Az ördögűző az évtized egyik legjobban kitalált sorozata, ami nem elsősorban cliffhanger-ekkel éri el, hogy a nézők megdöbbenjenek, hanem a kreatív és okos forgatókönyvekkel. Az első évad óriási dobása az volt, hogy teljesen váratlanul a cselekményből kikeveredett, hogy az eredeti könyv folytatása, megadva ezzel Regan MacNeil méltó lezárását, és megújítva a megszállásos horror zsánerét. Senki nem számított erre, és mindent hihetetlenül okosan, módszeresen vittek végig a készítők. Nagyon úgy tűnik, hogy a második évadban is az ehhez hasonló, agyafúrt és csavaros történetszálakat ismerhetjük majd meg. Én legalábbis nem gondoltam volna, hogy majd pont ez a sorozat fogja beleszőni a történetébe egyik kedvenc témámat, ami egyébként rendkívül feldolgozatlan, a benne rejlő potenciál függvényében főleg.

Marcus és Tomas atya sikeresen kiűzték Cindyből a démont, megmentve ezzel a lány lelkét és testét. Viszont az ördögűzés folyamán Tomas átlépett egy határvonalat, rájött, hogy belül hatékonyabban tud harcolni a gonosz erőkkel, de nem érzi ennek a módszernek a veszélyét, Marcus pedig félti, mert így ki van téve minden gyenge pontja a démonoknak. A két pap között feszültséget szül, hogy Tomas presztízskérdésnek éli meg Marcus aggodalmát. Legújabb ügyük Washingtonba (hova máshova) vezeti őket, ahol egy anya kéri a segítségüket, új aktájuk pedig végérvényesen a kedvencemmé vált. Hogy miért? A spoilergomb alatt kifejtem.

{spoiler}

Az új ügy pontról pontra megegyezik Regan MacNeil gyermekkori esetével: a helyszín Washington, a szülők elváltak, a kislány édesanyjával él együtt, aki sehol nem kap segítséget az ügyben. Az anya elmondása szerint a kislánynak van egy képzeletbeli barátja, aki kicsi kora óta vele van, mostanában viszont átvette az irányítást a gyerek felett, más opciót pedig nem látott, mint az egyház segítségét kérni. Az egyház viszont elutasította bizonyítékok híján, így kötött ki az ügy Marcuséknál, akik megkezdik a bizonyítékok keresését. Minden nagyon ismerős számukra - és számunkra is -, a kislány képzeletbeli barátja, a zöld hányás, Washington, az anyának pedig még Chris MacNeil könyve is megvan, hogy támaszt nyújtson számára. De a sok egyezés több mint gyanús Marcus számára, a gyermekvédelmis Rose –  természetesen, szépen lassan azért összeér a papok és az árvaház cselekményszála – bogarat ültet el a fülében.  Maga a képi világ és megjelenítés is megidézi az első filmet, az új lány ördögűző-maszkja nagyon hasonlít a William Friedkin-filmben látottra, ami gyanús volt számomra. Az első évadban is direkt teljesen más maszkokat, kivitelezést használtak, mert tudták, hogy az eredeti filmet nem fogják überelni, és inkább a könyvre támaszkodtak. Akkor mégis miért építettek ennyire a jól ismert formulákra? Szöget ütött a fejemben, és nem is gondoltam volna, hogy meglépik ezt a csavart, de megtették.

A Münchausen by proxy-szindróma az egyik kedvenc témám és hihetetlenül ijesztő jelenség, a nevelésben az egyik legrémisztőbb, mégsem aknázták még ki. A szindrómában szenvedő szülők betegségeket idéznek elő a gyereküknél, elhitetik velük, hogy nem egészségesek, és így egész életükben a szülőre lesznek utalva. Az új üggyel ezt a szindrómát hozta be a sorozat, az anya direkt Regan esetét másolva próbálja elhitetni mindenkivel, hogy a lányát az ördög szállta meg. A leleplezés vérfagyasztóra sikerült, a sorozat egyik legijesztőbb jelenetsora és azzal, hogy ezt a szálat is behozták a képbe, saját magukat hitelesítették. Végre egy paranormális tevékenységgel foglalkozó alkotás, ami hitelesíti magát azzal, hogy nincs minden sarokban gonosz, nincs mindenhol démon, nem minden ügy az, aminek látszik, a legtöbbre racionális magyarázat van, és sokszor az emberek maguk a démonok. Zseniális húzás volt, és nem hittem volna, hogy jobban tudok majd lelkesedni a sorozatért.

{/spoiler}

Harmadik fő cselekményszálként tovább boncolgatják az egyházon belüli összeesküvést és szektát. A Vocare Pulvere még mindig rendkívül ijesztő szertartás, és merész lépés, hogy valószínűleg a sorozatban a Nagy Gonosz maga az egyház lesz. Új ördögűzővel is megismerkedhetünk az új epizódban, egy nagyon badass nő képében, aki kellően érdekesnek és misztikusnak tűnik, és úgy tűnik, ő inkább a szekta és Bennett cselekményszálához fog kötődni. Örülnék, ha későbbiekben kiderülne, hogy a Bernadette nővér által vezetett ördögűző apácák egyik tagja. Egyházi székhelyeket látogatva tűnik ki főleg, mennyire grandiózusabb az új évad, míg az előző szinte kamaradráma és thriller volt pár helyszínnel, pár szereplőre, konkrétan Regan esetére koncentrálva, ezúttal jobban bele fogunk mélyülni a világszintű összeesküvésbe.

Az operatőri munka és atmoszféra magával ragadó, amiről ezúttal Ti West gondoskodott, aki, ha nem is a legizgalmasabb munkáiról ismeretes, a hangulatteremtésben zseniális. Remélem a sorozat készítői megtartják a rendezőt, mert nagyon ért ehhez a témához és nagyon jól áll neki ez a stílus, hangulattal, jól megkomponált képekkel, jelenetekkel fagyasztja meg a vért az erekben.

A harmadik epizód magasan az egyik legjobb rész, az első évad nagy leleplező részéhez hasonlítható. Pedig még nem is tudjuk igazán milyen lesz a fő démonunk és az árvaházban miféle szörnyűségek fognak történni, ezúttal is remekül építik ki a cselekményt és karaktereket. Nagyon úgy tűnik, hogy Az ördögűző idén is ellopja az évet.