Talán nem túlzás azt állítani, hogy ennek az epizódnak kellett volna nyitnia a félévadot. Miután az előzőekben látottak túlzottan lassúra és megosztóra sikeredtek, Kirkmanék megpróbálták ezeket ellensúlyozni a mostani résszel. Jelentjük, sikerült.

{spoiler} Gabrielék gyanakvással fogadják a hirtelen jött Gammát, így Rositának köszönhetően rögvest be is dugják a zárkába, ám a lány bizonyítja, hogy valóban segíteni szeretne. Miután Gamma/Mary megmutatja a zombikkal teli barlang pontos helyét, és mivel Alfa a határvonalat őrzőket is a barlang őrzéséhez rendelte, Gabriel és néhány társa útra kel, hogy kiszabadítsa Daryléket.

Alfa parancsára Béta Gamma után ered, hogy kikérdezze a lányt az árulásáról. Rejtett alagutakon keresztül hórihorgas Suttogónk el is ér Alexandriába, és egy zseniális húzással (átváltoztatva néhány helybélit) egy kis zavart idéz elő a településen. Míg a városka lakói próbálják likvidálni a hirtelen felbukkant zombikat, Béta megkeresi Gammát, hogy főnöke elé vigye. Ám morózus gonoszunkat megzavarják küldetésében, Gamma eliszkol, és Judithnál próbál elrejtőzni. Hiába, Béta rájuk bukkan, és bár megsebesül, mégis sikerül elkapnia Gammát. Visszafelé a Suttogókhoz a kétfős kompánia belebotlik Gabrielékbe, akik láttán Béta hátrahagyja Gammát és bemenekül az erdőségbe.

Időközben Daryl rátalál a barlang főbejáratára, ahol Alfa és csapata épp a zombikat tereli kifelé a tisztásra. Közelharcba keveredik a Suttogóvezérrel, és mivel mindketten megsérülnek, a zombihorda közrefogása előtt elmenekülnek. Egy fészerben találnak látszólagos menedékre, ám Alfa magához vonzza a kóborlókat, akik hamar felfedezik Darylt. Bár loboncos barátunk utolsó erejével elintézi a zombikat, a vérveszteségtől elájul. Kisvártatva felbukkan Lydia, aki tudatja rossz bőrben lévő anyjával, hogy megbukott anyaként és vezetőként is, így sorsára hagyja, és inkább Darylnek nyújt segítséget. A magára maradt Alfára néhány Suttogó talál rá, és a nő kegyetlen bosszút esküszik az ellenségei számára. {/spoiler}

Kicsit piaciasan fogalmazva, van itt minden, mint a búcsúban: horror, dráma, akció és thriller, amik remek tempóban váltják egymást. Nem tudunk kiemelni egyetlen gyengébb jelenetet sem, és ez tényleg ritkaságszámba megy a Walking Dead eddigi történetében. A horrorrajongók megtalálják számításukat a pazarul megvalósított élőholtak és vérben tocsogó jelentek során, a feszült pillanatokat kedvelőknek Gamma és Béta találkozása, vagy épp Lydia és Alfa, mint elcseszett anya-lánya jelenetei okozhatnak feszült perceket. A meglepő fordulatok közé sorolható Judith fogadtatása Béta számára, de Daryl sebesülésekor is meghűlt az ereinkben a vér, és a pörgő akciószegmenseket kedvelők sem maradnak parlagon a zombiírtások során. És ne feledkezzünk meg a forgatókönyvről sem, amely iszonyatosan fordulatosra és pörgősre sikeredett, a 45 perc egészében nincs egyetlen olyan momentum, amiért szégyenkezni kellene bárkinek is. Akár Béta és Gamma, akár Alfa és Daryl eseményeit vesszük, teli vannak meglepő húzásokkal, nagyszerű párbeszédekkel és akciókkal.

Remekül építik tovább a karakterfejlődést is, Gabriel maga mögött hagyva ikonikus kalapját beáll fegyveres mentőosztagnak, Gamma és Lydia esetében a hazugságokkal való szembefordulás és kiábrándulás utáni segítőkészség pozitívabb, míg Alfánál és Bétánál negatívabb, erőszakosabb az irányvonal, kettejükre a nácisztikus, illetve „parancsra tettem” módszer a jellemző. Remekül össze lehet metaforikusan hasonlítani és párhuzamot vonni a Suttogók, főként Alfa és Béta hitvallása és a diktatúra jellemzői között: Alfa és Béta képviseli azon kicsiny csoportot, akik mesékkel és saját ferde ideológiájukkal rákényszerítik magukat népükre, jelen esetben egy nagyobb csoport alakítására, a máshogy gondolkodókat elszeparálják és az esetleges megingásokat kíméletlenül megtorolják. A fizikai, szellemi erőszakkal elérik, hogy az embernek ne legyen saját gondolata, hűen kövesse a vezér parancsait, az ellenszegülőket azonnal likvidálva. Külső fenyegetés esetén az erőszakos válaszadás a megoldás, tettlegességig fajulva, elvakultan és a következményeket mellőzve teljes létszámmal lerohanva az ellenfelet.

A legutóbbi rész kapcsán említettem, hogy a kelleténél sötétebbre volt alkotva a kép. Bár történt némi javulás, azonban itt is előfordul egy-egy darkosabb kontrasztú jelenet, ám az összképet nézve elenyésző a számuk. Dicséretet érdemel a remek kamerakezelés, nagyszerű totálokat és színes-szagos, szépen fényképezett képsorokat rittyentettek össze Kirkmanék. A maszkok most is tökéletesek, véres képsorokból sincs hiány, az effektes csapat is érdemel egy nagy pacsit. A rendezői székben ezúttal egy újonc, Bronwen Hughes foglalt helyet, aki dolgozott többek között a Breaking Baden, a 13 Reasons Why és a Better Call Saul sorozatokon, és most a TWD csapatát erősíti. Nem is rossz debütálás, meg kell hagyni.

Rossz szavunk nem lehet a látottakhoz, minden szempontból igazi felüdülés lett a mostani epizód. Egyetlen negatívum csupán, hogy Michonne most sem bukkant fel, és a következő részben sem várható, hogy látni fogjuk. Soha rosszabb részt!

10/10