Egy férfi, egy sírkő, egy fénykép. Ezzel kezdődött meg Thad Beaumont lidércnyomásos kálváriája, ami hullákkal volt kikövezve. Thad tanárként és íróként tevékenykedik, igyekszik betörni a felsőbb körökbe műveivel, de egyelőre elmarad a várva-várt siker. A családjának ennek ellenére semmiben sem kell hiányt szenvednie, mert Thad titokban, George Stark álnév alatt a ponyva és erőszakos irodalom egyik legsikeresebb írója. Thad szeretne már szabadulni George-tól, szeretne az "igazi" írásra koncentrálni, így kapóra jön neki egy leleplezéssel való fenyegetés és ezért úgy dönt, ő maga fogja elásni végleg Starkot, hogy ezentúl csak Thad Beaumont lehessen. Egy újságcikk kedvéért belemegy, hogy lefotózzák egy George Stark feliratú sírkővel, ám az eddig kitaláltnak hitt alteregó egyszercsak életre kel dühében és nemhogy nem akar feledésbe merülni, de egyenes Beaumont pusztulását és saját felemelkedését akarja.

A Halálos árnyék az egyik legkedvencebb King regényem. Nagyon tetszik az önreflexiója és az előttünk kibontakozó őrület. Stephen King pontosan tudja, milyen sikeresnek, ugyanakkor számkivetettnek lenni az irodalom világában. Őt is illették már nem egyszer közel sem hízelgő jelzőkkel, a műveit pedig hatásvadász, erőszakos firkálmányoknak tartják sokan a magas irodalom művelői és kritikusai közül. Amikor más témákat választott magának arra gyakran reagáltak ellenségesen és elutasítóan, valamint neki is megvolt a maga írói alteregója Richard Bachman. Aki pedig forgatta már az írónak ezen az álnéven megjelenő műveit, az észrevehette, hogy ugyan a stílus árulkodó, mégis teljesen mások ezek a regényei, mint amiket megszokhattunk tőle.

Tehát a Halálos árnyék erről a tudathasadásos kényszerállapotról szól, amit megfejeltek egy ikervonallal. Thad-nek ugyanis lett volna egy ikertestvére, de az anyaméhben való küzdelemből végül ő került ki győztesen és emiatt még némi bűntudat is gyötri. Véleményem szerint ez a regény egy nagyon komplex alkotás egy férfi lelki harcáról és démonaival való küzdelméről. Persze sok borzalom is történik benne, Stark mindennek nevezhető csak éppen finomnak nem. Még a sírkövére is ez a szöveg lett ráírva, hogy: " George Stark - Not a very nice guy". Hát tényleg nem az. Olyan agresszivitás tombol benne, hogy az valami egészen rémületes és bárkit képes szétszaggatni, aki a soha nem volt élete útjába áll. De vajon tényleg nem létezett? Nem lehet, hogy valójában ő az igazi és Thad az, aki egy kitalált maszk, amivel könnyebben tud beleolvadni a társadalomba? Kettőjük végső összecsapása erre a kérdésre keresi a választ, amit mindennek lehet nevezni, csak éppen megnyugtatónak nem.

A történet filmes adaptációját a zombik királya, George A. Romero irányításával készítették el, Timothy Hutton-nal a főszerepben (aki egyébként később feltűnt egy másik King sztoriban, A titkos ablakban). Az az igazság, hogy ugyan nagyjából követték a könyv cselekményét és sikerült azt az agresszivitást is megalkotni, ami Starkot jellemezte, de valahogy mégsem sikerült olyan jóra ez az adaptáció annak ellenére, hogy azt sem lehet rá mondani, hogy pusztulatos lenne. Igazság szerint a film vizuális megvalósításával még nincsenek is akkora bajok, habár kétségtelen, hogy mai szemmel igencsak elavult a végeredmény. Ám én azok közé tartozom, akiket ez a tény nem szokott különösebben zavarni akkor, ha amúgy a film többi része rendben van. Csak az a baj, hogy ott is akadnak gondok.

Pedig amúgy tényleg jól kezdtek, ügyesen megalkották a könyv kezdő fejezetét. A rohadás, meg a gyilkosságok brutalitását is egész jól megcsinálták ezt aláírom, de a többi nagyon félrement. Hiányzott a filmből az igazi emberi dráma pedig ha valamihez, akkor King ehhez ért csak igazán. Kezdjük ott, hogy Beaumont családja alig kap valami szerepet, az asszony csak úgy ott van, pedig tudjuk, hogy ez egy King-műnél biztos, hogy nem így van, hiszen ő kiemelt szerepet szokott adni a hölgyeinek. Ebben a filmben azonban ez nem látszott, mint ahogyan az iker vonal sem lett jól kiaknázva és a skizofrénia állapotát sem használták jól, pedig ezen a ponton még akár némi regénybeli eltérés is megengedett lett volna, főleg akkor ha egy Romero ül a rendezői székben, akinek az egyik specialitása a többértelműség és a metafórák használata. Ami azonban a legnagyobb hibája az egésznek, az a film főszereplője. Timothy Hutton nem volt jó választás erre a szerepre, sőt szerepekre. George Stark-ként még egész tűrhető volt, de Thad-ként inkább nyafogós ripacsként működött, semmint egy traumával és lelki bajokkal küzdő, ugyanakkor a családjáért bármire képes férfiként. Nem tudta hozni a mélységeit ennek a szerepnek, nem volt meg a vívódás, a küzdelem.

Tudom, hogy nagyon szigorú vagyok most ebben a kritikában, de akkor is fáj ezért a filmért a szívem. Egyrészt azért, mert nekem tényleg ez az egyik kedvenc King-regényem, amit rongyosra olvastam. Másrészt pedig azért mert nagyon szeretem George A. Romero-t és maga lett volna az álom, ha ő készít egy zseniális filmet ebből a zseniális sztoriból. Sajnos azonban ehelyett lett egy igencsak középszerű film, aminek sem a rendezése, sem az elképzelése, sem pedig a színészi játéka nem tudott kiemelkedni. Nem egy borzalmas alkotás, de ebben a sztoriban és rendezőben sokkal több volt ennél, mint amit kaptunk.

Regény pontszáma: 9/10

Film pontszáma: 5,5/10

IMDb | mafab