Asif Kapadia neve nem sokat mond a horrorműfaj szerelmeseinek, hiszen a rendező leginkább dokumentumfilmjei miatt ismert, sőt Amy Winehouse-ról szóló alkotása egyenesen Oscart ért. Pályája elején azonban szívesen kísérletezett és ennek egyik eredménye a 2006-as The Return című film Sarah Michelle Gellar főszereplésével.

Joanna sikeres üzletkötő, aki folyamatosan tör fel a munkájában. Éppen előléptették és azon van, hogy megszerezzen a cégének egy igencsak vastag ügyfelet. Amilyen sikeres a munkájában, olyannyira szerencsétlen a magánélete. Apjával alig tartja a kapcsolatot, barátai sem igen vannak, a volt pasija zaklatja és mindennek tetejébe furcsa látomások kínozzák. Úgy határoz, hogy a végére jár ennek és ezért elutazik az álmaiban látott texasi La Salle-ba, hogy kiderítse, mi az oka annak, hogy álmaiban folyamatosan ugyanannak a nőnek a meggyilkolását éli át. Nyomozása eredményeképpen a múltjában megbúvó gyötrő kérdésekre is válaszokat kap, ám ennek komoly ára van, így hamarosan Joanna élete veszélybe kerül.

Őszintén megmondom tényleg érdekelt ez a történet és nem is indult rosszul. Szép az operatőri munka, klassz a színvilág, nincsen agyonvágva és spóroltak a jumpe scare jelenetekkel is. A színészi játék korrekt volt, az alapkoncepció nem egy világmegváltó darab ugyan, de azért figyelemfelkeltőnek mondható. Lassan indul be a cselekmény, de ennél a típusú sztorinál ez elvárható. Csak egy bajom van vele, mégpedig az, hogy mindenfajta logikát nélkülöz és nagyon hamar ellaposodik a történet.

Amilyen gyorsan felkeltette az érdeklődésemet, olyan gyorsan pukkant ki az egész. Szinte élvezhetetlen volt már a végére a film és annyira untam, hogy a másfél órás játékidő legalább három órának tűnt. Vontatott és erőltetett volt az egész. Belegabalyodtak a készítők a cselekménybe, mint majom a házicérnába. Ez pedig igencsak figyelemre méltó teljesítmény, ha azt nézzük, hogy a játékidő felénél már elég nyilvánvaló volt, mire megy ki a dolog. A rendező azonban annyira azt akarta, hogy meglepődjünk, hogy ennek érdekében mindenféle ökörséget beleerőltetett a történetbe, amit aztán csak úgy félbehagyott. A szereplők egymásra találása sem érthető, az egészre rányomja a bélyegét a kidolgozatlanság. Értem én, hogy Azonosság meg Hatodik érzék szintjét akarta belőni a rendező, csak éppen ez nagyon nem jött össze. Ez nem volt döbbenetes vagy csavaros, csak hihetetlen izzadságszagú.

Ha annyira hiányzik esetleg nektek Mrs. Prinze inkább kezdjetek neki egy Buffy évadnak, vagy ott van Az átok ehelyett, mert ezt még miatta sem érdemes megnézni. Felejthető és kihagyható lett sajnos, szóval Mr. Kapadia jól tette, hogy nem próbálkozott ebben a műfajban többet. Remélhetőleg a jövőben is inkább marad a dokumentumfilmeknél.

Pontszámom: 4/10

IMDb | mafab