Rendkívül szeretem azokat a horrorokat, amik meseelemekből építkeznek, vagy esetleg egy adott hely folklórjából merítenek alapötletet. Nem sok mindent tudtam a 2015-ös The Hallow-ról (korábban The Woods), kötelező jelleggel kezdtem nézni az év végi toplistához, de szerencsére nem kellett csalódnom, egy szinte már dark fantasy-szerű horrort láthattam.

Adam és Clare (Joseph Mawle, Bojana Novakovic) nemrég költöztek kisbabájukkal egy isten háta mögötti, írországi településbe, ahol a legközelebbi szomszéd is mérföldekre van. Bár ritkán látják őket, Adam munkája miatt többen is neheztelnek rá, mivel szerintük károsítja az erdőt azzal, hogy megjelöli a kivágásra szoruló fákat. Ellenzik, hogy nem közelíti meg nagyobb tisztelettel a természetet, amiben az ember csak megtűrt élőlény. Szerintük a természet nemhogy él, de otthonául szolgál szellemeknek, akiket nem érdemes felbőszíteni. Természetesen a fiatal házaspár nem hisz a rosszakaró szomszédoknak, és a furcsa jelenségeket is az ő számlájukra írják, csak későn jönnek rá, hogy nekik akartak jót azzal, hogy felhívják figyelmüket a csecsemőrabló szellemekre, akik az erdőben élnek…

Rendkívül egyszerű a történet, ami kissé olyan, mintha a Szalmakutyákat összegyúrták volna valamelyik Grimm-mesével. Az operatőri munka gyönyörű, teljes mértékben átjön a vadregényes, szemet kápráztató, egyben mégis nyomasztó hangulata a természetnek, ami az elején még csak a színtiszta nyugalmat árasztja magából, de egyre inkább sötétebbé, ijesztőbbé válik. Féltem, hogy majd az erdő lakóinak kivitelezése elrontja az összképet, de nagy meglepetésemre tényleg ijesztőre és élethűre sikeredtek, mintha csak tényleg a gyökerek és a mohák közül ásták volna elő magukat.

A The Hallow vizuális szempontból kifogástalan, de sajnos a párbeszédekre és a karakterekre már nem fektettek nagy hangsúlyt a készítők. Szinte lehetetlen együtt érezni hőseinkkel, vagy csak egy cseppet is izgulni értük, mert nem tudunk róluk semmit, nincsen semmilyen megnyilvánulásuk, ami valamiféle érzelmet válthatna ki a nézőből, pedig lett volna bőven kiaknázandó terület. A kisbaba miatti csavar tényleg hajtépő a végére, de csupán csak az az egy momentum járult hozzá az emberi szereplők iránti izgalomhoz. Összességében pozitívan csalódtam a filmben, mert egy folklóros szörnyfilmnek hirdette magát, ennek pedig teljes mértékben eleget is tett.

Szerintem: 6/10

IMDb | mafab