Huszonkettedjére nézem végig, ahogy a másodpercmutató körbefordul az óra hideg hátlapján. Hallom, ahogy csöpög a csap, épp rád várok, hogy vissza gyere. Rozsdásodik a radiátor, érzem a vas szagát. Zümmög egy légy a falon, kezd zavarni.

Odalépek, ráütök a falra, de természetesen nem találtam el, ugyanis továbbra sem vettem le a szemem az óramutatóról, ami huszonharmadik körét futja. Már vissza kellett volna jönnöd. Kezdek aggódni. Nem szoktál ilyet csinálni, eddig mindig visszajöttél.

Végre nem nézem tovább az órát. A kattogását még hallom, a csap csöpög tovább, a légy egy pillanatra megnyugodott, majd folytatja zümmögését. Vaslábakon vánszorog az idő tovább.

Kimegyek a fürdőszobába, a csöpögő csaphoz lépek, megpróbálom elzárni, de nem sikerült. Szüntelen csak az a hang.

Csöpp.

Csöpp.

Csöpp.

Megint a zümmögés. Odacsapok, most súrolom apró, fekete testét, de továbbra sem tudom elkapni. Elindulok visszafele a szobába, megcsúszok egy tócsán, majdnem elesek. Kifolyt a csap vize. Kihúzom a dugót, de nem megy le a víz továbbra sem. Csak csöpög, amíg az őrületbe nem kerget. Elegem van.

Gúnyosan mosolyog le rám a közös fényképünk a falról, mintha kinevetne, amiért vissza várlak. Látom a múltad megörökített pillanatának arcán, hogy tudtad, ez lesz a vége, hogy nem jössz vissza, itt hagysz, a csöpögő csapom, a zümmögő legyem és a vasszagú radiátorom által kiszínezett fakó magányomban. Te tudtad, hogy elmész és nem jössz vissza, de én még várlak.

Harmincöt perc telt el, mióta elindultál, talán messzire, remélem nem. Várom, hogy visszafordulj. Talán már nem tudsz.

Újabb légy kezd el zümmögni, már ketten vannak. Az ablak nyitva, a szúnyogháló kiszakadt két hete, szabadon járhatnak-kelhetnek.

Kis szúrást érzek. Bejött egy szúnyog is, issza a véremet. Annak is vas szaga van, mint a radiátoromnak.

Újabb szúrást érzek, ahogyan lépkedek körbe-körbe a kibebaszott csap-szúnyog-légy-vasszag magányomban. Lenézek. Egy késen állok. Vörös a lábnyomom.

Többet lábnyomot is látok. Véres a késem. Elvágta a talpam.

Arra gondolok, ha visszajössz majd, talán bekötözöd a lábam, lefertőtleníted, minden rendben lesz.

Negyvennyolcadik kör. Már nem csöpög a csap, de több légy zümmög. Szúnyogok is jöttek. Bemegyek a fürdőszobába, töltök egy pohár vizet, majd megint megcsúszok.

Lenézek a földre, ott fekszel, elvágott torokkal, ajkadon legyek lánca vonul végig, mint anyajegyek sora.

Rájövök, hogy nem jössz vissza. Nem a csap csöpögését hallottam, hanem a véredet.

Nem a radiátor rozsdaszagát éreztem, hanem a véredet.

Már tudom, nem jössz vissza, messze jársz. Elkergettelek végleg.