Általában konkrét elképzeléssel ülünk le egy-egy kiszemelt filmet megtekinteni. Legyen szó krimiről, vígjátékról vagy éppen horrorról. Ezen példáknál maradva joggal várjuk, hogy egy krimi csavaros történetében a főszereplőkkel együtt mi is részesei legyen a bűncselekmény felderítésének. Egy vígjátéktól azt várjuk el, hogy a – gyakran semmitmondó – történet ellenére szimpatikus karakterek ügyetlenkedését nézhessük végig a vásznon, miközben – hála az írói munkának – ütős poénok kíséretében magunk mögött hagyhatjuk hétköznapjaink szürkeségét. Egy horrorfilm esetében is sziklaszilárd a prekoncepciónk. Egy kísértett kastélytól rémisztgetést, egy slashertől mészárlást várunk. A thriller/horror műfajának azonban van egy olyan szubzsánere, ami a sorozatgyilkosokat és azok tetteit állítja fókuszába. Ebben az esetben karizmatikus gyilkost, határozott nyomozót vagy nyomozókat és szörnyű bűnöket vizionálunk már a megtekintés előtt. Elég csak A bárányok hallgatnak című zseniális alkotásra vagy az idei év egyik legjobbjára, a Longlegsre gondolnunk. A hasonló filmek – néhány kivételtől eltekintve – a legérdekesebb részt azonban nem vagy csak felületesen érintik. A sorozatgyilkos személyisége – a misztikum megőrzésének érdekében – legtöbbször homályban marad. Abban az esetben, ha mégis megpróbálják az alkotók fellebbenteni a fátylat gyilkosukról, akkor annak csupán rémtetteit, személyiségének sötét aspektusát hangsúlyozzák igazán. M. Night Shyamalan legújabb, a Max kínálatában debütált munkája a fentieken igyekszik csavarni egyet, azzal, hogy gyilkosa itt nem mocskos pincék árnyai közt mozgó elmebeteg, nem gyerekgyilkos ámokfutó. A film történéseinek jelentős részében sokkal inkább édesapa és a társadalom nagyra tartott tagja…

Cooper Adams (Josh Hartnett) philadelphiai tűzoltó szimpatikus férfi, aki tinédzser lányát, Riley-t (Ariel Donoghue) kíséri el egy popsztár koncertjére. A közös program azonban gyorsan macska-egér játékká válik Cooper számára, a férfi ugyanis a Hentes néven elhíresült sorozatgyilkos, akinek csapdát állítottak a hatóságok a rendezvény helyszínén. Így ki kell jutnia anélkül, hogy felhívná magára a figyelmet. A menekülésének árát pedig szenvtelenül hajlandó megfizetni, legyen az bármilyen magas is…

Shyamalan ügyesen játszik a koncepcióval, Cooper és az őt üldöző profilozó sakkjátszmája kellemesen sikerült. A férfi remek manipulátor, aki a koncert ideje alatt megnyerő viselkedésének és társadalmi státuszának valamint hazugságainak köszönhetően egyre közelebb kerül az áhított szabadsághoz. Ebben a legerősebb a film. A sorozatgyilkos alternatív személyiségének hangsúlyozásában. A néző egy idő után óhatatlanul szimpatizálni kezd a karakterrel és drukkol azért, hogy erőfeszítései sikerrel járjanak. A maszk, amit Cooper visel tökéletes. Nem kelt gyanakvást, nem kapkod. Viszont megbánást sem képes mutatni, ahogy bűntudatot sem. A lánya az egyetlen, aki iránt emberi érzelmeket mutat. Ezek azonban felszínesek – bár meggyőzőek. A férfi iránt érzett szimpátia akkor kezd meginogni, amikor már a lányát is tárgyként, a tömlöcét nyitó kulcsként igyekszik használni. A maszkon fokozatosan egyre több repedés jelenik meg, és végül eljutunk a nyugtalanító szörnyetegig is – ami sokkal inkább Ted Bundy személyét idézheti fel a nézőkben, semmint Henry Lee Lucas bestialitását.

A film alapvetően egy egyszemélyes darab. A főszerepet alakító Hartnett akkurátusan utasít maga mögé mindenkit kollégái közül. Remek a szerepben és hitelesen alakítja a gyilkos tűzoltó karaktért. A gesztusai, a mimikája, a mozgásának apró rezdülései, mind-mind ezt a tényt húzzák alá. (Kifejezetten tetszett a kényszeres viselkedés prezentálása is.) A rendezés jó, az operatőri munka is rendben van. A színészek hozzák a kötelezőt, de Hartnett mellett nem is lehetett esélyük. Érződik, hogy Shyamalan – aki íróként is jegyzi a filmet – a többi karaktert nem tudta igazán elmélyíteni, ez pedig többször is feltűnik a közel kétórás játékidő alatt.

A Trap egy kellemes darab. Nem egy forradalmi Shyamalan film és még csak nem is kiemelkedő sorozatgyilkos mozi. Egy egyszer megtekinthető mű, ami remekül mutatja meg gyilkosa emberinek tűnő oldalát. Véleményem szerint már ez az aspektusa érdemessé teszi a nézők figyelmére. Az pedig kifejezetten előnyére vált, hogy streaming szolgáltatás keretein belül elérhető, így egy esti filmezés tökéletes alanya lehet. Nem szabad sokat várni tőle. Cserébe, amit nyújtani tud azt megbízhatóan képes hozni és még gondolatokat is képes lehet ébreszteni a nézőkben. Vajon mi felismernénk a szörnyeteget? Mi átlátnánk hazugságaink? Tudnánk olvasni a baljós jelekből? Ne legyenek illúzióink. Valószínűleg nem. Hasonlóan a családtagokhoz vagy a soron következő áldozathoz…

IMDb