Kevin feltörekvő, fiatal ügyvéd. Semmi nem érdekli csak az, hogy nyertesen kerüljön ki egy ügyből és ezt eddigi pályája során maximálisan teljesítette is. Miután felmentet egy vélhetően szexuális bűnöző tanárt, visszautasíthatatlan ajánlatot kap New Yorkból. Kevin fogja tehát szép aráját és New Yorkba költözik, ahol egyből megrészegíti az a luxus és hatalom, ami az állással jár. Ám valami nem stimmel a cég és annak vezetője, John Milton (igen beszédes név) körül. Mary Ann is egyre rosszabbul van, de Kevin ebből semmit nem fog fel. Vajon a férfi végleg elveszett, vagy visszatalál a helyes útra?

1997-ben Taylor Hackford vitte vászonra Andrew Neiderman regényét. A szerepekre pedig olyan színészeket szállított, mint Al Pacino, Keanu Reeves, Charlize Theron és Connie Nielsen. A végeredmény pedig egy nagyon izgalmas, pörgős, lélekvesztő thriller lett, melyben komoly filozófiai és társadalmi kérdéseket feszegetnek. Ezt pedig nagyon mesterien csinálják. Habár sok minden teljesen nyilvánvaló, például az, hogy John Milton kicsoda, mégsem válik unalmassá a film és bőven tartogat számunkra fordulatokat. A fő kérdés pedig tényleg az, hogy milyen utat választ majd Kevin? És ha mi Kevin helyében lennénk, mit tennénk? Nyilván szeretnénk azt hinni, hogy jól döntenénk és a helyes utat választanánk, de olyan biztos ez?

Ám ez a film nem csak egy ember útjáról és döntéseinek súlyáról, követkeményeiről szól, hanem az egész emberiségről. A huszadik századról, arról mit tettünk a világgal és egymással. John Milton olyan dolgokat fogalmaz meg a filmben, aminek minden szava visszhangra lel bennünk. Persze csak akkor, ha figyelünk rá. Ugyanis ez a film nem fekete és fehér. Nem didaktikus, nem fogja egyértelműsíteni, mi a helyes és mi nem. Nyilván vannak irányvonalak, de a határ nagyon sokszor elmosódik a jó és a rossz között, sőt rengetegszer van olyan, hogy ami jó vagy helyes, abban van egy kis rossz és helytelen is. Ez fordítva is igaz. Nem tudjuk mindenre azt mondani, amit Milton megfogalmaz, hogy ebben nincsen igazság vagy nincsen helyeselni való. Nem kapunk kapaszkodókat és pontosan erről van szó: lehet, hogy amikor a rosszabbik útra tévedünk, akkor a céljaink helyesek voltak, csak történt közben valami, ami miatt az egész más fényben tűnik fel. De az is lehet, hogy nem foglalkozunk ezzel, csak megyünk a magunk feje után és lesz, ami lesz. Megannyi lehetőség, válasz és kimenetel létezik ugyanarra a kérdésre. Sok ehhez hasonló gondolattal foglalkoznak a filmben és nem igazán van megnyugtató válasz.

Egy ilyen típusú filmnél, amiben ennyit filozofálnak kulcsfontosságú a szereposztás. Az ördög ügyvédjének erejét nem csak a témája és a jól felépített történetkezelése, feszültségadagolása adja, hanem a színészei is. Al Pacino egy igazi legenda, aki elképesztő alakításokra képes és amit ebben a filmben mutat nekünk azt szavakkal nehezen tudom leírni. Igazság szerint nem is akarom, mert ezt látni kell. Látni kell Al Pacinot, ahogyan elmerül John Miltonban. Keanu Reeves pontosan olyan, amilyennek lennie kell: egy feltörekvő, hiú fiatal, aki nem igazán foglalkozik tettei követkeményeivel. Ezért pedig súlyos árat kell fizetnie. Charlize Theron is bámulatos színésznő és nagyon erős alakítást nyújt, a bájos szépség szerepében, aki borzasztóan függ a férjétől, nagyon magányos és törékeny. Ő a tökéletes áldozat. Connie Nielsen meg maga a bűn.

Hackford nem csak a thriller, hanem a horror elemeket is jól alkalmazza a filmjében. Kapunk pár igencsak hátborzongató momentumot. Az utolsó jelenet meg egyszerűen zseniális. Mert itt nem lehet hátradőlni és nem is lehet ennek a filmnek megszokott vége. Ha így lenne, akkor szembemenne mindazzal, amit felépített, de szerencsére a készítők mertek kockáztatni és bejött nekik. Időtálló filmet alkottak meg, amit újra és újra meg lehet nézni.

Pontszámom: 10/10

IMDb | mafab