Milyen a jó időkavarós sci-fi thriller? Legfőképp izgalmas, kreatív, "mindfuck" fordulatokkal teli. Többek között ezek miatt imádjuk például a Triangle-t vagy a Coherence-t. A Time Lapse-t viszont nem fogjuk szeretni. Az ugyanis, hogy egy ilyen film a játékidő javarészében unalmas legyen, nos, az megbocsáthatatlan bűn.

Pedig az alapszituáció felkelti az érdeklődést: adva vagyon három fiatal, Callie (Danielle Panabaker), Finn (Matt O'Leary) és Jasper (Geroge Finn), akik egy társasház gondnokai és egyben lakói is, így az ő feladatuk benézni a szembeszomszédban lakó idős tudósemberhez, amiért az már napok óta nem adott hírt magáról. A lakásban viszont csak egy hatalmas polaroid fényképezőgépet találnak, amely a nappalijukra néz és naponta egyszer, pontban este 8-kor lő egy képet. Ami viszont még érdekesebb, hogy a kép a 24 órával későbbi helyzetet mutatja meg. A csodamasina fényképei remek segítségnek bizonyulnak az alkotó válságban lévő festőnek, Finnek és a szabadidejében lóversenyekre fogadó Jaspernek. Callie pedig nem nagyon csinál semmit azonkívül, hogy vergődik a két férfi keltette örvényben.

Sajnos az izgalmas filmet sejtető kiindulópont után a Time Lapse készítői vagy alibiznek, vagy erőltetett megoldásokat választanak. Főszereplő hármasunknak eszébe sem jutna jobban megvizsgálni a gépet, idejük nagy részét azzal töltik, hogy reprodukálják az előző napi fényképen látottakat. Közben megnézhetjük azt is, ahogy Jasper fogad és degeszre nyeri magát, aztán persze később megszívja. Ez a szál annyira el van nyújtva, hogy az valami egészen hihetetlen. Persze a többiről sem lehet túl sok jót mondani. Unalom a köbön.

A film középpontjában az önző és csaló ember és az "ember embernek farkasa" tétel áll, ami miatt tiszta sor, hogy miért egyszerű karakterek kellenek ide, csak sajnos az a baj, hogy a trió tagjai közt nincs valódi, átélhető konfliktus és kémia. A színészek nem rosszak, de nem is remekelnek.

A Time Lapse tehát a sokat igérő felütés ellenére egy meglehetősen lapos és érdektelen időmanipulálós sci-fi, bár azt meg kell hagyni, hogy a befejezésben akad némi spiritusz és megmagyaráznak néhány korábbi hülyeséget. A baj csak az, hogy a nagyérdemű ekkor már édesdeden alszik a fotelban, vagy rég kikapcsolta a DVD-lejátszót. Kár is érte, meg nem is.

4.5/10

IMDb | mafab