Semmi jóval nem kecsegtet az, ha egy ikonikus alkotást vagy karaktert más megvilágításba helyeznek az alkotók és a jól ismert és szeretett receptet kéjes mosollyal az arcukon egészítik ki a politikai korrektség egyre fojtogatóbb cseppjeivel. Elég csak a 2022-es, élőszereplős Pinokkió-film körül kialakult nézői véleményekre gondolnunk. Sajnos a jelenlegi tendenciák azt mutatják, hogy ez marad a filmipar egyik meghatározó iránya. Pedig teljesen elfogadhatatlan, hogy klasszikus filmeket, illetve azok szereplőit utólag próbálják megfeleltetni olyan ideológiáknak, amik születésükkor még nem is léteztek… Ez pedig mindig félelemre adhat okot a nézőknek, hiszen nem tudhatják, hogy a jól ismert, gyermekkori kedvencük egy következő alkotásban milyen változásokon, mutációkon, érzelmi és fizikai változásokon esik át. És ezek csupán filmtörténeti karakterek. Mi a helyzet akkor, ha gyermekkorunk meghatározó alakjai kerülnek sorra és átformálva köszönnek vissza a gyöngyvásznakról? Nyilván már a gondolat is felháborítónak hat. Azonban nem minden esetben kell egy botrányosra sikeredett újragondolást vizionálnunk. Erre tökéletes példa Tommy Wirkola, norvég rendező, idei karácsonyi komédiája, a Violent Night.

A tehetős Lightstone család – mind minden évben – ezúttal is közösen tölti a karácsonyt, jól őrzött birtokán, amikor fegyveresek támadnak rájuk, a nagymama, Gertrude (Beverly D’Angelo), jelentős vagyonát követelve. A támadók azonban nem számolnak azzal, hogy karácsony estéjén egy hívatlan látogatóval is szembetalálják magukat, hiszen a Télapó (David Harbour), egy kislány – Trudy (Leah Brady) – kérésére a család védelmére kel. Persze csak azokéra, akik jók voltak…

Wirkola Télapóról készített dolgozata remek példája annak, hogy lehet egy klasszikus történetet árnyalni majd frissen, üdítően és bátran prezentálni. Mindent megtalálunk benne, amit elvárunk egy karácsonyi mozitól. Ünnepi hangulat, ajándékok és természetesen Kevin… Mondjuk nem úgy, ahogy eddig megszokhattuk. A rendező nem fél megidézni minden idők egyik legsikeresebb karácsonyi vígjátékát, a Reszkessetek, betörők! című alkotást sem. Sőt, úgy emeli be történetébe, hogy végre azt láthatják a nézők, amit abból hiányoltak. Az explicit, véres tartalmat. A klasszikust idéző szekvencia, amellett, hogy rendkívül szórakoztató, meglehetősen brutális is. Rég hallottam ennyi őszinte nevetést a mozitermek sötétjében. Azonban nem a múltidézés a film legnagyobb erénye, hanem maga a Télapó. A kezdeti, kiégett alkoholista karakter jelentős fejlődési ívet képes leírni a film közel két órás játékidejében, hogy végül újra azzá váljon, akinek talán mindannyian ismerjük. Különösen örültem annak, hogy néhány flashback erejéig még a múltjába is bepillantást nyerhetünk. Igaz ezek csupán érzékeltetés szinten vannak jelen, de remekül reflektálnak a skandináv és germán mitológia főistenére, Odinra, akinek egyfajta inkarnációja az általunk is ismert Télapó. Az, hogy ez ilyen jól illeszkedjen a film szövetébe erős castingot feltételezett és a szakemberek nem is vallottak kudarcot. David Harbour egyszerűen fürdik a szerepben. Minden pillanata igazi ajándék. Legyen szó akár a kocsmai szekvenciáról, akár az ajándékozásról, akár a pörgős és explicit akciójelenetekről. Remekül szórakoztam. Amennyiben hozzá szeretnénk – vagy hozzá kell nyúlni – mesebeli alakokhoz vagy régi karakterekhez, akkor ez a mozi lehetne egy új standard. Valószínűleg a világ is jobban járna ezáltal, de mi nézők biztosan.

Milyen film a Violent Night? Az utóbbi idők legjobb – kellően merész – komédiája és minden idők egyik legjobb karácsonyi filmje, aminek ott a helye a Home Alone első két epizódja, a Gremlins vagy éppen a Die Hard mellett. Vicces, aranyos, megható és néha brutális. Olyan, mint maga a karácsony. A kínos családi vacsorákkal, a klasszikus, részeg rokonnal, a kellemetlen viccekkel, a zavaró kérdésekkel, a finom ételekkel, az unalomig ismert ajándékokkal és azokkal a bizonyos pillanatokkal, amikről tudjuk, hogy már azokért megérte. Ezért nem hagyjuk ki soha, ahogy ezt a filmet sem szabad. Erősen ajánlott.

IMDb