Gaerity elmerül az igazságkeresés sorozatában.

Az X-akták sorozatot régen nagyon szerettem. Emlékszem a sorozat kezdetére, még 1994 telén. Tetszett az a megközelítés és nyíltság, amivel Mulder és Scully – bár ellentétes pólusokként – a megmagyarázhatatlan, paranormális esetek felé fordulva keresték válaszaikat és a nagybetűs IGAZSÁGOT. Alapvetően kétféle epizódot különböztetnék meg – még akkor is, ha ez a kategorizálás kicsit szűkösnek tűnhet. Egyrészt vannak azok a részek, amik a konspirációs teóriák kedvelőinek lehetnek ismerősek (világméretű összeesküvés, Holdra szállás, UFO észlelések és elrablások, Kennedy-gyilkosság, titkos társaságok/szervezetek politikai bábuk mögé húzódva, stb.), ezek a részek és az azokban történt események végigkísérték az összes évadot, bepillantást engedve a nézőnek a világ kulisszái mögé. Létrehozva ezzel azt a világot, amit akár X-akták Univerzumnak is nevezhetünk – remélve, hogy minden csak az alkotók fantáziájának szüleménye, mert ha nem és az elhangzottak 5 százalékának bármilyen valóságalapja van, akkor nagyobb bajban vagyunk, mint azt bármikor is képzeltük. Másrészt vannak azok az epizódok, amik csak érintőlegesen, vagy egyáltalán nem kapcsolódnak a fent említettek egyikéhez sem. Természetfeletti esetek (a Gumiember, vámpírok, alakváltók, szekták, boszorkányság, telekinézis és az egyik személyes kedvencem az első évad tizenharmadik része, a Látnok), amelyek kapcsán hőseink az ismert világ fátylán túlra pillanthatnak át. Mindkettő kellett ahhoz, hogy a sorozat kultikussá váljon, hatalmas rajongótáborral – véleményem szerint viszonylag kevés ember él a Földön, aki nem ismerné főhőseinket és nem találkozott volna velük valamilyen formában.

Közel két év kihagyás után 2018. januárjában tért vissza a sorozat a képernyőkre, folytatva az előző évadban megkezdett és abban két részben is taglalt „My Struggle-ciklust”. Mindegyik részben más karaktert ismerhetünk meg flashback bejátszások segítségével. Az elsőben Mulder ügynök visszaemlékezéseit láthattuk, a másodikban pedig Dana Scully múltjába tekinthettünk vissza. Ebben a részben pedig egy régi ismerőst köszönthettünk, a Cigarettás Férfit – akinek valódi neve, Carl Gerhard Busch, is ebben a részben hangzik el, feltéve, ha hinni akarunk neki. Aztán elkezdődik a jól ismert főcím a végén a mondattal, „Hinni akarok” majd eltűnik pár betű és egy pillanatra a jelentés átalakul: „Hazudni akarok”. Ez nekem nagyon tetszett. A felvezetés után tökéletesen megelőlegezte az epizódban látottakat. Ott csatlakozunk be a történetbe, ahol az előző véget ért. Scully fényt lát, majd pedig az iroda padlóján próbálja ébresztgetni őt a mentőszolgálat. Hát itt kapkodtam a fejem. Az első két rész nagyon tetszett, az apokalipszis kitörését nagyon jól ábrázolták, a „spártai vírus” is jól illeszkedett az összképbe és tényleg érezhető volt, hogy az emberiség utolsó óráit éli meg. (Akit kicsit is érdekel ez a téma – vírus pusztítja el az emberiséget – annak nagyon ajánlom a Plague Inc. című játékot, félelmetesen le van benne modellezve egy esetleges szupervírus gyilkos ámokfutása.) Féltem attól, hogy egy unalomig ismert álom magyarázatot kapunk az eddig történtekre… szerencsére nem így lett. A magyarázat az egy fokkal könnyebben emészthető prekogníció, jövő érzékelés. Ezzel a sorozat pedig időt nyer magának és a nézőnek egyaránt, hiszen nem tudható, hogy az eddig látottak mikor, és milyen körülmények között fognak megtörténni – ezzel nagyon jól játszik is az epizód.

Scully kórházba kerül, Mulder pedig a Cigarettás nyomába ered, amit pedig talál, az rendesen megkeveri az eddigi tudni vélt információkat. Dana látomásához nagyon hasonló dolgokat látunk, olykor más személyekkel is. Feltűnik egy frakció is, egy szindikátus, akik érdekeltek az idegenek inváziójában. Két pólust ismerhetünk meg ebben a részben, az egyik a Cigarettás által képviselt, az apokalipszist sürgető, de a Földet megmenteni készülő oldalt és a már említett, az űr kolonizációját támogató Szindikátust. A probléma az, hogy bármelyik oldal érvényesül is az rengeteg ember halálához vezet majd. Mindkét oldal támogatókat akar szerezni és egyik sem válogat a módszerekben célja elérése érdekében. Egy közös pontjuk viszont van, mindketten Mulder és Scully közös fiát, William-et keresik – akinek származásával kapcsolatban egy igen fontos dolog is kiderül.

Rengeteg kérdést vet fel az epizód, amiknek megválaszolása valószínűleg ennek az évadnak a feladata lesz. Olyan kérdéseket, amelyek elgondolkodtatják a nézőt, ő mit tenne, mit áldozna fel egy magasabb cél érdekében. Rajongóknak kötelező, mindenki másnak kifejezetten ajánlott a ciklus többi részével együtt.

„Megöregedtem, nyomot hagyok majd a történelemben, mélyebbet, mint az elnökök vagy a zsarnokok. Nem kérek hűséget, sem bizalmat - mind emberi, mulandó dolog – csak még néhány évet, hogy fiaim és az ő fiaik láthassák, igazam volt, hogy amit az apjuk tett, azt meg kellett tenni.” Carl Gerhard Busch.

8/10

IMDb | mafab