Általában nem nagyon rajongok azért, ha nagy politikai figyelem övez egy filmet. Éppen eléggé áthatja már az életünket az aktuálpolitika, így jobban szeretem, ha nem politizálnak a filmekben. Természetesen a társadalomkritikával, elgondolkodtató mondanivalóval nincsen semmi bajom, sőt! De a demagóg, buta, polkorrektséggel átitatott, csakazértis lenyomom a torkodon, hogyan kell látnod a világot típusú történetmeséléssel és aktuálpolitizálással a világból ki tudnak zavarni. A The Hunt körül kialakult hisztéria így egyáltalán nem hozta meg a kedvemet ahhoz, hogy megnézzem ezt a filmet, de hát ne legyünk előítéletesek, így adtam egy esélyt a dolog. Különben sem lehet semmiről sem úgy rendesen véleményt alkotni, ha nem látjuk.

A történet szerint páran egy ismeretlen helyen ébrednek. Nem tudják, hogyan kerültek oda és azt sem, hogy miért őket választották. A szájukat kipeckelték és egy rakatnyi fegyvert adtak nekik, hogy aztán megkezdődjön: a vadászat.

Azt hiszem nem is érdemes többet leírni a sztoriról, mert azzal csak a meglepetéseket lőnénk le. Kezdjük inkább azzal, hogy a The Hunt jóval okosabb film, mint aminek elsőre tűnik. Jópár fordulatot tartalmaz, az egyik húzása a készítőknek különösen tetszett és Wes Craven is elégedetten csettintett volna, az már biztos. Mindenesetre engem azzal már kezdtek megvenni, mint ahogyan a Battle Royal felállással is, amit aztán gyönyörűen bontogattak nekünk ki. Mindezt átitatták jó sok vérrel, két roppant izgalmas női karakterrel, bosszúval és éjsötét fekete humorral. Na meg persze igen erős társadalomkritikával. Igen, társadalomkritikát írtam és nem aktuál-, valamint pártpolitizálást. Ugyanis a The Hunt egyáltalán nem erről szól. Ezért pedig nagy pacsi jár a készítőknek még akkoris, ha néha azért kicsit túltolták a dolgot.

A történetet leginkább a látszatvilág és az előítéletek szavak totális kiforgatásával lehet leírni. Mert itt kőkeményen hatásról és ellenhatásról beszélnek nekünk. Okról és okozatról, különbségekről, ítéletekről, elvakultságról és kettősmércéről. Képmutatásról, oh de még mennyi, képmutatásról! Arról az álcázott világról, amiben élünk. Ahol a szavaknak van súlya, ugyanakkor még sincsen. Valamint arról szól, hogyan keverednek bele ebbe az egész, oldalak közötti, nagyon sokszor előítéletekből építkező háborúba olyanok, akik baromira nem tehetnek az egészről. Nagyon jó az Állatfarmos párhuzam, bár itt azért elkélt volna még némi árnyalás.

Ugyanakkor ne feledjük el, hogy ez mégis csak egy thriller/horror és nem társadalmi dráma, így nem mindegy a tálalás. Ebben is jól vizsgáznak szerencsére a készítők és úszunk a vérben rendesen. A főszereplőnk nagyon badass, akit tényleg semmi más nem érdekel csak az, hogy túlélje ezt az őrületet. Ő csak élni akar. A játékidőt maximálisan kihasználják, pörgősek a jelenetek, nem egy váratlan dolgot láthatunk és közben pedig tényleg igazán morbid humorral fűszerezik meg a dolgokat. Ez ad az egésznek egy sajátos ízt, de nagyon jól áll a sztorinak. Csak sajnos ebből keveset kapunk, itt volt némi hiányérzetem. Főleg, mivel a végős leszámolásnál olyan poénokat nyomtak, amiktől tényleg padlót fogtunk. :)

Mondhatnám tehát, hogy erre a filmre megérte várni és helye van az év végi toplistákon. Mondhatnám, de inkább nem teszem. Ugyanis a film vége elcseszi az egészet. Nem értem, hogy miért vettek vissza magukból a készítők? Miért fékeztek le és miért nem dobtak rá inkább még egy lapáttal arra, amiről végig beszéltek? Miért nem voltak kegyetlenek? Őszintén megmondom, nagyon kiábrándító véget találtak a filmnek és sokkal jobban örültem volna, ha bevállalósak. Tehát vagy nagyon bevadulnak vagy nagyon komor véget csinálnak. Manapság olyan kevesen mernek sötét véget csinálni a filmeknek, pedig jóval ütősebb hatást érnének el vele, ha lépnének egy merészet. Vagy felőlem átmehetnek totál dilisbe, hiszen úgyis tudnak a társadalomról és komolyabb témákról beszélni. Mindegy, hogyan csak rázzanak fel! Itt azonban olyan lapos lett a végkifejlet, mint a rajzlap. Kár érte, tényleg, mert sokkal jobbat is ki lehetett volna ebből hozni és annak ellenére, hogy tényleg ütős film lett, amiben nagyon jól használták a műfajra jellemző kliséket úgy, hogy közben szórakoztatóak tudtak maradni. Csak aztán kivéreztették...

Pontszámom: 7/10

IMDb | mafab