Rólunk, kritikusokról gyakran hiszik azt, hogy imádunk a filmekről rosszakat írni. Sokak úgy gondolják, hogy mivel mi valamilyen oknál fogva nem készítünk filmeket, így szeretjük ezt leverni az alkotókon. Lehet, hogy vannak ilyen emberek, de van egy másik csoportja is a kritikusoknak. A rajongók. Azok az emberek, akik egyszerűen imádják ezt a világot, együtt lélegeznek vele, szabadidejükben is híreket böngésznek, utánajárnak a legapróbb dolgoknak is, gyűjteményeik vannak és falják a filmvilágról szóló könyveket. Ezek lennénk mi. Ám ez nem azt jelenti, hogy mindenre azt fogjuk mondani, hogy jujj, de jó. Manapság egyre többször tapasztaljuk, hogy ha nem egyezik a véleményünk egy filmről, akkor elszabadul a pokol. Szóval, ha Te is ilyen vagy és nem bírod, hogy ha másképpen látjuk az adott alkotást, akkor lehet, hogy inkább most ne is olvass tovább. Mert nálunk továbbra is az lesz, hogy őszinték leszünk és meg fogjuk mondani, hogy ha valami nem tetszik. Így most elspoilerezem a kritikámat és már most leírom, hogy Az apáca második felvonása nagyon nem jött be. Mostantól pedig az olvasson tovább, akit tényleg érdekel, hogy miért.

Egy francia lelkész kegyetlen, megmagyarázhatatlan halált hal a saját templomában. A gondos nyomozás kideríti, hogy nem az övé az egyetlen különös haláleset. Valami elindult kelet felől, és egymás után szedi áldozatait. Csak egy valaki van, aki szembenézett már egy ilyen erejű démonnal: az ártatlan, fiatal apáca, Irene nővér (Taissa Farmiga). A nagyhatalmú egyház ezért újból őt szemeli ki arra a lehetetlen feladatra, hogy harcba szálljon a démonnal. Aki nem más, mint a nővér régi ellensége, a pokol követe, Valak. Egy bentlakásos leányiskola ódon falai között találkoznak: a lányok és nevelőik mind a démon túszai és lehetséges áldozatai. Nem tudni, kit száll meg. Nem tudni, kit fog megkínozni. Irene retteg, de nem kételkedik benne, hogy meg kell próbálnia legyőzni a legyőzhetetlent.

A horror világát is elérte az univerzumépítés, aminek az egyik zászlóshajója a Démonok között volt. Míg azonban az "anyarészek" kiegyensúlyozott színvonalat hoznak, tényleg okosan felépített sztorikat és két nagyon szerethető főszereplőt adnak, addig bizony a leágazások jobb esetben a közepes, de leginkább a rossz kategóriába esnek. Ezen pedig nem változtat az, hogy megvan a maguk rajongótábora és vannak, akik meg tudnak ijedni egy festett képű apácától és pár 'bú meg bától'.

Nem árulok zsákbamacskát, az első rész pusztulatosan unalmas volt. Pedig bírtam a környezetet, amibe belehelyezték a karaktert és nem lehetett panasz az operatőri munkára sem, mint ahogyan a színészekkel se volt baj, de ezeket leszámítva dögunalom volt. Nyilván ebből már látható, hogy nagyon nem voltam oda tőle, amikor meghallottam, hogy jön a második rész. Meglepni nem leptek meg, hiszen ha egy üzlet beindul, akkor pár fanyalgó kritikus, aki némi történetet is szeretne a látvány mellé, nem sok vizet zavar majd. Mindenesetre nem szokásom a popcorn horror ellen menni, A pápa ördögűzőjét például nagyon élveztem, így reménykedtem benne, hogy a kezdeti lélektelen iparosmunka helyét átveszi majd a kreativitás. Hát nem.

Az unalom az továbbra is megmaradt. Kifejezetten vontatott volt a cselekmény és nem is igazán törték magukat, hogy valami értékelhető sztorit összerakjanak. Volt egy skicc, ami kb. 5 oldal lehetett és ezt elnevezték forgatókönyvnek. Nos, egy egészestés alkotás alapjának ez azért elég soványka. Patikamérlegen kiszámolták, hova kell elhelyezni pár jumpscare-t, mutogatták dögivel az apácát közelről, messzebbről, oldalról, meg ránk borult az árnyéka is. Játszottak egy kicsit a kamerával, vágással, az AZ mintájára leforgatott újságos bódés jelenettel, de ennyi. Ja és beleraktak egy kötelező, de teljesen funkciótlan fekete karaktert is, hogy meglegyen a PC kvóta.

Tőlem nagyon sokan meg szokták kérdezni, hogy miért szeretem a horrort? Mindig azt válaszolom, hogy azért, mert számomra az a legőszintébb műfaj. Nem mellesleg nagyon kreatívak az alkotók és a legjobb alkotásoknak mindig helyén van a szíve, soha nem öncélúak. Az öncélú kifejezést legtöbbször a gore kategóriában használjuk, de szerintem ezekre a franchise-okra is igaz. Öncélúan ijesztgetnek, összecsapják a sztorikat és csak az a cél, hogy menjen a nép a moziba, valamint hogy megvegyék a sok promócumókat mellé. Ennyi. Az apáca második felvonása is ebbe a kategóriába tartozik. Valak tényleg menő karakter volt, de annyira elhasználták, hogy kiölték belőle a misztikumot és hiába villogtatják a szemeit, meg emelgetik a levegőbe, vigyorog ocsmányan, semmi félelmetes nincsen már benne.

Értékelem persze a fényekkel és árnyakkal való játékot, a rózsaablakos rész is jó lett. Vannak szerethető elemei a filmnek, a technikai kivitelezése is pazar, de semmi lélek nincsen benne. Minden perce tök kiszámítható és összecsapott. Az egyházi utalások és mitológia behozatalát meg nem alapos kutatómunka előzte meg, hanem vettek egy A6-os, egylapos papírnaptárat és az oda felírt 5 soros érdekességet emelték be a filmbe, majd gyorsan igyekeztek valahogy összehozni mindezt a főszereplővel, belenyomtak némi nyomozgatást (csak épp logika nem volt benne) és ezzel kész is voltak. Az új szereplők nem tettek hozzá a sztorihoz, a helyszín rendben volt, de semmi különlegeset nem kaptunk és Irene nővér is haloványka volt. A színészek igyekeztek, de ebből ők se tudtak túl sokat kihozni.

Reméltem, hogy meg fognak majd lepni az alkotók és igyekeznek majd tartalmat is párosítani a forma mellé, de ez megint nem jött össze. A legrosszabb pedig az, hogy már nem is próbálkoznak. Nem azért utálom az egészet, mert hülyék a szereplők és simán bemennek egy magától kinyitódó ajtón, ahonnan fura hangok jönnek ki. Ez a műfajhoz tartozik és mindig öröm kiabálni a képernyő előtt, hogy te idióta, minek mész beeeeee?! (Mondjuk itt nem kiabáltam, csak lemondóan legyintettem, hogy na, tuti bemegy a hülye.) Azért bosszant az egész, mert lelketlen és semmi hajlandóságot nem is láttam arra, hogy valami értelmeset összerakjanak. Bár az is lehet, hogy már igény sincsen erre. Mindenesetre én továbbra is azt gondolom, hogy inkább legyen egy alkotás kicsit esetlen, vagy bumfordi, ha tiszteli és rajong a műfajért, akar valamit mesélni, akkor minden következetlenség vagy technikai hiány elnézhető. Ellenben lehet egy film akármilyen precízen kivitelezett, ha nincs benne semmi lélek, akkor megette a fene. Lehet, hogy a kassza csengeni fog, de ettől még az egész kong az ürességtől.

IMDb