Life Among Them

A sűrű erdőség mellett egy magányos kisváros fekszik. A romos épületek mentén elterülő főúton kiégett autók között alig adnak teret egymásnak az élőhalott lakosok, a városszéli fák letört ágai a lassú léptek alatt ropognak. A lombok fölött húzódó domboldalon a bokáig érő avarban botladoznak a hullák, mögöttük pedig Rick szeme pásztázza az elé táruló terepet.

*- Basszus…

• Mennyi van?
• Nem akarod tudni –* fogja meg Rick fia vállát, hátat fordítva a látványnak. *– Csak menjünk innen.
• Remélem, nagyobb sikerrel jártak, mint mi. Utálom a zabkását…
• Néha nehéz követni, hogy mi NEM utálsz, fiam.
• Hiányzik a sajtburger.
• Emlékszel a pizzára?*

Apa és fia egymásra vetett mosolyait követő léptek csendjét komor szavak szakítják meg.

*- Az elmúlt hetekben nem volt időnk beszélgetni… - szólal meg Rick – Miért ölted meg Bent?

• Hogy miért? Azért, amiért te mindent csinálsz. –* Könny szökik a szemébe. *- Azért, mert meg kellett tenni, és más nem tette volna meg.
• Én… teszek rossz dolgokat, hogy azzal segítsek a barátaimnak és a családomnak. Ahogy felnősz, neked is egyre többször kell majd ezeket a rossz dolgokat megtenned. De azt nem szabad elfeledned, hogy jó ember vagy. Amikor már könnyűvé válnak ezek a rossz dolgok, akkor mindennek vége, akkor válsz rossz emberré.
• Minden éjszaka sírok… Általában elbújok valahol, miután te elaludtál, mert nem akarom, hogy halld. Néha napközben is nehéz visszatartani. Emlékszem az arcára, boldog volt, hogy látott. Attól félt, hogy a történtek után nem fogok többé játszani vele… a barátom volt.
• Fiam…
• Nem akartam elmondani. Tudom, hogy erősnek kell lennem. Tudom, hogy miért tesszük, amit teszünk. A túlélésért… Abraham és te tudtátok, hogy mit kell tennetek, de nem voltatok képesek rá. Én megtettem.
• Sajnálom, Carl! –* öleli át sírva a fiát Rick. – Annyira sajnálom!

A teherautónál a csapat többi része arról beszél, hogy összefutottak pár járkálóval, de nem kellett fegyvert használni ellenük. Egyszerűen arrébb lökték őket, elestek, és fel sem tudtak kelni, hogy támadjanak. Szinte értelmetlen erőfeszítés immár a megölésük. Megérkezik Rick és Carl, akik beszámolnak a sikertelen ételkutatásról. Az egész csapat pár gyümölcskonzervet, zacskós levest és egy üveg vizet talált összesen. Rick rákérdez Eugene-nál, hogy mikor hallgatott bele utoljára a rádióba, már nagyon közel vannak Washingtonhoz és kíváncsi rá, hogy sikerült-e beszélni az ottaniakkal. Eugene azt mondja, egy-két napja hallgatott bele, de nem hallott semmit, most pedig inkább takarékoskodni szeretne az elemekkel. Rick odamegy a teherautóhoz, hogy csak pár pillanatra bekapcsolja a rádiót, hátha fognak valamilyen jelet, de Eugene tiltakozik.

*- Rick, állj! Majd én megcsinálom!

• Mi az, Eugene? Nem játszani akarok vele, csak bekapcsolni.*

Ahogy Rick megfogja a rádiót, Eugene ki akarja venni a kezéből. Átkarolja és rángatja, ami során a rádió leesik a földre, Rick pedig egy pillanatra lefagy.

- *Miért nincs benne elem?

• Lemerült pár hete, és nem akartam, hogy akárki is aggódjon… Kivettem, hogy ne korrodálódjon el a szerkezet.
• Úgy gondoltad, ez egy olyan dolog, amit jobb elhallgatni? – kérdi mérgesen a földön ülő Eugene-tól. – Na várjunk csak… Mikor merült le VALÓBAN az elem? Voltak benne egyáltalán elemek?
• Micsoda? –* hökken meg Abraham.
  - Nem… soha – válaszolja lesütött szemmel Eugene.*
• TE MOCSKOS ROHADÉK! –* Abraham gyomron rúgja Eugene-t*. – Miket hazudtál még nekünk? Tudós vagy te egyáltalán? Mondd csak, valóban a kormánynak dolgoztál?
• Nem… Középiskolás tanár vagyok…
• MI A FASZ?! –* ordítja, majd úgy megüti Eugene-t, hogy az vért köp a betonra.
  - Állj le! – szól közbe Rick *– Ne bántsd, nyugodj le!
• Te nem tudod, hogy min mentem keresztül, hogy életben tartsam ezt a szardarabot! Emberek haltak meg miatta!
• Csak azt tettem, amit tennem kellett –* mondja a száját törölve Eugene*. – Nem vagyok erős, a külsőm sem megnyerő. Nem vagyok jó vezető, se bátor, se hasznos.  Két dologban vagyok jó: okos vagyok, és jól tudok hazudni… nincs sok lehetőségem. –* Térdre rogy és zokogni kezd*. – Sajnálom…*

Este Rick szólítja meg Abrahamet, megkérdezi, hogy még mindig ideges-e. Abraham elmondja, hogy dühös, de nem Eugene-ra, hanem saját magára. Rengeteg embert vezetett halálba, csak azért, hogy Eugene biztonságban legyen. Most az eddig tiszta céljuk szertefoszlott, és már nincs értelme Washingtonba menni. Rick mindenesetre meg szeretné próbálni. Ha nem is a kormány kezei alatt, de a főváros biztonságos lehet. Menedék és étel kell a csapatnak, és mivel a városok buktak el először, így ott történhetett a legkevesebb fosztogatás. Ahogy ezen tanakodnak, egy ismeretlen hang szólal meg a sötétben.

- Elnézést! – szól udvariasan az idegen. – Meg tudnátok mondani, ki a csapatotok vezetője? Szeretnék beszélni vele.

Rick és Abraham teljesen ledöbben, de az idegen folytatja.

- *A nevem Aaron, nem akarok bajt. Nincs nálam fegyver, csak beszélgetni jöttem.

• Honnan jöttél? Figyelsz minket? –* kérdezi Rick összeráncolt homlokkal.
  - Őszintén? Igen. De csak a beszélgetést hallgattam ki, hogy biztos legyek benne, hogy  nem vagytok veszélyesek.

Rick és Abraham összenéznek, majd Rick leüti Aaront.

- Csak, hogy tisztázzuk – szól Abraham *–, ez nem a „támadjuk meg a csávót” nézés volt, hanem a „jó arcnak tűnik” nézés. Összezavarodtam.

• Nem érdekel, hogy fegyvertelen, és az sem, hogy egyedül jött ide. Biztos, hogy nem egyedül élte túl ennyi ideig. Az emberek veszélyesek, és ha látok valakit, aki ennyire kedves, a Kormányzó jut eszembe. Ő is mosolygott, amikor találkoztunk. Segíts felemelni!*

Aaron összekötözött kézzel a földön ülve ébred, miközben a csapat tagjai állnak fölötte.

*- Az ütésből arra következtetek, hogy te vagy a vezető. Megkérdezhetem a neved?

• A nevem Rick, te pedig most minden kérdésemre válaszolni fogsz.
• Végül is azért jöttem, hogy beszéljünk. Erőszak nélkül is megoldhattuk volna, de tudom, hogy a bizalmat nem könnyű elnyerni.*

Aaron elmondja, hogy az ő csapatában nagyjából negyvenen vannak, és Washintontól húsz mérföldnyire, egy közösségben élnek. Azért jött, hogy embereket gyűjtsön, és amiatt kémkedett, hogy kiderítse, miként illeszkednének be a csapatba Rickék. Nekik rengeteg élelmük van, és biztonságos falakkal van körbevéve a település, ahol laknak. Azért keres embereket, mert sok munkával jár a hely fejlesztése. Szükségük van egymásra.

Ahogy ezt kimondja, egy sikoltást hallanak. Egy járkáló épp Sophia felé kap, de Carl idejében lelövi. A hangra azonban rengeteg élőhalott sétál elő a fák közül. A csapat rögvest fegyvert ragad, és a teherautót védve tüzelni kezdenek, de Aaron még mindig a fűben ül védtelenül. Glenn siet a segítségére, eloldozza és felsegíti. A csapat többnyire probléma nélkül legyűri az élőhalottsereget, egyedül Morgan volt, akin Michonne segített. Egy utolsó lövés hallatszik, és mindenki Glenn felé fordul.

- Glenn! – szólítja meg Rick.
- Bocsánat – mentegetőzik Glenn *–, a pillanat hevében adtam neki egy fegyvert.

• Miért pont AZT a fegyvert adtad neki? –* néz az Aaron kezében füstölgő gépkarabélyra.
  - Semmi baj, barátom – mosolyog Aaron*. – Nem látok okot arra, hogy megtartsam. Megbízom bennetek, és csak egy minimális bizalmat kérek cserébe. Mit mondotok a meghívásomra?*

Michonne szólal fel először, ő szeretne Aaronnel tartani. Tudja, hogy Rick szkeptikus, de Aaron teljesen más, mint korábban a Kormányzó volt. Nincs értelme a sötétben, fázva, étlen-szomjan vándorolni, ha létezik egy biztonságos hely. Mindenki egyetért Michonne-nal, így Rick is beleegyezik. Reggel az első dolguk útnak indulni, és Rick meglepődésére rövidesen lelassítanak, és megállnak. Egy ember az út szélén egy quadon ülve integet nekik. Rick és Andrea fegyvert fog, és megadásra utasítják az illetőt, de Aaron odaszalad, és leállítja őket. Az ismeretlen Eric, Aaron társa, aki a biztonság kedvéért távolról figyelte és hanglokátorral hallgatta a történteket. Azért ment Aaron egyedül a csapathoz, hogy kevésbé tűnjön fenyegetőnek. Rick és Andrea nem örülnek ennek a húzásnak és megkérik, hogy minden felszerelésüket pakolják a teherautóra. Ha még valaki feltűnik, akkor megölik őket, de ha rendben megérkeznek az említett menedékre, akkor visszaadja a felszerelést. Mielőtt elindulnak, Rick megszólítja Abrahamet:

*- Bízom ebben az emberben, és ez megrémít. Nem tudom, hogy helyesen cselekszünk-e vagy sem. Te mit gondolsz?

• Eugene előtt azt hittem, hogy jó emberismerő vagyok. Normálisnak tűnik. Én azt tudom, hogy mi kezdünk kifogyni az ételből, ő pedig rengeteget ígér, és ez egy ritka lehetőség.
• Egyetértek, de azért tartsd szemmel. Ha valami nem stimmel -* egy pillantást vet Aaron és Eric felé -, akkor lődd főbe!

Út közben egy hídon megállnak, és Aaron kiszáll a teherautóból. Azt tanácsolja, hogy kerüljék meg Washingtont, mert a belvárost lerohanták a járkálók. A menedékük nagyjából egy órára van a várostól, de teljesen biztonságos. Ahogy Rickkel beszélgetnek, egy jelzőfény repül fel a városból.

- Az mi? – kérdezi Rick
*- Jelzőfény.

• Úgy értem, mit jelent?
• Vannak a városban felderítőink, nekik van jelzőfényeik. Ezt azt jelzi, hogy bajban vannak. Eric, menjünk!*

Rick azonban gyorsan megállítja őket. Mivel mindkettőjüket szemmel akarja tartani, ő Abrahammel az oldalán segít Aaronnek a városban, de Ericnek maradnia kell a többiekkel. A kisbuszba beülve behajtanak a belvárosba, ahol rengeteg élőhalott császkál az utcákon. Több utca után Aaaron felkiált, és megállítja a kisbuszt.

- Úristen, Heath! Mi történt? – rohan oda két emberhez.*

• Megpróbált átugrani az egyik házról a másikra –* szól a szemüveges, miközben a földön fekvőnek a lábát ápolja. – Leesett és eltörte a lábát, nagyon örülök, hogy láttátok a jelzőfényt, ember. Öhh… ezek kicsodák? – pillant Rickre és Abrahamre.
  *- Velem vannak, új lakosok lesznek. A hazaúton vettük észre, hogy baj van.
• Nem akarok beleszólni, de mennyi esélye van a túlélésre? –* kérdezi Rick*. – El fog fertőződni! Van valaki, aki el tudja látni a sebet?
• Jó barátaid vannak, Aaron, ez a csávó Davidsont juttatja eszembe.
• Ne is figyelj rá!* – fordul Aaron Rickhez – Van három orvosunk is, egyikük sebész. Nem lesz baj, de sietnünk kell.

Abraham a kisbusz körül folyamatosan lőni kezd, mert egyre több élőhalott jelenik meg az utcákon. Beteszik a sebesült Scottot a kisbuszba, Heath és Abraham az ott lévő két motorra pattan, Rick és Aaron pedig a kisbuszba ülnek be. Induláskor a kisbusz kereke alá ragad pár hulla, ami miatt a kerék kipörög. Egyszer csak hatalmas puskaropogás hallatszik. Egy platós kocsi jelenik meg, amin három felfegyverzett alak áll, és halomra lövik a kisbuszt körbevevő császkálókat. A mészárlás után Heath szólal meg először.

*- Basszus, de jó, hogy itt vagytok, srácok!

• Veletek vannak? Huhh… -* könnyebbül meg Abraham.
  - Ezek a ti embereitek? - kérdi Rick*.
• Bízz bennem, Rick, én lennék az első, aki azt ordítaná, „Fordulj vissza!”, ha nem így lenne. Nyugi, ezentúl ők fognak rátok is vigyázni.
• Jól van, gyerünk –* szólal fel az egyik puskás*. – Megtisztítottuk az utat, induljatok, mielőtt még több jön! Majd mi segítünk hazáig!*

Kiérnek a városból, és a hídon Andrea, Michonne és Carl vár rájuk. Carl beszáll Rick mellé, de sokáig nem időznek a sebesült miatt. Egy problémamentes óra után elhagynak egy táblát, amin az áll: Alexandria.

- Ez az, megérkeztünk – szól Aaron – Egy pillanat és kinyitják a kaput nekünk. Van egy parkoló jobbra, ott leállhatsz. Valakinek itt kell lennie, hogy köszöntsön minket… Rick, itthon vagy.

Rick szó nélkül bámulja a kinyíló kaput, és Carl örömteli izgatottságától mosolyra görbül a szája.

Ahogy beérnek a kerítésen belülre, mindenkinek eláll a szava. Kiszállnak a járművekből, Aaron pedig megkéri őket, hogy várjanak ott. Rick és Abraham az utcán játszó gyerekeket nézik, de Rick észreveszi, hogy az egyiknek be van dagadva a szeme.

- Carl tud majd barátkozni – szól Aaron*. – Sok család lakik itt.

• Igen, látom. Ez egy olyan dolog, amit hosszú ideje nem tapasztaltunk. Azt hittem, nem is fogunk soha többé ilyet látni… önfeledten játszó gyerekeket.
• Nos, igen... Nehéz elhinni, de itt bizony visszatérhetünk ahhoz az élethez, amiben régen éltünk. Egyébként Douglas fogad titeket.
• Douglas?
• Ő a mi, jobb szó híján, vezetőnk. Ő az, akiért tanácsért fordulunk, ő segít mindenkinek munkát találni és elhelyezkedni. Válaszolj neki mindenre őszintén, és nem lesz gond.*

Ricket egy házba vezeti Aaron. Benyit, szól, de választ nem kap. A háta mögül szólal meg egy hang.

- Fura, mi? Ennyi idő után egy olyan házban lenni, amit nem romboltak le, nem fosztottak ki, vagy nem égettek le. Douglas vagyok… Douglas Monroe – szól egy kopasz szakállas ember*. – Örvendek a találkozásnak.

• Rick Grimes.
• Aaron sok jót mondott rólad és az embereidről.
• Meg kell köszönnöm neki ezt. Biztosíthatom, hogy minden, amit mondott, igaz… Ha azért vagyok itt... Öhhm…. miért is vagyok itt pontosan?
• Azért, hogy beszéljünk, ennyi az egész. Kérlek, foglalj helyet!*

Leülnek az étkezőasztalhoz, és Douglas mesélni kezd. Elmondja, hogy ő a demokrata párt egyik ohiói képviselője volt, és politikusként rendkívül fontos száméra, hogy megismerjen mindenkit. Maga a közösség nagyjából egy éve létezik, de az első három hónapban ő maga is kinn élt a szabadban. Két embert ölt meg az alatt a három hónap alatt, de jó oka volt rá. Rick elmondja, hogy ő is ölt embereket, anélkül nem is maradt volna életben. Elmeséli, hogy tizennégy hónapig volt kinn, de azelőtt rendőrként dolgozott. Douglasnek pont ilyen emberre van szüksége: nemcsak az emberiség pusztulása után van nagy tapasztalata Ricknek, hanem azelőtt is a közbiztonsággal foglalkozott.

*- Az elmúlt percekben már motoszkált bennem a gondolat, de végül elhatároztam. Megteszlek téged a mi felügyelőnkké.

• Felügyelő?
• Mivel korábban rendőr voltál, így nem is lehet tökéletesebb személy erre a szerepre. Most, hogy a te csapatoddal több mint hatvanan lettünk, elkerülhetetlen, hogy valami galiba történjen. Hiszen ismered az embereket. Mindenképp kell egy olyan ember, aki valamilyen tekintéllyel bír.
• Szóval ez így működik? Te megmondod, mit tegyek, én pedig megteszem?
• Nem… Szabadon tárgyalunk. Figyelj, Rick, ez a hely azért épült, hogy életben tartson minket, de ezt rengeteg munka fenntartani. Ezen mindenkinek dolgoznia kell. Én csak megpróbálok mindenkinek olyan munkát adni, ami a legjobban illik hozzá.
• Értem, elnézést. Csak kérdeztem… a felügyelő jó lesz.
• Biztos vagy benne, hogy képes leszel elvégezni a munkád a… hátrányod ellenére? – Rápillant Rick hiányzó jobb kezére.
• Amíg nem kell begombolnom egy inget, addig minden rendben.*

Douglas örömmel fogadja a hírt, és rögtön egy házat is ad Ricknek. A falak kiegészítése folyamán mindig egyre nagyobb területet foglal el Alexandria, és ezért folyamatosan épülnek új házak is. Egyelőre a kiegészítés több heti munkába telik még, de van pár ház, amin Rick és a csapat osztozhatnak. A beszélgetés végeztével Douglas megkéri Ricket, hogy küldjön be egy másik embert, mert mindenkivel szeretne beszélni. Ahogy Rick kilép a házból, Aaron és Andrea várja.

*- Kedves embernek tűnik, veletek is szeretne beszélni. Andrea, bemész?

• Igen, persze.
• A szemközti ház üres – szól Aaron –, az új jövevények számára. Pár barátod már be is foglalta a zuhanyzót. Te is menj, mielőtt kifogy a víz.
• Hol van Carl? – néz körbe idegesen. – HOL A FIAM?
• Rick, nyugi – fogja meg a vállát Aaron. – Nézd, ott játszik a többi gyerekkel. Sophia is ott van.
• Oh… rendben. Sajnálom. Várj! Azt mondtad, van működő zuhanyzótok?*

Andreát boldogan fogadja Douglas a házban, bemutatkoznak egymásnak, majd Douglas megkezdi a szokásos kérdezgetést. Andrea elmeséli, hogy korábban ügyintézőként dolgozott, de mostanság inkább csak a lövéshez ért, ahhoz viszont nagyon.

- Ön egyedülálló? – kérdi Douglas.*

• Tessék? –* kapja fel a fejét Andrea.
  - Ó, elnézést. Ne értse félre! Ezt mindenkitől megkérdezem, a lakókörletek kialakítása érdekében.

Rick egy párás tükör előtt áll. Lassan egy sávot töröl a kezével a tükörbe és meglátja a saját, borotvahabos arcképét.

- Nahát… Ezt sosem fogom megszokni…

Miután megborotválkozott, egy nő kopog az ajtón, törölközőt hozott neki. Rick szívesen fogadja, de nem tudja mire vélni ezt, hiszen régen tapasztalt hasonlót. Még inkább meglepődik, amikor a nő felajánlja, hogy levágja a haját. Szóba elegyednek, és a nő Oliviaként mutatkozik be, és elmondja neki, hogy ezt az egészet egy Davidson nevű ember kezdte. Ő építette a kerítést, de a lakótelep már korábban is létezett. A kormány hozta létre, arra az esetre, ha valami baj történne.

*- Minden napelemekkel működik, de nem mindig úgy működik, ahogy kellene. A házak egy részében nincs melegvíz, és a lámpák üzemeltetésére sincs elég energiánk, ezért tartalékolni szoktunk.

• Nem tökéletes, persze… De a kinti körülményekhez képest elképesztő –* mondja mosollyal az arcán Rick.
  - Persze, de adj neki két hetet, és elkezdesz reklamálni, hogy nem működik az olvasólámpád éjszakánként – szól vissza nevetve Olivia.

Rick rövid hajjal, megborotválkozva, egyenruhában lép az utcára. Abraham említi meg kacagva, hogy alig ismer rá. Douglas őt a lakótelep építkezéseihez osztotta ki, illetve a külső területek fegyveres őrzésére. Michonne említi meg, hogy pár percen belül körbevezetik őket és megmutatják a házaikat. Rick elmegy, és ránéz az épp játszó Carlra. A kisfiú nagyon jól érzi magát, miközben a többiekkel labdázik.

- Szia! - szól oda a monoklis kisfiúnak*. - Én Carl apukája vagyok! Megkérdezhetem, hogy mi történt a szemeddel?

• Egy labda eltalált tegnap, de az én hibám volt. Csúnya, mi?
• Ne aggódj, keményen néz ki –* mondja mosolyogva Rick.

Ahogy elköszön a gyerekektől, egy nő mérgesen siet el mellette. Aaron sétál oda hozzá, és elmondja, hogy az Regina, Douglas felesége, és láthatóan nem örül valaminek.

- DOUGLAS! – ront be a házba, félbeszakítva a Heathszel való beszélgetést*. - Mégis mi a fenét művelsz?!

• Mi az, Regina?
• Mégis mi lenne? Kik ezek az emberek? Miért engedted be őket? Mindannyiunkat veszélybe sodorsz!
• Nyugodj le! Nem fogok veled beszélni, ha ordibálsz!
• Mondj el mindent ezekről az emberekről! Most!
• Értem az aggodalmad, de tudod te is, hogy szükségünk van emberekre.
• Bevallom -* szól közbe Heath *–, elsőre jó embereknek tűnnek. Egyedül Rick, a vezetőjük gyanús egy kicsit.
• Mégis miért kellene ő nekünk?* – akadékoskodik Regina.
  *- Azért, mert ő több ideig élt kinn, mint akárki más. Ő tudja, hogyan kell túlélni ebben a világban, mi pedig tanulni fogunk tőle. Ő lesz a közösség megváltója, figyeld csak meg…
• De az is lehet, hogy ő is olyan lesz, mint Davidson* – szólal meg Heath, amitől Regina ledöbben, Douglas pedig mérgesen tekint hátra.
  *- DAVIDSON?! MÉGIS MIT MONDTAM? SOHA NEM AKAROM HALLANI EZT A NEVET! SOHA! Azok után, amit velünk tett… Azok után, amire kényszerített…
• Douglas… nyugalom, mi ütött beléd?
• Sajnálom. Nem akartam túlreagálni. Csak... kérlek, ne említsd meg még egyszer ezt a nevet!*

Regina mondja, hogy reméli, a férjének igaza van, de ő nem szereti, ha ilyen sok idegen bukkan fel. Douglas azonban biztosítja arról, hogy figyel a jövevényekre.

Kinn az utcán egy gyerek kiált fel a földön fekve, Carl pedig fölötte áll. Rick odasiet, kiderül, hogy a gyerek el akarta venni Carl pisztolyát, ami miatt ő fellökte. Rick megérti, hogy Carl csak meg akarta védeni a tulajdonát, de nem szabad bántani a többieket, hiszen még csak most ismerkedtek meg.

- Értem. – Odafordul a földön fekvő gyerekhez és odanyújtja a kezét. – *Bocsánat, hogy fellöktelek.

• Hagyj békén! –* kiált fel a gyerek. – Megmondalak apámnak!

Douglas tűnik fel, de megérti, hogy csak gyerekek közötti félreértés történt. Örül, hogy Rickék beilleszkedtek, és ezért közbe is vezeti őket. Viszont egy kikötése van: a falakon belül nem szabad fegyvert hordani. Ahogy ezt kimondja, megjelenik a kisgyerek az apukájával.

- Ő volt az! – szól a fiú, Carlra mutatva*.

• Hé, te! –* kiált az apuka*. – Gyere ide, kölyök!
• Hé, nyugalom, uram –* állítja meg Rick.
  *- Vedd le rólam a mancsod, haver! Ez a te fiad?
• Igen.
• Tisztában van vele, hogy a fia bántotta az enyémet?
• Elnézést, de nem hiszem, hogy valóban ez történt. Tudja, milyenek a gyerekek. A fia csak látni szerette volna a fiam pisztolyát, ő pedig nem engedte.
• A fiának van pisztolya? Douglas, mi a fene folyik itt?
• Nem tudtuk, hogy a kölyöknek van fegyvere, pont most említettem nekik ezt a szabályt.*

A félreértés elkerülése végett Rick bejelenti, hogy csak pár órája vannak itt, és még nem tudnak minden szabályt. Az apuka bemutatkozik mint Nicholas, Rick pedig elmondja, hogy ő az új felügyelő. Sikerül megbeszélni a nézeteltérést, és Douglas meg is kezdi a körbevezetést.

Az első megálló a fegyverraktár, ahol minden fegyver nyilván van tartva és szisztematikusan el vannak rendezve. A fegyverek mindig a tulajé lesznek, de a falakon belül a raktárban kell tartani őket. Megkér mindenkit, hogy adják át a fegyvereket, Olivia pedig elrendezi őket. Michonne azt kéri, hogy megtarthassa a kardját, mert az számára nemcsak egy fegyver, hanem érzelmileg ragaszkodik hozzá.

*- Mint mondtam, nem elvesszük a fegyvereket, csak elraktározzuk őket. De a fegyver az fegyver, és ahogy hallottam, elég halálos az a kard.

• Ugyan, Douglas! –* szól közbe Olivia. – *A fegyver az fegyver? Mindent lehet fegyverként használni. Van, aki kalapáccsal halálosabb, mint karddal. Nekem is vannak késeim a konyhában.
• Jól van… De nem tarthatod magadnál. A házban kell tartanod. Sőt, látni akarom, ahogy a kandalló fölött pihen!*

Egy kórházi ágyon Scott fekszik, és épp Heath megy be, hogy meglátogassa. Scott elmondja, hogy a fájdalomcsillapítók megfelelően hatnak, de a sérülése elég súlyos. Az esés után arra emlékszik, hogy Aaron odasietett hozzá, illetve arra, hogy idegenek is ott voltak. Heath elmagyarázza a helyzetet, és azt, hogy tizenkét emberrel gazdagodtak. Benyit az orvos, dr. Cloyd, hogy megvizsgálja Scottot, és pont ekkor az ablakon keresztül látszik, ahogy Douglas Rickéket vezetik körbe. Douglas bemutatja a gyengélkedőt, és elmondja, hogy két utcából áll Alexandria. Folyamatos kiegészítéseken dolgoznak, van már egy boltjuk, egy templomuk. Hamarosan elérnek három házhoz, amiket Douglas odaad a csapatnak. Az egyik házba Rick, Carl, Andrea és Morgan mennek, a másodikat Maggie, Glenn, Sophia és Michonne foglalják el, míg a harmadikba pedig Abraham, Rosita, Gabriel és Eugene megy. Amint a teherautóról lepakolják a táskáikat, Rick megszólítja Abrahamet.

- *Figyelj, nem akartam Eugene-t a házatokba osztani. Nem gondolkodtam előre, tudom, hogy kissé feszült a helyzet köztetek.

• Úgyis beszélnem kell vele. Korábban jó barátnak tartottam… végül is ő hozott idáig minket. Egyébként azért nem problémázok ezen, mert nem a házunkban fogunk aludni.
• Micsoda? Miért?
• Elvették a fegyvereinket, és most meg szétválasztanak. Lehet, hogy van valami a háttérben, de az is lehet, hogy semmi. A biztonság kedvéért este majd átszökünk a ti házatokba.
• Rendben… teljesen egyetértek az elővigyázatossággal, az első pár napban mindenképp tegyünk így!*

Este az ágyban fekve Carl és Rick beszélgetnek. Carl nem tud aludni, mert nagyon furán érzi magát. Rick szerint csak régen volt, hogy játszhatott másokkal, de ő nagyon pozitívan tekint erre a helyre. Hirtelen kopogtatást hallanak, amire mindenki felriad. Rick lerohan és ajtót nyit, kinn pedig Douglasszel találja szembe magát. Elmondja, hogy másnap Halloween-napot tartanak, és minden ház részére van cukorka, a gyerekek pedig be fognak öltözni. Rick megköszöni, és biztos benne, hogy a gyerekek jól fognak szórakozni.

- Ohh, mind egy házban? – néz át Rick válla fölött*. – Okos. Sokkal biztonságosabb így, ha kiderülne, hogy veszélyesek vagyunk. Jó éjt, Rick!*

Másnap jelmezes gyerekek lepik el az utcát. Rick megpróbálja rávenni Carlt, hogy csatlakozzon a többiekhez, de ő kijelenti, hogy baromságnak tartja ezt a felhajtást. Douglas szólítja le őket, megdicséri Carl cowboyszerelését, amitől ő durcásan elfut.

- Őszintén szólva – szólal meg Rick *–, még mindig szkeptikusak vagyunk a hellyel kapcsolatban, ahogy te is láthattad este. Az viszont tény, hogy amit itt létrehoztál, az lenyűgöző. Egyeztethetnénk a naptárainkat, Andrea vezetett nálunk egyet, és kíváncsi vagyok, hogy mennyit tévedtünk. Valóban október 31. van?

• Rossz bevallani, de nem. Az első napokban nem írtuk fel a dátumot, így nagyjából egy héttel el lehetünk csúszva.
• Fenébe… ez mindig is zavart. Valahogy ki kell derítenünk, hogy mi a pontos dátum. – A gondolatmenetét Carl szakítja félbe, ahogy lehajtott fejjel odakullog apjához. – Mi a baj?
• Azt hitte, hogy cowboy vagyok…ez olyan hülyeség, hazamegyek.
• Várj! – szól neki. – Bocsánat Douglas, majd később beszélünk. –* Odafut Carlhoz *– Miért mész haza?
• Mert ez az egész egy nagy hülyeség. A jelmezek, a cukorka… Mindenki úgy viselkedik, mintha nem történt volna semmi. A császkálók nem mentek el, csak épp nem látjuk őket. Utálom ezt a helyet, apa. Ez nem érződik valódinak.
• Figyelj rám, Carl, kérlek! Csak élvezd a helyzetet. Tudom, hogy szeretnéd. Menj játszani, szórakozni a többi gyerekkel! Itt nem kell folyton figyelned, nem kell úgy élnünk, mint korábban.
• De apa, mi lesz, ha elmegyünk innen? Nem akarok hozzászokni ehhez. Nem akarok gyengévé válni és meghalni.*

Ricknek eláll a szava, majd megfogja Carl vállát, és hazakíséri. Miután bekísérte, Rick leül a lépcsőre. Rövidesen Douglas jelenik meg ismét, és leül Rick mellé. Elmondja neki, hogy a csapat pár tagjának még munkát kell találni. Ricket könnyű volt elhelyezni, Abraham építkezésen fog dolgozni, illetve a fegyveres csapatok egy tagja lesz, Morgan séfként fog ügyködni, Glenn pedig felderítő lesz Scott helyett. Maggie tanárnő lesz, Rosita orvosi asszisztensként fog dolgozni, Eugene pedig a közösségi fejlesztőmunkálatokban vesz részt. Gabriel egyértelműen az új pap lesz a templomban, Michonne pedig, mivel ügyvéd volt, lehetne Rick társa a közösség felvigyázásában.

- Andreával viszont gondban vagyok – mondja Douglas. *– Ő egy mesterlövész, ami egyértelműen biztonsági embert jelent, de itt úgy érzem, hogy csak elpazarolná a tehetségét.

• Miért? Ki az őrszemünk?
• A micsoda?
• Nincs őrszemetek? –* hökken meg Rick *– Figyelj, embereket küldesz ki, hogy toborozzanak még több embert. Figyelni kell rájuk, hogy minden rendben van-e velük. Mi van akkor, ha idegenek találnak rá erre a helyre? Mi van, ha megtámad egy nagy csapat? Kell valaki, aki figyel az ilyesmire, és időben értesíti a közösséget.
• Mindig is azt hittem, hogy a falak elegendő védelmet nyújtanak, de van valami abban, amit mondasz.
• Van egy óratorony kinn az utcán, az egy tökéletes kilátó lehetne.
• Nos, rendben. Akkor Andrea a mi őrszemünk.*

Este benn a házban Andrea próbál fogat mosni. Az egyik mosdóban Morgan végzi a dolgát, a másikat Rosita és Abraham foglalta el, a mosogatónál pedig Glenn ügyködik, és élvezi, hogy végre tányérokat mosogathat. Ahogy végigsétál a házon, mindenkit boldognak és normálisnak lát, mindenki mosolyog. Kisétál a ház elé, ahol Rick pásztázza az utcákat. Egy kutyát sétáltató nő rájuk köszön, ők visszaintegetnek.

- Itt minden olyan… kamu - szólal meg Andrea.
*- Érdekes. Carl is pont ugyanezt mondta. Azok után, amin keresztülmentünk, olyan hihetetlennek tűnik mindez.

• Nem fog sokáig tartani… Remélem, hogy nem fog minket elgyengíteni ez a környezet.
• Korábban én voltak a szkeptikus, de most mégis úgy érzem, hogy ez működhet. Tényleg annyira hihetetlen, hogy életünk végéig itt lehetünk?
• Nem, de rengeteg minden elcsesződhet. Jön egy horda, egy fegyveres csapat, tűz, viharok…bármi történhet. Ráadásul nézz csak ránk… Szerinted tényleg engedik majd, hogy itt maradjunk, azok után, hogy rájönnek, miket tettünk?
• Szórakozol? Láttad ezeket az embereket? Minden valamennyire is veszélyes embert építkezni küldenek minden nap. Ha akármikor el akarnak minket küldeni, egyszerűen átvesszük az irányítást a hely fölött!

Abban a pillanatban Douglas tűnik fel. Elnézést kér a kései zavarásért, és elkéri pár percre Andreát. Elmondja neki, hogy ha bármire szüksége van, akármi kell neki, akkor nyugodtan forduljon őhozzá. Elmondja azt is, hogy ezt nem ajánlja fel bárkinek.

*- Mit mondanál, ha azt mondanám, hogy ez az ajánlat csak rád érvényes?

• Azt mondanám, hogy házas vagy, és nagyon nem érdekel a dolog…
• Az, hogy házas vagyok, ne tartson vissza. Ez szimplán egy politikai házasság. A feleségemet nem érdekli, mit csinálok. Ha a gyerekek nem lennének, már rég elhagytam volna. –* Ráteszi Andrea vállára a kezét *– Nagyon magányos vagyok…
• Sajnálom. –* Belenéz Douglas szemébe, majd elmegy. Ahogy a házhoz sétál, látja, hogy Rick ismét kijön a házból. – Mi történt?
  *- Nagy veszekedés folyik. Glenn el akar menni Washingtonba egy felderítőútra, de Maggie nem engedi… Veled mi a helyzet? Min mosolyogsz?
• A vén kujon rámstartolt…
• Tényleg?
• Igen, tudod ez az első, amióta járnak a holtak… én…* - Lehajtja a fejét*. – Szörnyű ember vagyok. Alig hűlt ki Dale teste, én meg azon szórakozom, hogy valaki csapja a szelet. Mi a fene baj van velem?
• Semmi. Nincs időnk a múlton rágódni. Tudom, hogy hiányzik Dale, de ez nem jelenti azt, hogy te nem lehetsz boldog időről időre.
• Köszönöm, Rick… -* mondja Andrea pár néma pillanat múltán.

Glenn jön ki, és elnézést kér a veszekedésért. Andrea bemegy a házba, hogy lefeküdjön aludni, de Rick egy pár szóra még megállítja.

Reggel Michonne szögeket ver a falba, és kiakasztja rájuk a kardját. Képek villannak be, a barátjáról, a lefejezett áldozatairól, a megkínzott Kormányzóról és Tyreese-ról.

- Végeztem veled.

Ricket az utcán sétálva üdvözlik a gyerekek, majd Abrahammel és Rositával fut össze. Megbeszélik, hogy hamarosan új házakkal egészül ki a környék, és saját házba fognak költözni. Este egy össznépi partit szervez Douglas, Rickék tiszteletére, amin mindnyájan részt vesznek.
Este az összejövetelen Rick már ott van, és próbálja rávenni Carlt, hogy kikapcsolódjon. Ekkor Nicholas szólítja meg, aki kedvesen üdvözli, és ismét elnézést kér az előző napi nézeteltérés miatt.

- Hé, Nicky fiú! – hallatszik egy kiáltás. - Merre jártál? Napok óta nem láttalak – szól egy nagydarab alak. *– Hogy van Mikey és Paula?

• Jól, valahol ők is itt vannak –* szól Nicholas.
  *- Mehetek megkeresni Mikey-t? – kérdi a nagydarab alak melletti nőtől a monoklis kisfiú.
• Kérdezd apádat, Ron!
• Persze kölyök, menj csak! – válaszolja a nagydarab.*

Rick egy sanda pillantást vet az apukára, majd tovább sétál a buliban. Kinn az udvaron Andrea épp egy fiatalúrral beszélget. Az urat lenyűgözi, hogy egy ilyen gyönyörű nő mesterlövészként tevékenykedik, és egy bemutatót kér Andreától. Douglas szólítja meg őket.

*- Andrea, Spencer! Épp körbejárom a partit. Hozhatok valamit? Andrea, kérsz egy italt?

• Megvagyok, köszönöm.
• Nos, akkor folytassátok, nem akartam megzavarni a beszélgetést. Fiam, nem láttad anyádat?
• Ott van a grillsütőnél, Daviddel beszélget –* szól Spencer, Andrea pedig ledöbben a hallottaktól.

Benn Olivia és még pár nő trécselnek Michonne társaságában. Arról beszélnek, hogy milyen jóképű férfiak vannak a közösségben. Spencert emlegetik, illetve azt, hogy Aaron és Eric egy pár. Valamint azt furcsállják, hogy Heath még szingli. Michonne nem szól egy szót sem az egész beszélgetés alatt, csak csendben néz körbe.

- Jól vagyok! – hallatszik egy kiáltás, miközben Maggie a részeg Glennt próbálja talpra állítani.

Rick kikíséri és hazaküldi őket, amíg ő Sophiára vigyáz. Benn a bulin Abraham arcán látja meg Rosita az aggódás jeleit.

*- Mi az? Ismerkednünk kellene ezekkel az emberekkel. Aggódsz a vacsoraparti miatt?

• Nem, nem erről van szó. A holnapról. Pár nap itt benn… és már nem is akarok a fal túloldalára menni.*

Michonne lassan elsétál a trécselő nőktől. Az egyikük megszólítja, és elköszönés közben eszébe jut, hogy valami különlegességet szeretne sütni majd holnap a csapatnak.

- Semmi gond, nem kell ilyesmivel bajlódni – mondja Michonne.
*- Egyáltalán nem okoz nehézséget, csak aggódom, hogy valami olyasmit készítek, ami nem fog tetszeni.

• AGGÓDSZ?! Úristen, te ilyen dolgok miatt aggódsz? –* ordítja Michonne, majd mérges léptekkel otthagyja a nőt.

Ahogy hazafelé sétál, látja, hogy Morgan ott áll a ház előtt.

*- Morgan? Nem is vettem észre, hogy eljöttél.

• Igen, már egy ideje itt vagyok. Nem volt könnyű ott lenni. Az emberek olyan… boldogok voltak.
• Ja, boldogok, totál baromságokról zagyválva. Azt hiszem, egy kis jelenetet is rendeztem emiatt. Nem tudtam tovább hallgatni azoknak a nőknek a pletykálását… Olyan… magányosnak éreztem magam. –* Ahogy ezt kimondja, ráhajtja a fejét Morgan vállára.

A buli végeztével Rick indulni készül, mert haza kell vinnie Sophiát. Douglas köszöni meg a részvételt, és megkéri, hogy szóljon Glenn-nek, hogy ne érezze magát kényelmetlenül a történtek miatt. Ahogy visszaérnek a házba, Maggie fogadja őket. Rick rákérdez, merre van Glenn, hogy megnézze, hogy hogy van. Maggie elhívja a gyerekeket, és Ricket a hátsó szobához vezeti, ahol Glenn egy asztalnál ül.

- Csukd be az ajtót, hogy a gyerekek ne hallják! – szól Glenn Ricknek.
*- Jobban érzed magad?

• Csodásan vagyok –* fordul meg Glenn teljesen kivirult arccal.
  *- Szóval, mit találtál?
• El vannak zárva, de csak egy szobában, semmi rács vagy ilyesmi nincs. Az ablakon keresztül betörhetek, de akkor rájönnének, hogy valaki benn volt. Majd valamit kitalálok.
• Tudom, ezért küldtelek téged. Nem érdekel, mit mondanak ezek az emberek, ez a hely túl fontos. Nem fogok kockáztatni. Vissza akarom kapni a fegyvereinket… és te fogod megszerezni őket.*

Ez a tizenkettedik kötet vége.

Ugyan kissé eseménytelen kötet volt, mégis rengeteg mindenbe belekezdett ez a kötet. Az új környezet rengeteg új karakterrel kecsegtet, akik mind fontosak lesznek a történetben. Aaron feltűnése az előző kötet után rögtön bizalmatlansággal tölti el az olvasót is, főleg azzal a nagy mosolyával. Én eleinte nagyon nem kedveltem, azt hittem, hogy mindvégig készül valamire. Már a sorozatból is tudjuk, hogy ez nem így van, sőt később ő lesz Rick egyik fő segítője. Az Alexandriába megérkezés akármennyire is lényeges, ott kezdett leülni egy kicsit a képregény. A karakterek bemutatása jól meg van írva, és felkelti a kíváncsiságot egy bizonyos Davidson iránt is, de Rickék története jobban lekötött. Nagyon érdekes látni, hogy a csapattagok miként élik meg ezt a változást. Carl nem tud beilleszkedni, mert ő már nem tekint magára gyerekként. Láttuk már, hogy mire képes, és ha ő ellustul, akkor bizony bajban lesz a csapat. Michonne egyszerűen még tettetni sem tudja a gondtalanságot, Morgan pedig szimplán elkeseredett. Az ő közöttük kialakuló viszony mindenképp említésre méltó. Az a tény pedig, hogy Abraham nem szeretne a biztonságos falakon kívül lenni, kissé aggasztó, hisz ő az egyik legrátermettebb a csapatból. Még szerencse, hogy Rick ügyesen játssza a kártyáit, és készül valamire a háttérben. A szeretett karakterekben lezajló folyamatok miatt nagyon jó olvasni ezt a kötetet, de Alexandria nyugalma miatt ez a legeseménytelenebb kötet eddig.

7/10

Borítóképek:

Különbségek a sorozattal szemben:

Az Abraham és Eugene közötti konfliktus kitörése az első különbség. A sorozatban csak Abraham, Eugene, Glenn, Maggie és Tara indulnak Washingtonba, a többiek Gabriel templomában maradnak. Az útjuk során egy hordába ütköznek, amin Abraham át akar hajtani, de mindenki ellenzi. Abraham mérgében veszekedni kezd Glenn-nel , a veszekedés pedig dulakodásba torkollik. Eugene a helyzet feszültsége miatt kikotyogja, hogy ő nem tudós, és végig hazudott. Ha engem kérdeztek, a rádiós ötlet jobb. (5x05)

Aaron nem éjszaka tűnik fel, hanem fényes nappal, és a csapat meggyőzése nem csak pár óra alatt megy végbe. Amikor útnak indulnak, egy horda támadja meg őket, és nem Washingtonban, hanem egy kisvárosból felszállva pillantják meg a jelzőfényt. A sorozatban nem Scott sérül meg, hanem Eric. (5x10)

Alexandria vezetője nem Douglas, hanem egy nő, Deanne Monroe. Videóra veszi az emberekkel való interjút, ami valljuk be, kissé észszerűbb, mint csak a kihallgatás/beszélgetés. (5x12)

A sorozatban Rick nem Andreával és Glenn-nel beszél a hely elfoglalásáról, hanem Carollal és Daryllel. Carol az, aki betör a fegyverraktárba, miközben Rick az általános mindennapi ügyekkel tereli el a figyelmet. (5x12)

A következő kötetben a csapat jobban beleássa magát Alexandria ügyeibe, ami komoly konfliktusokat szít a lakosok között.