Too Far Gone

A néma éjszakát a hajnal első napfénye váltja fel. Abraham az ágya szélén ül. Válla fölött hátratekint a mélyen alvó Rositára, majd ökölbe szorítja a kezét. Remegve, verejtékezve motyogja:

- Szedd össze magad, Abraham. Voltál már odakinn…

A szomszédos házban Michonne ébredezik és látja, hogy Morgan ül az ágy szélén.

- Ez nem helyes – mondja Morgan *– Nem kellett volna megtennünk. Házas ember voltam. A feleségem… nem rég… nem telt el sok idő azóta. Ez nem helyes. Nem állok készen.
-  A feleségedet már nem érdekli, hogy mit teszünk.

• Hogy mondhatsz ilyet?
• Ez egy nagy hiba volt –* kel ki mérgesen az ágyból Michonne.

Glenn épp a konyhaszekrényt kinyitva ámul a rengeteg konzerv, zacskós és egyéb ételeken. Olivia meséli épp neki, hogy sokszor megcsappan a készlet, de eddig még sosem fogytak ki belőle. Amikor kezdenek kifogyni, akkor általában rendszerezik és beosztják az élelmet, majd kiküldik a fosztogató csapatot. Ahogy erről társalognak, a reggeli építőcsapat érkezik meg. Tobin, az építésvezető megkéri Oliviát, hogy nyissa ki a fegyverraktárat. Glenn és Abraham is kíváncsi, hogy mekkora a gyűjtemény és ahogy Olivia kinyitja az ajtót, teljesen elképednek.

Az egyik építész rögtön szemet vet egy gépkarabélyra.

*- Azta! Ezt mikor szereztük?

• Az az én puskám –* szól Abraham a fegyverért nyúlva – Én hoztam.

Miközben mindenki a fegyvereket válogatja, Glenn egy észrevétlen mozdulattal elfordítja a csukott ablak zárát. Ahogy felszerelkezett mindenki, az építőcsapat elindul a reggeli munkába, Glenn pedig a hóna alatt egy doboz étellel távozik. Kinn az utcán az épp arra sétáló Rick felé mosolyog és felmutatja a hüvelykujját. Rick visszamosolyog, majd továbbáll.

Heath nyit be sietve a gyengélkedőbe, meglepve Cloyd doktort.

*- Denise, kérlek, mondd meg, hogy van Scott. Tudnom kell. Ő volt, aki ugrott, de nem állítottam meg…. felelősnek érzem magam miatta.

• Nincs jól, de nem kell aggódni… még. Az antibiotikumok segítenek, de félek, hogy a seb elfertőződhet.
• Mire van szükség? Mondd meg és elmegyek a városba.
• Minden megvan itt, ami kell. Te és Scott nagyon jó munkát végeztetek a beszerzéssel. Sajnálom, de most csak a pihenés segít. Adj neki időt.
• Értem, rendben. Ha bármi változás van, akkor szólj, kérlek.*

Az építkezésre megérkezve a srácok rögtön munkához látnak. Ahogy Abraham leszáll a platóról, megállítják, mondván, hogy az újoncoknak anyagbeszerzésre kell menni. Bruce-szal el is indulnak, hogy megfelelő panelokat szerezzenek a fal felépítéséhez.

- Anyagbeszerzés? – kérdi Abraham *– Az veszélyes?

• A falon kívül vagyunk. Nincs itt semmi, ami nem veszélyes. Hol élsz te?*

Rick az utcán sétálgatva látja, hogy senki sem figyeli őt, így odamegy Olivia házához. Csöndben odalopózik az ablakhoz, kinyitja, majd hirtelen megszólítja valaki. Glenn tűnik fel a háta mögött egy hátizsákkal, mondván, hogy rengeteg dolog fér el benne. Rick azonban nem akar sok pisztolyt és lőszert eltenni, hogy kerülje a feltűnést.

Abraham és Bruce találnak pár acélpanelt egy régi építkezésen, amik tökéletesek lesznek a fal számára.

*- Az itteni épületek alapjaihoz használták ezeket, de a fal megerősítéséhez is tökéletes. – mondja Bruce - Azt hiszem, hogy Davidson találta ki ezt.

• Rohadtul nehezek, az egyszer biztos. Davidson? Az kicsoda? Elég rossz vagyok a nevekkel.
• Hehe… majd idővel rájössz. Egyelőre felejtsd el, amit mondtam. Ez a közösség romba fog dőlni, majd meglátod.
• Biztos vagyok benne, hogy ez még mindig jobb, mint kinn élni. Nem lehet olyan rossz.
• Tudod, a kis dolgokon bukik az egész. Vegyünk például minket: Douglas interjúi és az emberek elhelyezése egy nagy baromság. Gondolj csak a szép lányokra, akik mind körülötte szorgoskodnak. A legelcseszettebb helyzet velünk van. Úgy gondolnád, hogy mi vagyunk a legerősebbek és leggyorsabbak, hogy könnyedén tudunk építkezni. Valójában mi vagyunk a leghülyébbek, a legfeláldozhatóbbak…*

A társalgásukat két élőhalott zavarja meg, ami miatt azonnal visszaindulnak az építkezésre.

Ahogy Rick és Glenn végeztek a fegyverek pakolásával, kimásznak az ablakon, majd elválnak útjaik. Glenn visszamegy a házukba, Rick pedig a hátsó ajtón akar bemenni, hogy belülről bezárja az ablakot, de Douglas jön vele szembe.

*- Rick, mi járatban?

• Úgy gondoltam, hogy megnézem a kerítést, ellenőrzöm a gyenge pontokat. Gondoltam, hogy ha már itt vagyok, akkor felkapok egy kis kaját a raktárból.
• Nem rossz ötlet a kerítés ellenőrzése, de az ilyesmit kérlek, jelentsd be legközelebb. Szerintem az emberek nem nézik jó szemmel, hogy a hátsó kertjükben ólálkodsz.
• Igaz, rögtön neki is kezdek körbekopogtatni.*

Abraham és Bruce visszatérnek az építkezéshez, ahol Tobin bejelenti az ebédidőt. Ahogy visszaindulnak, járkálók jelennek meg és megtámadják kaz egyiküket, Hollyt. Tobin utasítja a csapatot a támadásra, de Abraham előrerohan.

- Mindeni! Vállt vállnak vetve! – kiáltja Tobin *– Falanx formáció!

• Falanx? –* csodálkozik Abraham előrerohanva.

Lelövi a Hollyt megtámadó élőhalottat, miközben a csapat többi része magukat védik. Abraham leüt még egy előhalottat, majd egyet Holly lő le. Ketten egymást segítve halomra lövik a támadó holtakat, amin Tobinnak és a többieknek leesik az álla.

- Falanx baszdmeg? - kiált oda Abraham, miután az élőhalottakkal végeztek *- Mi a fasz bajotok van? Hagytátok volna meghalni Hollyt? Ti gyáva férgek!

• Ez a rendszerünk! –* szól vissza Tobin – Mindig is működött, és te nem tudod, hogy mivel kell itt kint nap, mint nap megküzdenünk. Holly, mondd el neki…

Holly lehajtja a fejét, majd a térdét Tobin lágyékába lendíti. Abraham leállítja, majd odaszól a csapathoz.

*- Na, és EZ után mit csinálunk?

• Nem biztonságos itt lenni ekkora hangzavar után. –* mondja Bruce *– Holnap visszatérünk, ha már lecsitult a terület.
• Nem! –* vág közbe Abraham *– Lepakoljuk a paneleket, amiket hoztunk és majd utána indulunk. Van még időnk, mielőtt elözönlik ezt a helyet. Ez így megfelel neked? – néz rá a földön fetrengő Tobinra – Baromarc.
• Megmentetted az életem –* mondja hálálkodva Holly *– köszönöm!
• Az én embereim megvédik egymást minden helyzetben, nem kell semmit sem megköszönnöd.*

Rick és Glenn otthon nézik az asztalra kitett pisztolyokat.

*- Miért akartad, hogy Maggie átvigye Carlt, hogy Sophiával játsszon? – kérdi Glenn.

• Nem akarom, hogy Carl lássa a pisztolyokat. Mérges lesz, ha nem kap egyet. Már az is aggaszt, hogy túl sokat vettünk el, nem akarom, hogy észrevegyék. Én elteszem a legkisebbet, hogy el tudjam rejteni az egyenruhámban. A többit osszuk el Abraham, Andrea, Michonne, Morgan és Rosita között. Egyet tarts meg magadnak és kérlek, szólj Maggienek, hogy ne fecsegjen. – kézbe veszi a kiválasztott pisztolyt – Sokkal jobban érzem magam most, hogy ez nálam van.
• Most, hogy van fegyverünk, mit teszünk?
• Követjük a szabályokat és csak akkor lépünk, ha valami gond lesz.*

Rick hazaérve egy pisztolyt ad Andreának, de ő visszautasítja. Rákérdez, hogy miért csinálnak ilyet Glennel, amire Rick válasza az, hogy Carl miatt teszi mindezt. Elvesztette anyját és az újszülött húgát, az apja is egy roncs. Carl nem érzi jól magát Alexandriában és Rick mindent meg akar tenni, hogy a fiának egy jó környezetet alakítson ki, mert ez lehet az utolsó esélye, hogy egy élhető élete legyen. Ezek után már csak azt kéri Andreától, hogy ne szóljon senkinek a fegyverekről.

Douglas hívatja be az irodájába Tobint. Ahogy hallotta, Abraham osztja már az építkezésen a parancsokat. Tobin elmagyarázza, hogy Abraham és csapata sokkal talpraesettebb, nem csak a kinti életben, de a munkában is. Nem csak megmentette Holly életét, de a fal is sokkal gyorsabban épül, mint korábban. Tobin szerint Abraham megérdemli a vezetői pozíciót. Douglas csöndben bólint, és elküldi Tobint.

Az egész közösség az utcákon sétál, mert megnyílt az új terület. Befejeződtek az építkezések és új házak várják a leendő lakókat. Mindenekelőtt a templomban gyűlnek össze, ahol Gabriel egy istentiszteletet tart. Douglas az egész közösség nevében megköszöni neki, és örömmel köszönti őt Alexandriában. Gabriel némán elvonul, a falnak dől és zokogni kezd.

- Köszönöm, Uram! Most már látom, hogy mi volt a terved. Minden nehézség, amin átverekedtem magam, ide vezetett. Soha többé nem kérdőjelezlek meg.

Heath a gyengélkedőben beszélget Denise-szel. A kezében egy listát tart, amit Dr. Cloyd írt fel neki a szükséges készletekről. Scott állapota rosszabbra fordult, a sebe elfertőződött és emiatt nagy fájdalmai vannak.

*- Hé, haver! Jól vagy? – nyit be Heath a szobába.

• Voltam már jobban is – válaszol rekedt hangon Scott – Esküszöm… néha azt kívánom, hogy bárcsak megharaptak volna. Gyorsabb lenne.
• Ne mondj ilyet, ember! Át fogod vészelni ezt. Most indulunk el az új sráccal, Glennel, hogy szerezzünk neked orvosságot.
• Légy óvatos…*

Heath és Glenn a fegyverraktárban válogatják a szükséges fegyvereket. Pisztolyokat tesznek el, hogy könnyedén, futás közben is tudjanak lőni. Ahogy kilépnek a házból, Maggie és Sophia várja Glennt.

*- Maggie? Azt mondtad nem akarsz elköszönni. Nem hittem, hogy látni szerettél volna, mielőtt elindulok.

• Látnom kellett téged –* átöleli Glennt *– Úgy érzem, hogy el kell mondanom: haza kell jönnöd.
• Figyelj, semmi sem fog visszatartani attól, hogy visszatérjek hozzátok. –* felül a motorra *– Itt leszek, ne félj.
• Ne ígérj olyat, amit nem tudsz betartani.* – mondja neki Heath.
  - Nem is szoktam…

Rick a már rendőrruhába öltözött Michonne-nal sétál az utcán.

*- Hozzászoktál már?

• Az egyetlen jó dolog ebben, hogy nem kell többé feszülős nadrágot viselnem. Sosem gondoltam volna, hogy az életben még egyszer így ki leszek csípve. Nem, nem szoktam még hozzá.
• Adj neki pár napot. –* mosolyog Rick.
  *- Szóval, segítettünk a nőnek átpakolni a virágcserepeket… mostantól ezt fogjuk csinálni?
• A munkánk az, hogy „szolgáljunk és védjünk”. A védelmet megoldja a fal, így már csak a szolgálatra kell ügyelnünk. Nekem nincs vele bajom.
• Azt hiszem, jobb, mint egész nap császkálókat darabolni…*

Az új házakba való költözésekről beszélnek. Michonne nem akar átköltözni egy másik házba, mert nem akarja levenni a falról a kardját, legalábbis addig nem, amíg nem kell használni. Michonne rákérdez, hogy Rick beszél-e mostanság Lorival, de Rick nem válaszol.

Glenn és Heath megállnak a motorjaikkal egy hídon. Ez egy megszokott állomása Heathnek, egy korábban előkészített kötéllel szoktak átlengeni a híd melletti épületre, majd a házak tetején mennek a belvárosba a gyógyszertárhoz. Heath át is lendül, visszalöki a kötelet Glennek, aki hosszas készülődés után követi. Ám túl későn engedi el a kötelet és esés közben épphogy elkapja a korlátot. Heath először ijedezve siet oda, segít neki, majd egy rövid pihenés után elindulnak a háztetőre. Házról házra ugrálnak, és Heath nagyon elégedett a látottakkal.

*- Kezdesz belejönni!

• Sokkal inkább kezdek ISMÉT belejönni. Amikor mindez kezdődött, Atlantában én is csináltam hasonlót.
• Az király! Gyere, itt kell lemennünk az utcára. A gyógyszertár még messze van, de magas épületek kezdenek ritkulni. Ez a sikátor alattunk általában tiszta szokott… - elakad a szava, amikor lenéz.
• Mi a baj?
• Nem tiszta. Közel sem.*

Gabriel a templom oltáránál imádkozik. Hálát ad Istennek, hogy Alexandriába vezette őt. Az új nyáj egy új otthont adott neki, de mégis kételkedik.

- Kérlek, Uram! Könyörgöm! Mutasd meg az utam. – pár néma pillanat múlva kinyitja a szemét*. – Köszönöm.*

Este Douglas ajtaján kopogtat Gabriel.

*- Sajnálom, hogy ilyen későn zavarom, de nem tudtam várni. Nagyon hálás vagyok, hogy itt lakhatok és azt, hogy ennyire elfogadóak velem szemben. Örülök, hogy beengedtek minket, de mégis úgy érzem, nagy hibát követtek el. Azok az emberek, akikkel érkeztem, nem jó emberek. Szörnyű dolgokat tettek… Ők nem tartoznak ide.

• Nem tartoznak ide? Ezt mégis hogy érted? Veszélyesek?
• Igen, pontosan azt mondom. Láttam, ahogy bizonyos dolgokat elkövetnek. Ha maga is látta volna, akkor nem hagyná, hogy maradjanak.
• Mégis mit kezdjek ezzel az információval? Kezdjem el egybegyűjteni őket és küldjem őket el? Egyébként is, beszéltem velük, hogy miket követtek el, miközben odakinn éltek és tisztelem őket emiatt.
• Nem mondtak el mindent.  – szólal fel aggódva Gabriel - Sok embert megöltek és ennek a helynek a közössége…
• …Is gyilkolt azért, hogy megépüljön ez a hely, engem is beleértve. Szóval kérlek törődj a saját dolgoddal és ne vesztegesd az időmet!
• De…
• Kérlek, ne kelljen kidobnom téged a házamból.*

Éjszaka a háztetőn Glenn figyeli a sikátort. Nem lát sokat a sötétségben, csak a nyögéseket és morgásokat hallja. Elmondja Heathnek, hogy ilyesmit még nem látott, biztosan felkeltette valami a figyelmüket, amiért így összegyűltek. Heath helyesel, és úgy gondolja, reggel az lesz az első dolguk, hogy ezt kiderítsék.

Rick Alexandria utcáin sétál, amikor az egyik verandán észrevesz egy pokrócba takarózott alakot. Felismeri, hogy ő volt a nagydarab apuka az esti partyról. Az alak megszólítja:

*- Jó reggelt, felügyelő!

• Jó reggelt… elnézést, de hogy őszinte legyek, nem tudom a neved.
• Pete vagyok. Csak Pete. Sosem Peter.
• Hello, a te fiadnak van monoklija, igaz?
• Igen ő az én fiam. Ezek a gyerekek nagyon vadak. Szaladgálnak és folyton sérülésekkel jönnek haza…
• Kezd hideg lenni itt kinn, egész éjjel kinn aludtál?
• Nos, igen… néha muszáj. A feleségem, Jessie… szóval, még most is, hogy a világnak vége, még így is találunk időt a veszekedésre. Nem mintha panaszkodnék, hallottam, hogy Ti miken mentetek keresztül.
• Semmi baj, szerencsére vannak még hétköznapi bajok is. Próbáld meg elérni nála, hogy legalább a kanapén aludj, itt kinn halálra fagysz. –* Rick hátat fordít és elsétál, de pár lépés után gyanúsan hátratekint.

Reggel, ahogy Heath felkel, látja, hogy Glenn már a tető széléről figyeli az utcákat. Megszólítja, de Glenn némán int neki. Ahogy lenéznek, Heath számára is világossá válik, miért gyűltek össze az élőhalottak. A szemközti bolt ajtajából két illető puskával lövi a feléjük csoszogó holtakat.

- Király! – pattan fel Heath *- Most, hogy elterelik a járkálók figyelmét, pakoljunk össze és induljunk a gyógyszertárhoz.

• Ne! Én sokkal jobban aggódom miattuk, mint a járkálók miatt. Nem tudunk semmit sem róluk, lehet, hogy veszélyesek.
• Igazad van. Nem is gondoltam ilyesmire. Most, hogy mondod, Aaron is mesélt pár csapatról, akit megfigyelt. Volt pár meredek… - a szavát félbeszakítja a látvány.
• Már egy hete csapdába estünk itt! –* szól az egyik fegyveres, miközben a társát kilöki az utcára, egyenesen a járkálók karmai közé – Ez az egyetlen esély! Gyorsan, most amíg le vannak foglalva! – mondja a többieknek és kirohannak az épületből.

A testet kis cafatokra szakítják a húsba maró fogak és körmök. A látottak utáni döbbenetet követően Heath és Glenn lehajtott fejjel, csendben indulnak el.

- Az őrjáratom közben – szól Rick Michonne-nak reggeli alatt *– láttam, hogy ott alszik a verandán. Fura volt. Mármint, ő volt fura. Találkoztál már Pete-tel? Első ránézésre nem valami szimpatikus. A felesége mindig engedélyt kér, ha valamit csinálni szeretne és láttad a fiukat? Monoklija volt, amikor megérkeztünk.

• Nem figyeltem, de bízom a megérzésedben. Ha úgy gondolod, van valami a háttérben, akkor nézzünk utána. Végül is ez a munkánk, nem?
• Nem tudom, úgy értem, az is lehet, hogy semmi sincs.
• Ha nincs, akkor nincs. De nem baj, ha kiderítjük. Vagy esetleg szeretnél macskákat szedni a fáról?
• Oké, értem. Megyek, és kiderítem, mi történik.*

Rick elsétál Pete-ék házához, és látja, hogy Jessie épp teregeti a ruhákat. Megszólítja és megkérdezi, hogy van-e valami baj otthon. Jessie elmondja, hogy nem engedheti be Ricket a házba, de ő biztosítja a nőt, hogy megbízhat benne és csak segíteni szeretne. Jessie vonakodva, de elkezd beszélni. Elmondja, hogy a férje nem úgy viselkedik, mint régen és néha erőszakos.

- Kitalálunk valamit, bízz bennem – nyugtatja Rick.*

• Nézd… Nem olyan rossz, leginkább én szoktam hisztizni. Korábban sosem ütötte meg Ronnie-t, csak néha…
• Ez nem így működik, nincs olyan, hogy néha… - egy alakot lát meg az ajtóban, amitől elhallgat.
• Ron a szobájában van, visszahoztam az iskolából! –* mondja Pete*. – Jessie? Mit keres Rick a házunkban?
• Csak Ron felől érdeklődött. Át szeretné hívni hozzájuk, hogy a fiával játsszon.
• Igen, -* folytatja Rick *– holnap négy óra nekünk megfelel. Jó lesz nektek is?
• Igen, majd találkozunk.*

A városi gyógyszertárban Glenn és Heath a legtöbb dolgot megtalálták, amit Denise felírt nekik. Pont amikor ismét átnéznék a polcokat, egy járkáló csöndben közelít Glenn felé. Heath észreveszi és az utolsó pillanatban lelövi. Emiatt viszont sietniük kell, mert a hang miatt a többi élőhalott egyenesen feléjük halad. Ahogy kijutnak a háztetőn át a hídra, a berregő motorhang az üres utcákon visszhangzik és az fegyveres csapat felfigyel rá.

Rick az egyik hátsókertben talál rá Douglasre, ahol egy temetőt alakítottak ki. Mint kiderült, Douglas sokszor szokott kijárni oda. Rick rákérdez Pete helyzetére, Douglas pedig egyből tudja, hogy miért került említésre. Rick megkérdi, hogy van-e valami eljárás vagy esetleg börtön a kolónián belül, mert Jessie és Ron veszélyben vannak Pete mellett.

*- Van bizonyítékod?

• Bizonyíték? Azon kívül, hogy a fiának monoklija van és a felesége az imént vallott, milyen bizonyíték kell? Mi az, amit Pete a közösségért tesz?
• Ő egy orvos…* - feleli lehajtott fejjel Douglas.*
• Értem. Szóval azért nem léptél eddig, mert fontos számodra. Ez nem fog tovább így menni.
• Ne fenyegetőzz, mert nem lesz jó vége.
• Én tudom, hogy a hozzá hasonlók mire képesek. Azt akarod, hogy Jessie vagy Ron meghaljon? Ha azt teszi, amit gondolok, akkor két opció van. Kitoloncolás vagy halál… és én nem félek meghozni ezt a döntést.
• Nem akarod megtenni.–* mondja Douglas, miután Rick hátat fordít neki.
  - Én csak a munkámat végzem. – válaszolja.

Rick elmegy Pete házához és dörömbölni kezd az ajtaján. Pete idegesen nyit ajtót, Rick pedig azon nyomban behúz neki egyet.

*- Mondd, hogy nem bántod a családodat! Mondd, hogy tévedek!

• Hogy mersz így berontani a házamba?
• Azt hiszed, hagyom, hogy bántalmazd a feleséged? Soha többé nem emelheted rá a kezed.*

Rick megragadja Pete-et és kilöki az ablakon. Az üvegszilánkok sebesre hasítják mindkettejük arcát, de a verekedés nem marad abba. A verandáról legurulva egymást püfölik. A felfordulásra a környéken lakók odasietnek. Douglas próbálja leállítani őket, de sikertelenül. Rick előkapja a bokájához erősített tokból a pisztolyát és Douglasre fogja.

*- Nem hagyom, hogy te vezesd ezt a helyet! Ez sok embernek fontos és te megbízhatatlan vagy, ha az emberek biztonságáról van szó. Gondoskodnunk kell arról, hogy ki élhet itt és ki nem.

• Ebben én is egyre biztosabb vagyok – mondja Douglas.
• Rám gondolsz? Megőrültél?  -* fakad ki Rick - Én csak azt teszem, amit meg kell tenni! Pete-et meg kell állítani! Én hozom meg a nehéz döntéseket és mindent megteszek, hogy a körülöttem élők életben maradjanak. Ha úgy gondolod, hogy nélkülem túl tudod élni, akkor tévedsz!

Hirtelen egy tompa ütés éri a tarkóját és a földre rogy.  Michonne áll fölötte egy kővel a kezében.

- Vegyétek el a pisztolyát.

A gyengélkedő egyik szobájában Pete-et látja el Denise, míg a másik szobában Rick ül az ágy szélén, Douglas pedig vele szemben magasodik fölé.

- Nem tudtam, hogy ez a hely létezett. – szólal meg Douglas – A legjobb barátom Washingtonban élt, ő csinálta a biztonsági ellenőrzéseket ehhez a helyhez.  Ő hozott ide engem is. A neve Alexander Davidson volt. Egy kis közösséggel elkezdtük építeni a falakat, azok az első napok voltak, amik alatt a legtöbb embert elvesztettük. Ennek ellenére tovább dolgoztunk a közösség jólétéért, Olivia megmondja, sőt, Tobin is itt van a kezdetektől. Davidson volt a vezetőnk, talpraesett volt és gyorsan meghozta a fontos döntéseket. Ő tartott minket életben, ám azután megváltoztak a dolgok. Kihasználta a hatalmát és... ugyan nem erőszakolta meg a nőket, de választás elé állította őket. Vagy biztonságot nyújtott nekik bizonyos dolgokért cserébe, vagy védtelenül hagyta őket. Már csak akkor értesültem a dolgokról miután Beth, az egyik lány, megölte magát. Olyan dolgokra kényszerítette az embereket, amiket nem akartak megtenni. Végül elegem lett és tudtam, hogy mennie kell. Nem tudtam rávenni magam a megölésére és, hogy senki ne jöjjön rá, mi történt, elégettem egy járkáló testét, hogy azt higgyék, ő az. A kerítés kész volt addigra, kizártam őt és megtiltottam, hogy visszatérjen. A sorsára hagytam, ha úgy vesszük megöltem. Rick, csak arra akarok kilyukadni… ne akard, hogy megöljelek!

Mielőtt Douglas kilépne az ajtón, Rick megszólal. Elmondja, hogy nem akart sosem vezető lenni, egyszer csak úgy alakult. Elmeséli az Atlantában történteket, hogy Shane vigyázott a feleségére és a fiára, majd miután ő visszatért a kómából, a legjobb barátja megőrült.

*- Nem csodálom, hogy így történt. A nyomás miatt teljesen megváltozott. Loriban talált egyfajta biztonságot és úgy gondolta, ha megöl engem, akkor Lorival lehet. Ahogy láthatod, nem történt így.

• Megölted a legjobb barátodat?
• Nem. A fiam tette meg helyettem.*

Rick visszamegy a házához, ahol Maggie már elkezdte az iskolát kialakítani. Odamegy Carlhoz, megszólítja, de a fiú mérgesen ráförmed.

*- Hol voltál?

• Sajnálom, dolgoztam és egy kissé elfajultak a dolgok. Nem tudtam hazajönni este.
• Egyedül hagytál! Azt mondtad, hogy nem fog többé előfordulni! Aggódtam.
• Sajnálom.
• Rendben, most tanulnom kell –* fordult el apjától, aki szótlanul kisétál.

Douglas és Rick egy asztalnál ülve tárgyalják át a történteket. Pete egy saját házat kapott, Jessie és Ron pedig visszaköltöztek a régi házukba. Az egész ügyet Michonne felügyeli. Douglas elhessegeti Rick bocsánatkérését és rátér a tárgyra: a fegyvertartásra. Valójában nem az a baj, hogy fegyver volt Ricknél, hanem az, hogy Douglasre fogta. Elfogadja, hogy felügyelőként fegyvert kell néha tartania magánál az embernek és át kell hágnia pár szabályt a rend fenntartása érdekében. Viszont ha Rick ismét megkérdőjelezi Douglas vezetői képességeit, akkor fizetnie kell. Ahogy Rick hazafelé sétál a beszélgetés után, találkozik Michonne-nal.

- Figyelj, én nem is tudom… - szól hozzá*- Le kell pihennem, nem aludtam és… Tudnál figyelni Carlra? Haza tudnád majd őt kísérni iskola után?

• Akármi is az, oldd meg! –* mondja utasítóan Michonne.
  *- Micsoda?
• Szedd össze magad! –* folytatja, majd elsétál.

Rick, hazaérve ledől az ágyra és hason fekve, mozdulatlanul alszik. Egyszer csak felkapja a fejét, felül és benyúl az ágy alá. Kiveszi a hátizsákját, belenyúl és a telefonkagylót a füléhez emeli.

- Lori?

• Itt vagyok, Rick.
• Csak hallani akartam a hangodat. Be kell vallanom, nem sokáig bírom ezt. Amit azokkal a vadászokkal, a kannibálokkal tettünk, és ahogy most viselkedem… egyszerűen csak rátámadtam egy emberre. Azt hiszem, kezdem elveszíteni az irányítást.

Hirtelen Carl jelenik meg a háta mögött.

*- Carl! Nem tudtam, hogy… - mondja zavartan.

• Vége van a sulinak, Maggie kísért haza. Az az a telefon, ami abban a házban volt, amikor beteg voltál? Az, amin azzal a nővel beszéltél?
• I..igen.
• Még be sincs dugva! Mégis kivel beszéltél?
• Én… anyuval beszélgettem.
• Micsoda? –* hökken hátra a fiú.
  *- Várj, ez csak… figyelj rám!
• Apa, megrémítesz.
• Valójában nem ő az, csak szeretném azt gondolni, hogy igen. Megnyugtat a tudat, hogy beszélhetek vele…
• De hallod őt nem?
• Néha úgy érzem igen, de tudom, hogy csak odaképzelem. Arra gondolok, amit ő mondana és… akkor olyan, mintha tényleg őt hallanám.
• Én is hallgathatom? – oda sétál a telefonhoz és a füléhez emeli a kagylót.
• Mit hallasz? –* kérdezi Rick
  - Semmit, úgy ahogy te sem! – a földre dobja a kagylót – Ez hülyeség, apa! Anya meghalt, nem beszélhetsz vele. Főleg nem egy telefonon.

Carl mérgesen elviharzik, Rick pedig szótlanul áll.

A kapunál az építkezésről érkezik meg Abraham és csapata, Andreával a platón, akit út közben felvettek az óratoronyban. Spencer sétál oda hozzá és felajánl neki pár könyvet, hogy ne unatkozzon, miközben egyedül őrködik. Felajánl neki egy vacsorát is, amit Andrea örömmel elfogad.

Heath a gyengélkedőben ül Scott mellett, aki izzadva fekszik az ágyon. A kezét fogva beszél hozzá, azt mondogatja neki, hogy minden rendben lesz, és hamarosan ismét elmennek Glennel gyógyszerekért. Mindenképp segíteni fog rajta, mert felelősnek érzi magát a sérüléséért. De Scott nem válaszol. Üveges tekintettel néz Heathre, aki megszorítja a kezét, majd letakarja a szemét és kisétál a gyengélkedőből.

- Ez nem az én házam… - mondja Pete az új otthonának kanapéján ülve – NEM AZ ÉN HÁZAM!! – felborítja az előtte lévő dohányzóasztalt, majd rátekint a konyhában lévő késekre.

Spencer kinyitja Andrea előtt az ajtót. Jóízűen beszélgetnek és tervezik a vacsorát, majd Andrea megfordul és átkarolja Spencert. Közel hajolnak egymáshoz, de Andrea elkapja a fejét.

*- Sajnálom… én. Volt valakim, aki meghalt. Sajnálom.

• Megértem. –* mondja Spencer *– Nem kell semmiért bocsánatot kérned.
• Nem kellene itt lennem, de te nagyon kedves voltál és én… magányos vagyok.
• Hadd csináljak neked egy vacsorát. Nem kell, hogy több legyen, ha nem akarod.*

Rick és Michonne, Scott lepedőbecsavart holttestét hozzák ki a gyengélkedőről. Elviszik a temetőhöz ahol leteszik, Michonne pedig bever egy szöget a holttest fejébe, hogy ne alakuljon át. Abraham egy ásóval jelenik meg, Heath viszont kiakad, amiért csak egy gödörbe akarják dobni a barátját. Most, hogy van templomuk és papjuk egy rendes szertartást akar számára.

Spencer és Andrea egy gyertyafényes vacsora közben kellemesen elbeszélgetnek. Épp azon nevetnek, hogy az áram és az energia tartalékolása miatt kell gyertyákkal világítani és az ő jelenlegi helyzetükben ez egy kissé kellemetlen. A gondolatmenetüket az zavarja meg, hogy látnak egy alakot késsel a kezében sétálni az utcán.

Miközben Heath és Douglas veszekednek Scott holtteste fölött, megjelenik Pete.

- Pete, épp egy dolog közepén vagyunk – szól Douglas *– Mit tehetünk érted?

• Mit tehettek értem? Miért nem ölitek meg Ricket? Az kezdetnek jó lenne.
• Pete, figyelj –* szól Rick *– Nem kell ezt tennünk.
• Minden jó volt, mielőtt megérkeztél. Volt feleségem, volt fiam! Rám támadtál a saját házamban.
• A feleséged és a fiad biztonságban van és most már nem élnek félelemben. Szedd össze magad és visszakaphatod őket.
• NEM BESZÉLHETSZ ÍGY VELEM! –* kiáltja Pete, miközben megvillan a kés a kezében*.*

Regina, Douglas felesége lép elő, hogy leállítsa Pete-et, miközben a háta mögött megjelenik Andrea és Spencer is. Pete egy mozdulattal elvágja Regina nyakát és abban a pillanatban Spencer leteperi. Rick odasétál és pisztolyt tart Pete-re, utasítva Spencert, hogy szálljon le róla.

- Te miattad tettem ezt! Ez a te hibád! – kiáltja Pete.
*- Te nem tartozol ide, csak bajt okozol. Már akkor tudtam, amikor megláttam a fiadat. Jobb lesz nekünk nélküled.

• Rick. –* szól halkan Douglas a halott feleségét karjaiban tartva – Tedd meg!

*- Ez egy pisztolylövés volt?

• Igen. Jó irányba megyünk. Nincs már messze.* – mondja az utcai banda vezetője.

Másnap reggel Rick Jessie ajtaján kopogtat. Jessie beengedi, Rick pedig leül a kanapéra.

- Hogy vagy? – kérdezi Rick, majd rögtön folytatja *– Sajnálom, hülye kérdés volt. Megértem, ha nem akarsz róla beszélni.

• Nem, nem ez a baj. A helyzet az, hogy megkönnyebbültem. –* Jessie sírva fakad *– Ó, Istenem.. Milyen szörnyű ember vagyok. Nem örülök, hogy meghalt… hiányzik, de tudom, hogy ezután könnyebb lesz minden…
• Sajnálom Jessie –* Rick megfogja a kezét – Sajnálom.

Miután az építkezők kiviszik Andreát az óratoronyba, a templomban gyűlnek össze az emberek, hogy tiszteletüket tegyék a halottak előtt. Heath mond beszédet Scott emlékére, majd Rick szólal fel. Beszél az emberek megváltozásáról és a belső harcokról, amit a külső körülmények szülnek. Szerinte Pete egy szerető apuka és férj volt, de az élet megváltoztatta őt. Az az ember, aki megölte Reginát, az már nem Pete volt, hanem valaki más.
Hirtelen egy nagy durranást hallanak és mindenki kisiet a templomból. Rick utasítja a többieket, hogy ragadjanak fegyvert, de bújjanak el, ő egyedül megy a kapuhoz. Ahogy odaér, egy kopasz, tetovált embert lát.

- Oké, idegen. – szól az alakhoz *- Sikerült felkelteni a figyelmet. Mit tehetek érted?

• Nem egyértelmű? –*vigyorog az idegen *– Kismalac, kismalac, engedj be.
• Ez nem így működik. Tudnunk kell, hogy kik vagytok és mennyien vagytok.
• Miből gondolod, hogy többen vagyunk? Csak én jöttem egyedül.
• Akármennyien is vagytok, tudnunk kell, hogy veszélyesek vagytok-e, mielőtt beengedünk.
• Veszélyesek vagyunk, természetesen. De ti be fogtok engedni.
• Nem hiszem, hogy ez meg fog történni… -* szól Rick, szúrós tekintettel.
  - Be fogsz engedni, különben valami nagyon rossz fog történni.

Az idegen egy piros pontra hívja fel a figyelmet Rick mellkasán. Azt mondja, hogy egy kis kézmozdulat kell, hogy lelőjék Ricket, de ő azt mondja, hogy a gyilkolás nem fogja megoldani a helyzetet. A beszélgetés közben Abraham és a többiek már a kerítés mellett gyülekeznek felfegyverkezve. Rick elmagyarázza, hogy van szükségük emberekre, és elég lett volna KÉRNI, hogy bejussanak. Ám a fenyegetések és követelések ezt mind elrontották. Két lehetősége van: elsétál vagy szörnyű halált hal. Az idegen mosolyogva elköszön tőle és egy dörrenés hallatszik. Rick összerezzen, de nem sérült meg és a piros pont is eltűnt a mellkasáról.

- Úgy tűnik a mesterlövészem leszedte a tiédet. – mondja Rick – Készen állsz a sétára?

Az idegen fegyvert ragad, majd szétloccsan a feje. Rick fedezékbe vonul, ahogy a többi támadó előbújik. Abban a pillanatban Alexandria fegyveresei is megjelennek és egy tűzharcban legyőzik a fenyegetést. Azonban a hang messzire elhallatszik és pár élőhalott felkapja a fejét.

A támadók tetemének elégetése után a saját hallottjaikat temetik el. Douglas a sírokat bámulva némán megfordul és elsétál a temetőből. Rick utánamegy és megszólítja.

- Regina már a fölben van. – szól hátra Douglas *– Mit akarsz még?

• Nem erről van szó, értem, hogy miért távoztál… De nem gondolod, hogy szólnod kéne pár szót? Az emberek elvárják tőled.
• Miért?
• Miért?! Azért mert meg vannak rémülve. Azért mert megtámadtak minket kerítésen belül és kívül is. Te vagy a vezetőjük, ezeknek az embereknek szükségük van rád.
• Te megláttál Pete-ben valami olyasmit, amit senki más nem. Ráadásul túléltük a mai támadást, amit ugyancsak neked köszönhetünk. Te találtad ki, hogy Andrea legyen az őrszemünk. Bele sem akarok gondolni, hogy mi lenne, ha ti nem jöttetek volna ide. Én már nem tudok semmit sem adni ezeknek az embereknek. Nem én kellek nekik...rád van szükségük.*

Ez a tizenharmadik fejezet vége.

Sok változást hoztak Rickék Alexandria életébe. Most, hogy kezdtek beilleszkedni, kezdtek bonyolódni is a dolgok. Nagyon érdekes volt látni, ahogy például Abraham sokkal felkészültebb és talpraesettebb volt, mint Tobin és a csapata együttvéve. Persze nem is vártunk tőle kevesebbet. Heath és Glenn viszonya is a bizalmatlanságból egy kölcsönös tiszteletbe alakult át. Egyébként Heath karaktere szimpatikus, egy leleményes és ügyes srác, aki elvesztette legjobb barátját, amiért saját magát hibáztatja. Egyelőre többet nem tudunk meg róla, de nem véletlenül szerepelt ennyit ebben a fejezetben. Rick kezdi kézbe venni a dolgokat, de nem úgy, ahogy tervezte. Ő most az alexandriai viszályok főszereplője, és a személyes drámája sem marad érintetlenül. A Carllal való viszonya megingott ismét, ami nem segít a józan eszének. Mindenesetre úgy tűnik, hogy elérte célját így is és Alexandria vezetője lesz belőle. Ez a kötet - úgy, mint az előző - a kerekterekre helyezte a hangsúlyt, de itt már végre jobban megismerhettük az ott bemutatott személyeket. Szerencsére nem csak erről szólt a dolog, sőt egy kis érdekes fordulatot is sikerült belevinni Pete vadulásával. Láthattunk már akciót és izgalmat is és nem szabad elfelejtenünk, hogy a lövések hangjai messzire elhallatszanak. Emberek és holtak is felfigyelnek erre, ami tartogat pár érdekességet a jövőre nézve.

8/10

Érdekesség:

A 75. füzet végén van egy alternatív miniképregény, amiben a The Walking Dead karakterei átkerülnek az Invicible univerzumába. Miután Michonne fejbe vágta Ricket Alexandriában, rejtélyes módon eltűnt, és amíg ő kómában volt, űrlények támadták meg a bolygót. Sőt, az egész apokalipszis az idegenek miatt tört ki, akik a bolygó vízkészletét akarják kiszipolyozni, míg az életben maradt embereket átalakították szuperkatonákká. Totálisan őrült és szórakoztatóan bugyuta, nagyon tetszett ez a kis mellékszál. Vicces, hogy Ricknek robotkarja lesz, Michonne lézerkarddal kaszabol, feltűnik a Kormányzó is, mint a félszemű, robot-rákollós gonosz, illetve Lori, akit a Kormányzó rabszolgája.

Borítóképek:

Különbségek a sorozattal szemben:

Az első kis különbség, hogy Holly nem létezik a képregényben. Abraham az építkezésen egy Francine nevű nőt ment meg, de az esemény ugyanúgy megy végbe, mint a képregénybe. Ha még különbségnek tekinthető, a sorozatban nem lágyékrúgást hajt végre a nő Tobinon, hanem csak egy jobbhorgot :D (5x14)

A sorozatban Glenn nem Heath-tel kettesben megy portyázni, hanem Noah és Nicholas társaságában. Beragadnak egy forgóajtóba, ahol mindkét oldalról járkálók veszik őket körül. Nicholas kimenekül, de emiatt Noah meghal, amiért Glenn később felelősségre vonja őt. (5x14)

Heath csak a hatodik évad elejétől tűnik fel Glenn mellett, amikor egy hordát terel a csapat Alexandria külterületén. Michonne társaságában menekül el egy horda elől, és abban a támadásban sérül meg Scott is. (6x04)

Alexandria lakosai nem egy temetésre gyűlnek össze, hanem egy lakógyűlésre. A lakók Rick viselkedéséről és a Pete-tel való verekedéséről beszélnek. Amikor Pete megjelenik, nem csupán egy késsel, hanem egy díszkarddal hadonászik és Deanne férjének a torkát vágja el. (5x16)

Deanne megöleti Pete-et és ahogy Rick elsüti a fegyvert, feltűnik Morgan. A sorozatban ekkor csatlakozik a csapathoz, egészen idáig egyedül bolyongott, hogy felkutassa Ricket. (5x16)

A tizennegyedik kötetben Alexandriának egy minden eddiginél nagyobb hordával kell megküzdenie.