége. A főszereplő lány nem hisz az átokban, ám a különös és erőszakos eseményekhez pont neki van köze, pont a közeli ismerősei szenvednek sérüléseket. Vajon sikerül kiszabadulni az átok hatása alól?

Ha már hatás: a készítőkön látszott az igyekezet, és én is próbáltam beleélni magam a történetbe, ám sajnos nem tudott lekötni a film. A történet nagyon lassan halad, amikor egyáltalán halad. Tulajdonképpen az egész film egy várakozás a végkifejletre, és ez a várakozás egyáltalán nem izgalmas. Ez részben a színészek, részben a forgatókönyv hibája. Sokféle elemből próbáltak valami változatos cselekményt összerakni, de talán pont ez a baj, hogy egyik sem tud kibontakozni rendesen. A misztikumot kb. annyiban letudják, mint én a fenti bekezdésben. Kapunk egy kis moralizálást a felelősség és a sors szembeállításáról, itt egyértelműen lett volna potenciál, ha már sokszor a párbeszédeké a főszerep. A thrilleresnek szánt hangulat sem tud kiteljesedni az érdektelen és sablonos tinidrámák miatt. A végkifejletbe még némi home invasion is belefért, bár itt sem számíthatunk túl nagy feszültségre.

Technikai oldalról rendben van a produkció, a kevés horrorisztikus jelenetben jól teljesítettek a maszkmesterek és a sminkesek, itt inkább a vágót/rendezőt/cenzort érheti panasz. A színészek közül örömmel vettem Martin Spanjers jelenlétét, aki bő tíz évvel ezelőtt egyik kedvencem volt az 8 Simple Rules című sitcomban, itt azonban ő sem tudott kibontakozni. A többieken sem igazán látszik az átélés. Mintha rajtuk is a várakozás érződne, hogy na, legyünk rajta túl.

Terveztem már egy ideje, hogy megnézem, a tavalyi év legjobbjait bemutató cikkünk alatt egyik kedves olvasónk is nagyra értékelte a filmet, már csak emiatt is bíztam benne, hogy jól fogok szórakozni, ám részemről sajnos csalódás lett belőle. De aki gondolja, cáfoljon rám.

5/10

IMDb | mafab