Mick Haller igazi gátlástalan, pénzmániás védőügyvéd, akit nem igazán érdekelnek az ügyfelei sötét tevékenységei, sokkal inkább a hírneve és a bankszámlája duzzasztása a célja. Ugyanakkor korántsem egy szociopata, pusztán a munkája eredményes elvégzéséhez szüksége van az érzelmi távolságtartásra és a saját képességeiben való megingathatatlan hitre. Következő ügyfele, a gazdag, elkényeztetett szépfiú, Louis Roulet, akit azzal vádol egy éjszakai pillangó, hogy összeverte, megerőszakolta és meg akarta ölni a férfi. Nyilván a hölgynek jól jönne a kártérítés összege, hiszen feladhatná a munkáját, ha megnyerné a pert, azonban az ügy korántsem ennyire egyszerű. Valami nagyon nem stimmel, Mick pedig olyan ügybe keveredik, amiből nem tud csak úgy, a szokásos hidegfejű és szívű magatartásával kimászni. Itt már a családja és a saját élete a tét.

A film egy vérbeli krimi, erős történettel és kiváló szereposztással. Nagyon fontos volt, hogy jól be tudják mutatni Haller személyiségét. Azt, hogy milyen ember, mitől fél, hogyan végzi a munkáját és hogyan áll a védenceihez. Mit akar elérni, hogyan különbözteti meg a rosszat a gonosztól. Egyáltalán képes-e arra, hogy felismerje az igazi gonoszságot? Ezek mind-mind olyan kérdések, amiket árnyalni kellett a karakter felépítésekor.

Matthew McConaughey az egyik kedvencem és Az igazság ára igazán jó példája annak, hogy mennyire sokoldalú színész. Sokkal több egy egyszerű szépfiúnál, Mick Haller szerepében pedig lubickol. Mellette Ryan Phillipe is kiváló választás volt, pontosan így képzelem el az elkényeztetett, pénzes anyuci kedvencét. Kettőjük között pedig működik a kémia, ami jól megalapozza a macska-egér harcukat és az igazság felderítését.

A történet jól felépített, nincsen benne üresjárat, a fordulatokat is akkor dobják be, amikor éppen kell, és habár nem vernek földhöz, de egy elismerő hümmögést azért ki tudnak velük váltani a nézőkből. Igen, a sztori elég egyértelmű, viszont a megoldása már kérdéses és a végén azért csak bedobnak egy olyan csavart, amire annyira nem lehetett számítani. Logikai bakik nincsenek, a rendezés nagyon precíz és korrekt. A tempó egyenletes, a feszültséget jól adagolják és pont akkor dobnak meg minket egy érzelmi sokkal, amikor szükséges és ezzel magasabb fokozatra kapcsolják a fordulatszámot.

Igazság szerint engem csupán a volt feleséggel való kapcsolat idegesített egy kicsit. Szerintem többet mutatták őket a kelleténél és nem volt minden releváns a történet szempontjából. Feleslegesnek éreztem sok jelenetüket. Voltak sokkal lényegesebb, mélyebb bemutatást igénylő részek is, amikre több figyelmet lehetett volna fordítani. Csak elvette a játékidőt más, fontos dolgoktól, mint mondjuk a megoldás. Engem jobban érdekelt volna az erkölcsi, lélektani vonal. A bosszú, az elégtétel és a vezeklés.

Számomra a film legvége a legpozitívabb. Ugyanis megtehették volna a készítők, hogy magukra vállalják a Tamás bátya szerepét és belerágják a szánkba az erkölcsi tanulságokat. Jó érzékkel azonban mégsem emellett döntöttek, hanem békén hagyták a nézőket és Haller karakterét is. Emiatt elérték, hogy elgondolkozzunk ugyan a látottakon, jó pár kérdést fel is vetettek nekünk, de semmit nem válaszoltak meg, hanem ránk hagyták a döntést. Ezért pedig ezer köszönet és hála nekik. Így kellett befejezni ezt a történetet, hiszen ettől lett az egész igazi.

Összességében, én úgy gondolom, hogy Az igazság ára egy jó film. Nem több és nem is kevesebb. Egy olyan krimi-thriller, amiben kiválóak a színészek, baromi jók a karakterek, megvan a megfelelő feszültség és végre nem akarnak többet adni nekünk, csak majdnem kétórányi feszes és elgondolkodtató történetet, ami tökéletesen leköti a nézőjét. Bármikor újra lehet nézni.

Pontszámom: 7,5/10.

IMDb | mafab