Fear The Hunters

A csapat a teherautóval száguld az erdő mellett, amikor megpillantanak egy kisbuszt. Megállnak, hogy átkutassák, Andrea meglátja, hogy a slusszkulcs még mindig benne van. Dale és Abraham neki is állnak, hogy beindítsák, Andrea pedig kinyitja a hátsó ajtót.

- Wow, ezt látnotok kell! – mondja izgatottan*. – Matracok! Végre matracon aludhatunk.*

Jó pár próbálkozás után Dale-nek és Abrahamnek sikerül beindítania a járművet, aminek nagyon megörül a csapat, és estére letáboroznak. Rick az éjjeli őrség során a nagy némaságban előveszi a telefont. Hosszas hezitálás után a füléhez rakja a kagylót.

- Beszélnünk kellene Carlról. – szól Lori.

Rick gyorsan lerakja a kagylót, és a telefonnal az ölében mozdulatlanul ül tovább.

Másnap reggel mindenki indulásra készen áll, de az ikrek, Ben és Billy sehol sincsenek. Dale említi meg, hogy pisilni mentek az erdőbe, így Andrea elmegy őket megkeresni. Egyre mélyebbre megy a fák közé, majd hirtelen elakad a szava látottaktól.

Ben épp Billy kibelezett holtteste mellett térdel, kezében egy késsel.

- Ne aggódj – mondja közömbös hangon –, vissza fog jönni. Nem bántottam az agyát.

Andrea térdre rogy, Ben pedig eldobja a kést, és átöleli őt. Dale szólítja őket, és hamarosan ő is megjelenik. A látottaktól elsírja magát, majd Rick tűnik fel. Ahogy meglátja, hogy mi történt, azonnal hátrafordul, és visszaküldi Carlt, hogy értesítse a többieket arról, hogy nem fognak útra kelni. Miután eltemetik, egy megbeszélést tartanak.

- Szóval, mit tegyünk? – kérdezi Rick a csapattól.*

• Mégis mire gondolsz? –* kérdezi Andrea.*
• Nem tarthatjuk őt örökké bezárva abban a kisbuszban –* szól közbe Abraham*.
• Még azt sem tudja, hogy mit tett. Amikor bezártam a kisbuszba, nem értette, hogy miért kell ott lennie.
• Pont ez teszi őt veszélyessé.
• Veszélyessé? Hiszen csak egy kisfiú –* értetlenkedik Dale*.
• Egy kisfiú, aki nem érti, mi a gyilkosság –* helyesbít Michonne – Mi van, ha ugyenezt megteszi velünk is álmunkban?

Abraham kezdi mesélni, hogy mielőtt a holtak jártak volna, az ilyen ügyeket húsz év terápia sem oldotta meg. A gyerek összeomlott, és egyik sem tudja meggyógyítani őt. Ben most már csak egy teher, egy veszély a csapatra nézve. Egyetlen megoldás van a dologra.

- MEGÖLNI?! – kiált fel Andrea – Erre gondolsz? Meg akarod ölni? Ő csak egy kisgyerek!

Maggie ekkor elviszi onnan Sophiát, és megkéri Glennt, hogy beszéljen a többiek fejével. Abraham továbbra is komolyan gondolja a kijelentését, amitől Andrea az idegtől feszélyezve otthagyja őket. Dale utánasiet, Glenn pedig megpróbálja jobb belátásra bírni Abrahamet. Rick szól közbe, hogy szerinte sincs más választásuk. Ben, akármennyire is fiatal, veszélyessé vált. Egy gyerek nem belez ki valakit, csak úgy, főleg nem a saját testvérét. Kiszámíthatatlanná vált, és emiatt akármennyire is ellenzi a gondolatot, meg kell tenni.

- Most, hogy végleg eldöntöttük, ki fogja megtenni? – kérdezi Morgan.

Csönd a válasz mindenkitől, majd a hátuk mögül valaki megszólítja őket.

- Üdvözletem fivéreim, nővéreim. Megoszthatom veletek az Úr szavát?

Az idegen Gabriel Stokes atyaként mutatkozik be. Miközben Abraham pisztolya felé irányul, elmondja, hogy csak egy utazó, aki örül, hogy talál végre túlélőket. Nem akar senkit nem bántani. Abraham megmotozza, és nem talál nála fegyvert. Gabriel elmondja, hogy egyedül él egy templomban, és szívesen vendégül látja a csapatot. Rick elfogadja a meghívást, de előtte megkínálja Gabrielt étellel.

Éjszaka Dale és Andrea beszélgetnek. Dale biztosítja szerelmét arról, hogy nem engedi senkinek Ben megölését. A legjobb, ha beszállnak a kisbuszba, és elhagyják a csapatot. A sátrak között egy alak oson el az őrködő Glenn mellett, és egyenesen a kisbusz felé megy. Kinyitja az ajtót, amire Ben felébred.

- Félsz tőlem? – kérdezi Ben.*

• Nem! –* válaszolja Carl.

Egy pisztoly dörren el, amire mindenki odarohan a kisbuszhoz, és meglátják Ben holttestét. Dale idegesen kezd el ordibálni az éjszakába, mert a gyilkos már nincs ott. Andrea nyugtatja őt le, Rick pedig megemlíti, hogy ő volt az első, aki kilépett a sátorból, és nem látott senkit. Morgan ekkor figyel fel arra, hogy Carl épp bekúszik a sátorba.

Másnap reggel Dale mondja Ricknek, hogy nem látta Carlt tegnap este. Rick elmondja, hogy amikor kiszállt a sátorból, szólt Carlnak, hogy maradjon benn, amikor meghallotta a lövést. Morgan egy sanda pillantást vet Carl felé, aki a válla fölött visszanéz rá.

- Azt mondják, hamarosan indulunk – szólal meg Gabriel és megszólítja Dale-t. *– Szeretne beszélni a történekről?

• A legmélyebb tisztelettel, atyám, még azt sem tudom, hogy ki a fasz vagy.*

Gabriel elmondja, hogy Andrea elmesélt mindent a gyerekekről, és hogy mi törtémt az ikrekkel. Szerinte Isten okkal tette, amit tett. Elvitte őket, hogy az Égi Királyságában élhessenek tovább. Isten műve ez, ami miatt Rickék tovább maradtak, és találkoztak ővele.

- Tartsa meg a hülye teóriáit, atyám! – mondja mérgesen Rick.

Eugene eközben a rádiót hallgatja, de nem hall semmit, közelebb kell menniük Washingtonhoz. Abraham mindenki indulásra kér, és lassan továbbhaladnak. Az út mellett a bokorban két alak figyeli őket.

*- Most mi teszünk?

• Szólj a többieknek, utánuk megyünk!*

A csapat estére egy étterem mellett ver tábort, és egyedül Dale az, aki nem ül a többiekkel a tűz mellett. Andrea megy oda hozzá, hogy elhívja enni, de Dale csak azt szeretné, ha egyedül hagynák őt.

- A fiad elvesztése – mondja Morgan a tábortűznél *– elvesz valamit belőled. Számomra olyan volt, minta kivágtak volna egy darabot a testemből. Sokáig fog tartani, míg Dale rendbe jön, de azután sem lesz a régi önmaga.

• Ugyan már, csak egy nyavalygós vénember! –* szólal fel Carl. – Úgy csinál, mintha Ben és Billy a sajátjai lettek volna… egyszerűen szánalmas.

Rick idegesen megragadja fia karját, de Carl kitör a szorításból, és elrohan, egyenesen pár járkáló lába elé. Rick odasiet, és lendületből fellöki az egyiket, a többiek pedig fegyvert ragadnak. Abraham a késével szúr agyon egyet, Michonne kettévágja egynek a fejét, Rick a szekercéjével hasít be egy koponyát, egyedül Andrea az, aki a puskájának tusával harcol. Könnyedén elbánnak a járkálócsapattal, és amikor már megnyugodnának, egy sikolyt hallanak a teherautótól.

Dale riadtan kér segítséget, a vállát fogva. Michonne lefejezi az utolsó élőhalottat, a többiek pedig szótlanul állnak Dale mellett. Andrea kérdez rá:

*- Dale! Megharaptak?

• Nem, csak ez az átkozott mocsok megijesztett, ahogy titeket figyeltelek és elszakította a pólómat.
• Legközelebb jobban vigyázz, vénember! –* mondja piszkálódva Rick.
  - Baszd meg, Rick! – hördül vissza Dale.
  *- Dale…bocsánat, nem úgy értettem. Csak vicceltem.
• Ne aggódj –* mondja Andrea, ahogy Dale hátat fordít –, csak nagyon sok dologgal kell most megbirkóznia.

Amikor már a legtöbben alszanak, Rick szólítja meg Carlt. Mérges rá amiatt, amiket mondott Dale-ről. Carl indulatosan válaszolja, hogy igaza volt. Dale gyenge, pont az ellentéte annak, amiről Abrahammel beszéltek. Dale képtelen megvédeni magát, és ezzel az egész csapat esélyeit rontja.

Éjszaka Andrea kel fel, hogy könnyítsen magán. Elsétál az erdőbe, a fák közé, de egy reccsenés megzavarja a nyugalmát.

- Akárki is vagy, mondja valamit, mielőtt lelőlek! – A puskával a kezében néz köre a fák között*. - Hallom a lépteidet, te perverz!*

A kiabálásra odasiet a csapat többi tagja. Rick és Glenn azon gondolkodik, hogy lehetséges, hogy egy állat volt, de Andrea meg van győződve arról, hogy valaki figyelte őt. Mindenki visszavonul a táborhoz, de most már külön figyelmet fordítanak az erdőre az őrség közben. Ezalatt Abraham és Rosita a teherautóban szeretkeznek, és nyugodtan folytatják, miután észrevették, hogy nem történt semmi baj. Az sem zavarja őket, hogy Eugene folyamatosan bámulja őket.

Éjszaka nyugalmában Rick őrködik. A legtöbben alszanak, de valakinek nem jön a szemére álom. Carl a sátorban egyedül sír, Morgan nyitott szemmel fekszik, Dale pedig csöndben kiszáll a kisbuszból Andrea mellől, és a fák közé sétál. Ahogy egyre beljebb megy, valaki hátulról leüti őt. Két alak áll az ájult test fölött.

- Jobb lett volna a nő, de ez is megteszi – mondja az egyik, majd felkapják és elcipelik Dale-t.

Reggel Michonne sétál oda Rickhez. Érdeklődik Morgan után, amire Rick azt válaszolja, hogy ő megbízik benne, nem hívta volna be a csapatba, ha nem tekintene rá barátként.

*- Házas volt? Elvesztette a feleségét?

• Várj egy percet, Michonne…csak nem?
• Nem tudom, talán. Tyreese után nem tudom, hogy képes leszek úgy nézni egy férfira. De Morgan… nem tudok róla semmit, és…
• Ugyan, megértem.
• Túl korai, tudom, de azt is tudom, hogy ha túl sokáig várok, akkor mindennek vége lehet. Nem akarok egyedül meghalni. Kérlek, ez a dolog maradjon köztünk…
• Semmi baj, de figyelj! Van pár dolog, amit jobb, ha tudsz Morganről…*

A beszélgetésüket Andrea kiáltása szakítja félbe. Dale eltűnt. Rick gyorsan utasítja a csapatot, hogy fogjanak fegyvert, és kezdjenek szétszóródni. Glenn és Maggie figyeljenek Sophiára és Carlra, úgy, hogy Carl őrködik majd a tábor körül. Alig hogy kimondja az utasításokat, Andrea beszalad egyedül az erdőbe. Rick indulás előtt felvázolja a gondolatait: lehet, hogy Dale szándékosan ment el, és nem is akarja, hogy megtalálják.

- Ha nem akarja, hogy megtalálják – szól Abraham *–, akkor mennyi időt fecsérlünk el erre?

• Valamennyit. Nem sokat, de valamennyit. Tartozunk neki ennyivel, és még az is elképzelhető, hogy megtámadták. Abban az esetben szüksége van ránk.*

Az erdőben kutatva Abraham említi meg Rositának, hogy ezzel az egész akcióval veszélybe sodorják a csapatot, főleg azzal, hogy Andrea folyamatosan kiabál Dale után. Dale már korábban, az ikrek elvesztése előtt is azon tanakodott, hogy elhagyja a csapatot. Egy dolog nyugtatja, hogy a Gabriel által említett templom már közel van, és este fedél alatt aludhat. Ahogy ezeket a szavakat kimondja, egy élőhalott támad rá a bokrok közül. A hangra mindenki felfigyel, és odasietnek. Látják, hogy nem Dale az, de azt is, hogy nem bír felkelni.

- Lenyűgöző! – mondja Eugene*. – Látható, hogy fel akar állni, de a motorikus képességei teljesen eldegenerálódtak, és alig bírja irányítani a testét. Alig várom, hogy Washingtonba érjünk, olyan sok dolog van, amiről be tudnék számolni…*

Rick lefújja a keresést, több esélyük lesz, ha összeszedettebbek lesznek. Most az első dolog, hogy a templomhoz érjenek, onnan majd másnap folytatják a keresést. Rick kettesben vált szót ezután Andreával, és megnyugtatja, hogy nem akarja cserbenhagyni Dale-t, de a csapatot biztonságban kell tudni. Jobb, ha meghúzzák magukat estére a templomban.

*- Biztosan el akarsz menni a templomba?

• Mégis mire gondolsz, Andrea?
• Ez a pap megjelenik, Dale pedig eltűnik. Szerinted lehet kapcsolat a kettő között?
• Nem fogok hazudni, megfordult a fejemben a gondolat.*

A csapat rövidesen megérkezik a templomhoz, és elkezdenek bepakolni. Andrea az egyedüli, aki kint van, de egyszer csak beront a templomba.

- Figyelnek minket! Megint megtörtént, hallottam valakit mozogni a fák között, és utána elszaladt! Ez az egész összefügg! – Megy oda dühösen Gabrielhez. *– Te feltűnsz, én hirtelen embereket látok, és Dale-nek nyoma sincs! Te tudod, hogy mi folyik itt, mondj el mindent!

• Nem tudom, hogy miről beszél…
• A francokat! –* löki őt a falnak Rick. *– A történeted már az elejétől bűzlik. Nem lehettél itt egyedül ilyen sokáig. Sosem volt veled senki? Sosem jött ide egy lélek sem? Ez mind baromság, nincs semmi értelme a sztoridnak. Kikkel dolgozol együtt?
• Senkivel, esküszöm! Nem tudom, hogy mi történt a barátotokkal. De most már tisztán látom, hogy nem én találtam rátok. Titeket Isten küldött, hogy megbüntessen engem. Amikor mindez elkezdődött, egyedül voltam. Bezárkóztam a templomba, amikor hallottam a híreket. Másnap elkezdtek jönni… barátok, szomszédok, a gyülekezet tagjai. Menedéket kerestek… - kicsordul a könnye -, én pedig hátat fordítottam nekik. Ha befogadtam volna őket, akkor nem lett volna elég élelem, saját magamat választottam helyettük. A legtöbbjük kint maradt… ordibáltak, könyörögtek. Akkor hagyták abba, amikor a holtak megjelentek. Hallottam a nők és gyerekek sikolyát, ahogy darabokra tépték őket… néhányuk a nevemet átkozta. Mind miattam halt meg, most pedig nektek kell helyrehozni ezt. Ölj meg! Kérlek, ölj meg.
• Te meg mégis mit csinálsz? –* kérdi Andrea, ahogy Rick enged a szorításon.
  - Hiszek neki… - Otthagyja a földre rogyott, zokogó Gabrielt*. – Ha vannak is kint emberek, akik figyelnek minket, Gabrielnek semmi köze hozzájuk*

Egy ház hátsó kertjében öt ember ül egy asztalnál, majd egy hatodik érkezik meg.

*- Azt hiszem, megláttak.

• Hiszed? Megláttak vagy nem láttak meg? Mindegy, a sötétben én az utóbbira szavazok. Bepánikoltak legalább?
• A nő ide-oda szaladgált, hisztériázott, de a többi nyugodtnak tűnt. Chris? Úgy látom, ébredezik az öreg.
• Áhh, nagyon jó –* hajol oda az egyik alak a földön fekvő Dale-hez*. – Még nem mutatkoztunk be, a nevem Chris. Bizonyára úgy gondolod, hogy őrültek vagyunk, de biztosíthatlak az ellenkezőjéről.
• Mit akarnak tőlem?
• Nos, először is jó hír, hogy még nem vagy halott. Kérlek, ne gondold túl a „még” szócskát, mert az csak az őrületbe fog kergetni. Tisztázni szeretném veled az alapokat: van egy rendszere a dolgok menetének, amit nem én és nem a barátaim alkottak. Tudod, mi csak a nekünk kiosztott lapokkal játszunk. Nem akarunk téged bántani, és nem is akartunk téged elrángatni a csapatodtól. Ezek olyan dolgok, amiket meg KELLETT tennünk. Ezt ne vedd személyes ügynek, és akármennyire is ellenére vagy az ötletnek, be kell látnod… hogy az embernek ennie kell.*

- Ha ettől jobban érzed magad, jobb az ízed, mint gondoltuk. Fura, hogy mennyire zsákbamacska ez, azt gondolnád, hogy a fiatalok ízletesebbek, de nem mindig ez a helyzet. Néhányunk a nőket preferálják, talán az extra zsírréteg miatt, ami a gyerekek kihordásával alakul ki.

Ahogy Chris tovább beszél, Dale elsírja magát, de lassan őrült nevetésben tör ki. Röhögés közben mindenkit halálra ítél, és elmondja, hogy azért ment el a csapattól, hogy meghaljon. Feltűri a pólója ujját, és megmutatja a vállán lévő harapásnyomot.

- Romlott vagyok! – kiáltja hisztérikusan Dale*. – Romlott hús vagyok! Háháhááháhá! Romlott hús, romlott hús!*

A tábor lakói mind kiköpik és visszahányják a lenyelt falatokat, Chris pedig több rúgással hallgattatja el Dale-t. Az egyikük rögvest azt hajtogatja, hogy kivágja a nyelvét, mielőtt elterjedne a fertőzés, de Chris leállítja, mondván, hogy a gyomrát úgysem tudja kivágni. Egy másik tag már észszerűen kezd el gondolkodni: Dale még nem halt meg, és a húsa meg volt sütve. Valószínűleg nem kell aggódniuk.

A templomban Andrea imádkozik, a háta mögött pedig Abraham tanakodik Rickkel. Abraham szerint hasztalan az imádkozás, amire Rick mérgesen válaszol. Úgy gondolja, Andrea addig imádkozik, amíg jobban nem lesz.

- Tudom, hogy Dale jó ember és mindenki kedveli – mondja Abraham –, *de nem fogjuk megtalálni. Már vagy messze jár, vagy halott.

• Szerinted én ezt nem tudom? Szerinted nem ezen jár folyton az agyam? De ettől még nem kell hangosan kimondani.*

Az este folyamán, amikor már mindenki alszik, Rick felébred, és látja, hogy Andrea még mindig az oltárnál van. Odasétál hozzá, és beszélgetni kezdenek.

- Folyton rá gondolok – mondja Andrea*. – Eleinte nem volt semmi komoly, Amy és én igazából csak kihasználtuk a vénembert, és viccből flörtöltünk vele, hogy a lakókocsiban tudjunk aludni. Csak a túlélés miatt voltunk vele. Miután Amy meghalt, én összeomlottam. Dale védelmet nyújtott számomra, és később megismertem. Beleszerettem, mert kedves, gyengéd és odaadó volt. Ő minden, amit egy férfiban kerestem, de ő sosem hitt nekem. Mindig azt mondta, hogy mennyire öreg, és elfogadta, hogy ott vagyok mellette, de sosem gondolta, hogy valódi a dolog. Mindig, amikor segíteni kellett neki valamiben, amire nem volt képes, én viccet csináltam belőle. Ami leginkább megijeszt, hogy többé nem fogok tudni beszélni vele, sosem fogom tudni elmondani, hogy mennyire szeretem őt.

• Dale tudta ezt, én biztos vagyok benne.
• Rick - szólal fel pár pillanat után Andrea –, te ölted meg Bent? Te voltál az első, aki kilépett a sátorból…
• Akármennyire is úgy gondolom, hogy az volt a helyes döntés, nem én öltem meg őt. Nem tudom, hogy ki tette.*

Hajnalban mindenki alszik, kivéve Carlt és Morgant. Morgan megszólítja őt, de a fiú csak annyit mond, hogy rosszat álmodott. Egy ordítás ébreszti fel a csapatot, és ahogy kilépnek a templomból, látják, hogy Dale ott fekszik a földön. Andrea rögvest oda akar szaladni, de Rick visszatartja, ami miatt a nő behúz neki egyet. Glenn és Abraham megy oda Dale-hez.

*- Még lélegzik!

• Vigyük be, Eugene majd tudja, mit kell tenni.*

Rick eközben az erdőt figyeli. Odamegy a többiekhez, és elmondja, hogy szemmel tartják őket. Amikor jelt ad, akkor mindenki rohanjon be, Glenn és Abraham pedig cipeljék be Dale-t. Kiált egyet, majd tüzelni kezd a fák közé. Amikor már a lépcsőnél járnak, Glennt lábon lövik, és épphogy beérnek, rögtön a földre fekszenek.

- Csukjátok be az ablakokat, és maradjatok távol tőlük – szólal meg Abraham *–, de nem kell lelapulni a földre. Csak egyszer lőttek.

• Mire gondolsz?
• Csak egy lövést adtak le Glenn lábára. Nem akarnak megölni, csak játszadoznak velünk.
• Rohadékok –* mondja Rick. *– Elég hülyén fogják érezni magukat, amikor rájönnek…
• Mégis mire?
• Hogy rossz emberekkel baszakodnak!*

Eugene azonnal nekikezd ellátni Glenn sebét: fertőtlenítővel kitisztítja a sebet, majd tealeveleket morzsol rá, hogy bezáródjon a seb és ne vérezzen tovább, majd gyertyaviaszt csöpögtet rá. Dale-t becipelik az egyik belső helyiségbe, ahol lassan felébred. Andrea mellette ül.

*- Andrea? Hogy kerültem vissza?

• Ők hoztak ide téged…
• Mindenkit értesítenünk kell, ezek nagyon veszélyes emberek. El sem tudjátok képzelni, hogy mire képesek…
• De… Van elképzelésünk –* néz rá Dale lábára*. – Miért nem mondtad, hogy megharaptak?
• Sajnálom… nem gondoltam, hogy újra látni fogsz, főleg nem így. Láttam, ahogy a feleségemet megharapták, láttam őt megbetegedni és átváltozni. Csak nem akartam, hogy végignézd te is.
• Ezt nem te döntöd el!
• Mi lesz, amikor visszatérek? Mit fogsz akkor tenni? Ha egy másodpercig is hezitálsz…
• Dale! –* öleli át Andrea. – El kell mondanom… Szeretlek! Mindennél jobban! Sajnálom, ha olyat tettem, ami miatt ezt nem érezted. Nem vagy lassú vénember, tökéletes vagy. Itt leszek, amikor meghalsz… mindvégig itt leszek melletted. És a legvégén nem fogok hezitálni.

Rick lép be, hogy kikérdezze Dale-t, hogy emlékszik-e valamire. Azonkívül, hogy kannibálok megették a lábát, emlékszik rá, hogy egy hátsókertben volt, egy piknikasztal mellett. Úgy emlékszik, hogy több szomszédos ház is volt ott, tehát egy kisebb települést kell keresniük. Dale elmondása szerint öten vagy hatan lehetnek, és nincs autójuk, tehát gyalogszerrel megtalálhatóak.

*- Köszönöm, Dale. Most magatokra hagylak. Dale… ha ez ér valamit, sajnálom a történteket.

• Ennyivel nem úszod meg, fiatalúr! Sok dolgot kell még mondanom neked, mielőtt elmegyek.
• Lesz rá esélyed. Minden szót hallani szeretnék –* mondja Rick.

Ahogy Rick kilép a szobából, Abraham és Michonne azzal a rossz hírrel köszöntik, hogy kezdenek kifogyni az élelemből. Azt kéri, hogy kezdjenek el fejadagokat csinálni, de fontosabb dolgon kell gondolkodnia, amihez Abraham segítségét kéri. Gabrieltől kérdezősködik a környékről, aki elmondja, hogy a gyalogtávon belül öt helyet ismer.

- Várj egy percet, Rick! – hökken meg Abraham. *– Csak nem utánuk akarsz menni? Hiszen semmit sem tudunk róluk.

• Tévedsz, nagyon sokat tudunk. Az árnyakban bújnak meg, lopakodnak és figyelnek minket, tehát valószínűleg tudják, hogy nincsenek túlerőben. Meg akarnak ijeszteni, hogy ne tudjunk racionálisan gondolkodni. Ha eljátsszuk az ijedtet, akkor a kezük alá dolgozunk. De az ijedt emberek nem mennek a támadójuk után.*

Azt javasolja, hogy egy kis csapatban elkezdik felkutatni a környéket Gabriel vezetésével. Naplemente előtt meg kell találniuk őket, hogy előnyben legyenek, így Michonne és Andrea azonnal készülni is kezd.

A kannibálok vezetője, Chris épp az egyik tagot kérdezi ki. Az illető látta, hogy egy kisebb csapat elhagyja a templomot. Ahogy ezt látta, azonnal visszasietett. Chris biztos benne, hogy csak ételért indultak el, de most, hogy fegyveresek elhagyták a templomot, többnyire őrizetlen maradt a hely. Most itt az új lehetőség, hogy ismét elhozzanak valakit. Szép lassan egyenként elrabolják őket, ami őrületbe fogja kergetni őket.

- Valószínűleg most is épp összeszarják magukat a félelemtől. – vigyorog Chris*.

• Nem egészen* – lép ki Rick a fák közül.

Ahogy az egyikük fegyvert ragad, Chris lenyugtatja, és elkezd beszélni Rickkel.

- Úgy gondolom – szólal meg –, elég kellemetlen helyzetben vagy, hogy egy ismeretlen veszély rátok vadászik. Te csak biztosítani szeretnéd a csapatod jóléltét. Tudom, hogy mit szeretnél.

• Valóban?
• Igen. Csak beszélgetni jöttél ide. Egyedül jöttél tárgyalni, ami elég bátor dolog a ti helyzetetekben.
• Én csak azt szeretném kérdezni, hogy a beszélgetés segít majd abban, hogy ne gyertek utánunk?
• Őszintén? Nem.
• Akkor mondd el, hogy miért csináljátok ezt? Kannibalizmus? Mi vezetett idáig titeket?
• Egyszerű a válasz: éhség.

Rick a pisztolyáért nyúl, amire az egyik ember felemeli a puskáját, de Chris leállítja. Nem akarja lelőni Ricket, mert akkor hamarabb megromlik a hús. Jobban szereti addig életben tartani az áldozatokat, amíg lehet. Chris elmagyarázza, hogy az állatokat sokkal nehezebb levadászni, mint az embereket. Az emberek nem rohannak el tőlük, ha meg mégis, akkor könnyű őket elkapni. Elmondja, hogy a medve is megeszi a saját kölykét, ha nem jut élelemhez. A logika egyszerű: ha a medve meghal, akkor a bocsa is, de ha megeszi a bocsot, akkor életben marad, hogy egy új bocsot nemzzen. Eleinte gyerekek is voltak a csapatban, és azóta könnyebben élnek, amióta csak idegeneket esznek.

*- Nincs sok élelem a földön, és mindezt csak azért tesszük, hogy éljünk. Az a helyzet, hogy egy választásom van: te vagy én. Amikor ez felvetődik, én mindig az „én”-t választom.

• Teljesen megértem –* mondja Rick. *– Ha nekem is egy ilyen döntést kell hoznom, én is magamat választom. Számodra a probléma ott kezdődik, hogy előnyben vagyok.
• Mégis hogyan?
• Komolyan azt hitted, hogy egyedül jöttem?*

A kannibálok mindegyike fegyvert ragad és ijedten néz körbe. Rick biztosítja őket, hogy nem láthatja a csapat többi tagját, amire Chris úgy gondolja, hogy blöfföl Rick.

- Na, akkor ezt figyeld! – Rick felemeli a kezét, pisztolyt formálva a kézfejéből*. – Andrea, nagydarab csávó, bal fül.*

- Ha megmozdulsz, lelövünk – folytatja Rick. – Abraham, gyere és vedd el tőlük a fegyvereket!

Abraham megjelenik, Chris pedig rögtön rámutat.

- Jó trükk! Csak ketten vagytok, honnan tudjuk, hogy nem ő volt, aki lőtt?

Ahogy ezt kimondja, egy lövéstől az ujja elválik a kézfejétől. Rick kihív mindenki az erdőből, miközben Abraham a fegyvereket szedi el a kannibáloktól. Chris térdre rogyva kérdezi, hogy mit terveznek velük.

- Még nem tudom, gondolkodom rajta. Azt megígérhetem, hogy nem lesz szép… Lehet, hogy lenyesünk belőled egy darabot, hogy megkóstoljunk.

Chris könyörög Ricknek, hogy ne bántsák őket, hagyják őket hátra. Esküszik, hogy nem követik többet őket.

*- Pár perce még azt mondtad, hogy miként fogsz levadászni és felfalni minket. Mi vagy ti, emlékszel?

• Kérlek…
• Ez nem fog működni. De nézd a jó oldalát, mi nem fogunk megenni* – odafordul a többiekhez – Tegyétek a piknikasztalra, és fogjátok le!

A telihold fényében a vér némán csöpög az asztal széléről, egyedül a tűzropogás ad hangot, miközben az asztallapba beütött szekercén száradó húscafatok bűzölögnek. A darabokra vagdosott hullák vörösen izzanak a lángok között. Mindenki a haragos tüzet bámulja. Gabriel a félelemtől megfagyva a vérrel festett házfalnak dől.

- Meg kellett tennünk… - szólal meg Abraham *– Nem engedtek volna el.

• Valóban meg kellett tennünk –* helyesel Rick. *– De nem kell örülnünk, hogy megtettük.
• Ez elfogadhatatlan! –* kiált zokogva Gabriel *– Ezt nem bocsájthatom meg… ez…
• Állj le! –* szól rá Rick – Ezek az emberek megölték, MEGETTÉK a gyerekeiket. Most ránk vadásztak, a következő áldozatok mi lettünk volna. A fiam, a családom! Akármennyire is undorodsz tőle, megállítottuk őket! Talán ha láttad volna azokat az embereket, akiket kizártál, azokat, akiket miattad téptek darabokra… ha érezted volna, ahogy a vérük rád fröccsen, akkor megértenéd. Bármit megtennél azért, hogy ne történjen meg ismét. – Elfordul Gabrieltől. - Menjünk erről az istenverte helyről.

Napfelkelte után visszaérnek a templomhoz, bemegy, és Carl aggódva odamegy hozzá. Megemlíti, hogy este nem jött haza és egyedül kellett aludnia. Rick letérdel, bocsánatot két és mosollyal az arcát átöleli fiát. Együtt mennek Dale szobájához, ahol Andrea elmeséli, hogy elintézték a csapatot. Dale megkéri, hogy hadd beszéljen Rickkel négyszemközt. Ahogy Andrea Carllal kimegy a szobából, beszélgetni kezdenek.

*- Nos, öreg, mit szerettél volna mondani?

• Csak…meg szerettem volna köszönni.
• Micsodát? –* néz csodálkozva Rick.
  - Még megkérdezi, hogy „micsodát”, hát ez jó – nevet fel köhögve Dale. – Azt, hogy akaratod, sőt néha tudatod ellenére is a csapat vezetője vagy. A meghozott döntések és a vele járó következmények… egyikünk sem kész arra, hogy ezt a terhet hordja, de te vállaltad ezt. Be kell valljam, veszélyesnek gondoltalak. Sok dologért téged hibáztattalak. De most, visszagondolva… könnyű másokat hibáztatni. Valójában te idegeneket védtél meg. Minket! Sokan meghaltak, de nézd, hogy mennyien túléltük. Ezt neked köszönhetjük. Hálával tartozom azért, hogy eddig kihúztam, te adtál időt és alkalmat, hogy Andreával és a gyerekekkel legyek. Szóval… köszönöm.

Rick lesütött szemmel sétál ki a szobából, Andrea pedig bemegy Dale-hez. Michonne sétál oda, és rákérdez, hogy Dale hogy van. Rick csak annyit mond, hogy ez ismét az, amit már rengetegszer átéltek, a halál körbe veszi őket. Mihonne azt mondja, hogy ez komolyabbra is fordulhat, mert kezdenek kifogyni az élelemből. Három napra elég ételük van, így hamarosan el kell gondolkodni, hogy mit tegyenek. Andrea ül Dale mellé és várakozik. Éjszaka, amikor már mindenki alszik, egy lövés hallatszik, amire Rick felriad, majd némán ül tovább.

Reggel Dale sírja mellett áll az egész csapat. Ricken kívül mindenki besétál a templomba, de Abraham az, aki megszólítja Ricket, hogy el kell kezdeniük gondolkodni az ételek kiosztásán. Rick elküldi, őt, hogy pár percre egyedül lehessen Dale-lel. Egy reccsenést hall a háta mögül.

- Abraham?  - kérdi, de nem néz hátra*. - Tudom, hogy kezdünk kifogyni az élelemből, de nem kell pánikolni. Ma összepakolunk, és elmegyünk. Nem akarlak így leteremteni, csak… Dale miatt sok dolgot újra kell gondolnom. Ő olyan ember volt, aki nem engedte, hogy a körülötte lévők megváltoztassák. Azt hittem, hogy ez gyengévé tette őt, de tévedtem. Lehet, hogy ő volt erős, hogy ennek ellenállt. Ő megtartotta az emberségét, és nem akarta elengedni. Ezt mi megtettük a túlélés érdekében, de néha úgy érzem, mi sem vagyunk jobban a holtaknál. Folyton az jár a fejemben, hogy mit tettünk azokkal a vadászokkal. Őket látom, amikor behunyom a szemem… egyszerűen kísért engem. Látok minden egyes véres cafatot, minden törött csontot, minden beszakított koponyát. Ők tettek, amit tettek, de mi megcsonkítottuk őket! Egyenként végeztünk velük, és végignézettük a többiekkel. Ha ezt Carl tudná, akkor teljesen más szemmel nézne rám… -* Lassan átnéz a válla fölött. – Abraham?

Carl áll mögötte némán. Rick könnyes szemmel bámul a fia szemébe.

- Én öltem meg Bent – mondja Carl.

Ezzel ér véget a tizenegyedik kötet.

Erős volt ez a kötet. Már korábban is láthattuk, hogy mikre képesek az emberek: voltak őrültek, eszementek, szadisták és pedofilok, de kannibálok még nem. Ami viszont még jobban tetszett, az az, ahogy Rick kezelte ez az egészet. Nagyon laza stílusban beszélget Chrisszel, és Rick személyisége terén ez az egyik legkirályabb kötet. Bármire képes, hogy megbosszulja barátját, de ezt csak brutalitással és könyörtelenséggel éri el. Pont azzal, amit Dale ellenzett mindig is. Persze az sem semmi, ahogy a kötet kezdődött. Billy halála a semmiből jött, és elég borzasztó, hogy Ben belezi ki őt. Az előző tíz kötet során alig láthattuk őket, mindig is visszahúzódóak voltak szüleik halála után. Most láthattuk, hogy milyen hatást váltott ki belőlük az a trauma. Carl pedig folyamatosan változik. Ide-oda csapong a védtelen kisfiú és a könyörtelen gyilkológép között. Amit kissé elsietettnek éreztem, az a kannibálok halála. Jobb lett volna, ha Kirkman hosszabbra fűzi ezt a szálat, mert egyrészt hat új érdekes karaktert ismertünk meg, másrészt pedig valóban érdekes lett volna látni, ha még valakit elrabolnak (például a megsebzett Glennt). Ezenkívül nincs problémám a kötettel, a hangulat, az érzelmek, a brutalitás és a feszültség a helyén van.

9/10

Borítóképek:

Különbségek a sorozattal szemben:

A sorozatban nem létezik Ben és Billy, az ő szerepüket Lizzie és Mica töltik be. Amikor Carol és Tyreese a gyerekekkel egy erdei házban húzzák meg magukat, egy nap felnőttek arra érnek vissza, a terület átvizsgálása után, hogy Lizzie megölte Micát. Tyreese és Carol átbeszélik a dolgot, és végül Carol egy virágos réten lövi le Lizzie-t. (4x14)

A kannibálok a sorozatban nem csak egy kis táborban élnek, hanem egy egész üzemet építettek ki a bázisuknak. A gyanútlan utazókat a jobb élet reményében csalogatják Terminusba, majd bezárják, és szép lassan felfalják őket. A csapat vezetője nem Chris, hanem Gareth, és csak később, miután Rick és csapata kiszabadul, akkor vernek tábort az erdő szélén. Dale a sorozatban már a második évadban meghalt, így Sasha pasiját, Bobot kapják el, és az ő lábát eszik meg. (4x15 és 5x02)

A képregénnyel ellentétben a kannibálok támadnak Rickékre a templomban. Ám Rickék számítanak a támadásra, és a sötétből meglepik a csapatot. Ettől kezdve ugyanúgy történnek a dolgok: csonkítás, belezés, vérfürdő azzal a különbséggel, hogy ez egy templom kellős közepén történik… elég beteg. (5x03)

Gabriel a sorozatban nem csak úgy feltűnik a semmiből, hanem az erdőben Rickék találnak rá, amikor féltucat járkáló támad rá. Megmentik az életét, és cserébe menedéket kínál a templomban. A múltbeli tragédiája ugyanaz, és a személyisége sem változott. (5x02)

A következő kötetben a csapat elhagyja a templomot, hogy folytassák útjukat Washington felé. Az út azonban nem úgy sikerül, ahogy tervezték, és valami eltereli őket céljuktól.