Christopher Nolan korunk egyik, ha nem a legnagyobb rendezője, kimért, komoly, összetett filmeket készít, melyekben van valami fojtott feszültség és ridegség, mégis mind teli van lélekkel. Az ő esetében még a leggyengébb filmje is magasan az átlag mozi felett van minőségben és cselekményszövésben. Legtöbben nem A tökéletes trükköt nevezik meg legjobb alkotásának én mégis úgy gondolom, hogy ez az a film, amit soha nem fog tudni überelni, amiben saját és művésztársai ars poeticáját fogalmazza meg és taszítja a nézőt a végtelen szomorúságba. Ez az ő tökéletes trükkje.

Christopher Nolan korunk egyik, ha nem a legnagyobb rendezője, kimért, komoly, összetett filmeket készít, melyekben van valami fojtott feszültség és ridegség mégis mind teli van lélekkel. Az ő esetében még a leggyengébb filmje is magasan az átlag mozi felett van minőségben és cselekményszövésben. Legtöbben nem A tökéletes trükköt nevezik meg legjobb alkotásának én mégis úgy gondolom, hogy ez az a film, amit soha nem fog tudni überelni, amiben saját és művésztársai ars poeticáját fogalmazza meg és taszítja a nézőt a végtelen szomorúságba. Ez az ő tökéletes trükkje.

„Nem a valóságot akarjuk, hanem az illúziót.”

Az igazi művész bármit feláldoz a közönségért, a tapsért, az ovációért, az elismerésért. Nem tántorítja vissza semmi, az igazi művész megszállott, aki bármit képes feláldozni a művészet oltárán, akár önmagát, akár szeretteit.

Robert Angier (Hugh Jackman) és Alfred Borden (Christian Bale) pályakezdő bűvészek, egymás oldalán, együtt dolgozva és egymást segítve. Közös bűvészmesterük, Cutter (Michael Cane) ajánlatot tesz a két feltörekvő fiatalembernek: amelyikük megfejt egy trükköt, az megkapja a lehetőséget, hogy bemutatkozzon a közönség előtt. A két férfi karrierje még a beindulásuk előtt, egy tragédia következtében – amit okozhatott önfejűség, figyelmetlenség, vagy akár fatális véletlen is – kettéválik és megkezdődik kettejük párharca. Az immár két riválist eleinte a pitiáner bosszú vezérli, de a tét egyre inkább nő, mígnem a mestermunka, a tökéletes trükk válik presztízsük fő kérdésévé, egymás eltiprásának, a közönség egyöntetű csodálatának kiváltása érdekében pedig képesek bármit feláldozni, legyen szó életről vagy halálról.

Christopher Nolan összesen négy film után színt vallott, letette a mesterművét, melyben megfogalmazta a saját és művésztársai ars poeticáját. Ő maga is illuzionista, aki a tökéletes trükköt keresi, a mestermunkát akarja bemutatni, hogy a közönség szóhoz se tudjon jutni. Ez pedig teljes mértékben sikerült is neki. A cselekmény középpontjában két művész rivalizálása áll, mely mióta világ a világ, végigkísérte az emberiséget. Szakmai féltékenység, becsvágy, megszállottság, de ezt a filmet éppen az teszi lélekölővé, hogy két barát fordul szembe egymással, két fiatal teszi fel az életét a másik eltaposására, arra, hogy felülkerekedjenek egymáson, bármi áron.

A fiktív történet mögött nagyon finoman, de meghúzódik egy valóságos rivalizálás története is, tudósok között, akik a mai napig foglalkoztatják az embereket, egyikük pedig az egyik legmisztikusabb feltaláló, aki valaha élt. Nikola Tesla (a filmben a poplegenda, David Bowie kelti életre) igazán csak halála után kapta meg a méltó elismerést műveiért és munkásságaiért, többek között a rádió feltalálásának nevéhez tulajdonítása kapcsán, melyet Guglielmo Marconi lopott el tőle 1901-ben, elnyerve a Teslát megillető Nobel-díjat. Csak 42 évvel később, 1943-ban mondta ki az Amerikai Egyesült Államok Legfelsőbb Bírósága, hogy Teslát illeti az érdem, visszavonva ezzel Marconi díját. De talán még ismertebb Tesla és Edison rivalizálása. Edisont mai napig is a legtevékenyebb, legnagyobb tudósok között tartják számon, holott egy hiéna volt, aki találmányaiból iparosította a feltalálás tudományát és előszeretettel lopta el kortársai még nem szabadalmaztatott, még nem jogvédett találmányait. A kapcsolatuk elején, alkalmazottként alatta dolgozó Tesla is így járt. Szakmai rivalizálásukból Edison került ki győztesen, aki nem félt bepiszkítania a kezét, mikor az ő általa preferált egyenáram és a Tesla által feltalált váltakozó áram szabadalmaztatásának kellett keresztbe tenni. Edison a cél elérése érdekében, szakmai viták helyett lejárató kampányba kezdett, melynek keretén belül kóbor kutyákat és egy elefántot ölt le nyilvánosan, árammal.  Tesla a popkultúrába főleg a villámokat szóró, különös találmányaival vonult be, így tökéletes választás volt ehhez a filmhez bevonni a misztikumba csomagolt karakterét.

De ez a film nem csak a remek alapszituáció miatt zseniális. Nolan híres arról, hogy mindenkiből kihozza a maximumot, de talán senki sem gondolta volna, hogy Hugh Jackman képes ennyire megrázó alakításra, ez a film egyértelműen az ő karrierjének is a csúcsa. Michael Cane, aki a rendező kötelező színésze ismét a bölcs öreg képében tetszeleg, de neki ez áll a legjobban. Christian Bale maga is korának legnagyobb színészei között van, de a titkokba burkolózó, elszánt, önmagával viaskodó bűvész szerepében egyenesen tündököl. Itt még a mellékszereplők is zseniálisan alakítanak, Rebecca Hall és Scarlett Johansson minden jelenete aranyat ér. Nolan önmagához híven kimérten csalogatja be a nézőt a cselekménybe, hogy rabul ejtse, bemutassa mutatványát, hogy a film utolsó fél órájában gyomron vágja a közönséget, hogy csak pislogni tudjanak a leleplezés hatására.

A cselekmény fordulata letaglózó és a kifogástalan rendezés mellett, Jonathan Nolan (akinek a Westworld élete fő műve) csodálatos forgatókönyvírói tehetségét is ki kell emelni, mert A tökéletes trükköt akárhányszor meg lehet nézni, a végkimenetel ismerete nem csorbítja az élményt, sőt, még élvezetesebb keresgélni az apró, elrejtett utalásokat már a film elején is a leleplezésre. Többedik megtekintés után, a cikk írása előtt is frissen újranézve sikerült addig észrevétlen momentumokat felfedeznem. A tökéletes trükk nem finomkodik, már a kezdet kezdetén egy idegtépő misztikus thriller, ami a végére tényleg teljes mértékben magával ránt mindenkit, hogy többé ne eressze.Christopher Nolan korunk egyik, ha nem a legnagyobb rendezője, kimért, komoly, összetett filmeket készít, melyekben van valami fojtott feszültség és ridegség mégis mind teli van lélekkel. Az ő esetében még a leggyengébb filmje is magasan az átlag mozi felett van minőségben és cselekményszövésben. Legtöbben nem A tökéletes trükköt nevezik meg legjobb alkotásának én mégis úgy gondolom, hogy ez az a film, amit soha nem fog tudni überelni, amiben saját és művésztársai ars poeticáját fogalmazza meg és taszítja a nézőt a végtelen szomorúságba. Ez az ő tökéletes trükkje.

„Nem a valóságot akarjuk, hanem az illúziót.”

Az igazi művész bármit feláldoz a közönségért, a tapsért, az ovációért, az elismerésért. Nem tántorítja vissza semmi, az igazi művész megszállott, aki bármit képes feláldozni a művészet oltárán, akár önmagát vagy akár szeretteit is.

Robert Angier (Hugh Jackman) és Alfred Borden (Christian Bale) pályakezdő bűvészek, egymás oldalán, együtt dolgozva és egymást segítve. Közös bűvészmesterük, Cutter (Michael Cane) ajánlatot tesz a két feltörekvő fiatalembernek: amelyikük megfejt egy trükköt, az megkapja a lehetőséget, hogy bemutatkozzon a közönség előtt. A két férfi karrierje még a beindulásuk előtt, egy tragédia következtében – amit okozhatott önfejűség, figyelmetlenség, vagy akár fatális véletlen is – kettéválik és megkezdődik kettejük párharca. Az immár két riválist eleinte a pitiáner bosszú vezérli, de a tét egyre inkább nő, mígnem a mestermunka, a tökéletes trükk válik presztízsük fő kérdésévé, egymás eltiprásának, a közönség egyöntetű csodálatának kiváltása érdekében pedig képesek bármit feláldozni, legyen szó életről vagy halálról.

Christopher Nolan összesen négy film után színt vallott, letette a mesterművét, melyben megfogalmazta a saját és művésztársai ars poeticáját. Ő maga is illuzionista, aki a tökéletes trükköt keresi, a mestermunkát akarja bemutatni, hogy a közönség szóhoz se tudjon jutni. Ez pedig teljes mértékben sikerült is neki. A cselekmény középpontjában két művész rivalizálása áll, mely mióta világ a világ, végigkísérte az emberiséget. Szakmai féltékenység, becsvágy, megszállottság, de ezt a filmet éppen az teszi lélekölővé, hogy két barát fordul szembe egymással, két fiatal teszi fel az életét a másik eltaposására, arra, hogy felülkerekedjenek egymáson, bármi áron.

A fiktív történet mögött nagyon finoman, de meghúzódik egy valóságos rivalizálás története is, tudósok között, akik a mai napig foglalkoztatják az embereket, egyikük pedig az egyik legmisztikusabb feltaláló, aki valaha élt. Nikola Tesla (a filmben a poplegenda, David Bowie kelti életre) igazán csak halála után kapta meg a méltó elismerést műveiért és munkásságaiért, többek között a rádió feltalálásának nevéhez tulajdonítása kapcsán, melyet Guglielmo Marconi lopott el tőle 1901-ben, elnyerve a Teslát megillető Nobel-díjat. Csak 42 évvel később, 1943-ban mondta ki az Amerikai Egyesült Államok Legfelsőbb Bírósága, hogy Teslát illeti az érdem, visszavonva ezzel Marconi díját. De talán még ismertebb Tesla és Edison rivalizálása. Edisont mai napig is a legtevékenyebb, legnagyobb tudósok között tartják számon, holott egy hiéna volt, aki találmányaiból iparosította a feltalálás tudományát és előszeretettel lopta el kortársai még nem szabadalmaztatott, még nem jogvédett találmányait. A kapcsolatuk elején, alkalmazottként alatta dolgozó Tesla is így járt. Szakmai rivalizálásukból Edison került ki győztesen, aki nem félt bepiszkítania a kezét, mikor az ő általa preferált egyenáram és a Tesla által feltalált váltakozó áram szabadalmaztatásának kellett keresztbe tenni. Edison a cél elérése érdekében, szakmai viták helyett lejárató kampányba kezdett, melynek keretén belül kóbor kutyákat és egy elefántot ölt le nyilvánosan, árammal.  Tesla a popkultúrába főleg a villámokat szóró, különös találmányaival vonult be, így tökéletes választás volt ehhez a filmhez bevonni a misztikumba csomagolt karakterét.

De ez a film nem csak a remek alapszituáció miatt zseniális. Nolan híres arról, hogy mindenkiből kihozza a maximumot, de talán senki sem gondolta volna, hogy Hugh Jackman képes ennyire megrázó alakításra. Ez a film egyértelműen az ő karrierjének is a csúcsa. Michael Cane, aki a rendező kötelező színésze ismét a bölcs öreg képében tetszeleg, de neki ez áll a legjobban. Christian Bale maga is korának legnagyobb színészei között van, de a titkokba burkolózó, elszánt, önmagával viaskodó bűvész szerepében egyenesen tündököl. Itt még a mellékszereplők is zseniálisan alakítanak, Rebecca Hall és Scarlett Johansson minden jelenete aranyat ér. Nolan önmagához híven kimérten csalogatja be a nézőt a cselekménybe, hogy rabul ejtse, bemutassa mutatványát, hogy a film utolsó fél órájában gyomron vágja a közönséget, hogy csak pislogni tudjanak a leleplezés hatására. A cselekmény fordulata letaglózó és a kifogástalan rendezés mellett, Jonathan Nolan (akinek a Westworld élete fő műve) csodálatos forgatókönyvírói tehetségét is ki kell emelni, mert A tökéletes trükköt akárhányszor meg lehet nézni, a végkimenetel ismerete nem csorbítja az élményt, sőt, még élvezetesebb keresgélni az apró, elrejtett utalásokat már a film elején is a leleplezésre.

Többedik megtekintés után, a cikk írása előtt is frissen újranézve sikerült addig észrevétlen momentumokat felfedeznem. A tökéletes trükk nem finomkodik, már a kezdet kezdetén egy idegtépő misztikus thriller, ami a végére tényleg teljes mértékben magával ránt mindenkit, hogy többé ne eressze.

10/10

IMDb l mafab