Múlt héten a Suttogók két vezéralakjának, Alfának és Bétának eredettörténetét ismerhettük meg, amely a rajongók és a kritikusok által is eléggé megosztóra sikeredett. A felháborodást tetézte az is, hogy Negan a mai napig nem kaphatta meg a maga kis 45 percét. Most már tudjuk, hogy a cselekmények szempontjából szükségszerű volt a töltelékepizód Alfa egy másik oldalának megismeréséhez, melynek jelentős szerepe lesz a továbbiakban. A második rész ugyan elhanyagolhatóra sikerült, nem is érdemes sokat foglalkozni vele, viszont a következő rész már annál izgalmasabb.

Remekül felépített epizódot kaptunk a fáradtság és alváshiány okozta tünetekről, pazar zenei és képi hatásokkal, és egy történet, amely után leesik az állunk.

{spoiler} A nem várt égi áldás folyományaként a kicsiny csapat ismét megsértette a Suttogók által felállított határt, így büntetésképp Alfa sorozatosan zombiseregekkel „bombázza” Óceánpart lakosait. A három napig tartó, hullámokban érkező holtak ostroma teljesen felőrli az alvásra képtelen és így a végkimerülés szélére sodródó embereket. Váratlanul Gamma felkeresi Michonnékat, és találkozóra hívja őket Alfával. A közösségben kisebb tanakodás lesz úrrá, hogy érdemes-e harc nélkül, fegyvertelenül a Suttogók elé állni, de végül létrejön a szembesítés, és a mindent látó Alfa újabb egyezséget ajánl: jelentősen kitolja a határokat, ezzel lecsökkentve Darylék portyázási területét, cserébe a törékeny béke egy darabig fennmaradhat. Michonne elfogadja az ajánlatot, lévén nem sok választása marad, és bár Carol megkísérli megölni a suttogóvezért, Daryl megakadályozza ebben. Miután mindenki visszatér a maga kis zónájába, a folyamatos hallucinációktól szenvedő Carol szorul segítségre. {/spoiler}

Rég volt ennyire figyelemreméltóan érdekes egy TWD epizód, amely ezúttal nem fukarkodott sem a látvánnyal, sem a történetvezetéssel. Kirkmanék zseniálisan ábrázolják a végsőkig küzdő túlélők leépülésének folyamatát, a fáradtságtól és folytonos ébrenléttől szenvedő óceánpartiak által átélt fizikai és szellemi megterhelést nemcsak a képi világ először pörgősebb, majd szép lassan elnyújtott snittjeivel mutatják be, a főként a vonóshangszerek zenealáfestései is fokozzák a feszültséget és érzékeltetik a helyzet súlyosságát. Míg egyesek képesek egész jól viselni az ezek által kialakult tüneteket, némelyek teljes hallucinációzavarokba és kényszercselekvési szituációkba keverednek. Előbbi igaz Michonnera, aki anyaként és vezetőként is igyekszik talpon maradni és úrrá lenni a helyzeten, ám Carol esetében a kimerültség borzasztó hallucinációkkal jár: hol a kis Henry bukkan fel előtte, hol nem létező zombihadakkal száll szembe, ám a legsokkolóbb élményére a Daryl apjáról való beszélgetésekor kerül sor, amelyet egész végig igazinak hisz (velünk együtt). Nem úgy, mint a tornacsarnokban megsebzett suttogó, aki az epizód végére nagyon is valóságossá válik.

Negan szálát már az évadzáró óta próbálják kicsit kibővíteni, szerencsére a tendencia folytatódik és ezúttal is tovább árnyalják. A végre nemcsak paradicsomokat simogató egykori vezérhím Aaron oldalán száll szembe a zombikkal, aki bár nem nagyon bízik benne, és próbálja provokálni, Negan párszor mégis megmenti a valagát. Az ő kettejük civódása remek párbeszédeket eredményez, többek között választ kapunk, hogy bőrdzsekis barátunk miért nem lépett le még a csoporttól (felelősséggel tartozik azoknak, akikkel együtt él). Érdekes lesz látni, hogy ennek eredménye miként fogja megváltoztatni a csoporton belüli megítélését.

Az előző részben megismerhettük Alfa és Béta kurta-furcsa eredettörténetét, ami érdekes ízt ad az eddig rettenthetetlen nőszemélynek. Alfa nem csupán a csoportja tagjain gyakorolja anyai szeretetének köszönhetően a megbocsájtást (amellyel kiváltja az őt legjobban ismerő Béta csodálkozását is), de kegyelmet adott az ellene forduló Carolnak is. Epizódról-epizódra egyre jobban ki lehet jelenteni, hogy árnyalt színészi játékával Samantha Morton tökéletes választás volt a szélsőségeken lavírozó vezető szerepére.

A többiekről is kapunk néhány snittnyi állapotjelzést: Eugene szeretne kikerülni Rosita barátságzónájából, Siddiq még mindig szenved a poszttraumás-szindrómától, RJ pedig végigalussza az egész hercehurcát.

A harmadik epizód egyik legfontosabb kérdése azonban megválaszolatlan maradt: ki küldi Michonnékra a holtakat?  Gamma és Lydia szerint sem Alfa áll a háttérben, így egy másik ellenség kerülhet a képbe. Kíváncsian várjuk.

TWD 10/2: 6/10

TWD 10/3: 8/10