„Mielőtt végére járnánk ennek a dolognak, olyan sötét dolgokat leplezünk le, amiket még a sátán is szégyellne.”

Lugosi Béla kétségtelenül a Drakulák Drakulája, de nem szabad elfeledkeznünk róla, hogy nem csak ebben a szerepben volt látható. Az 1930-as évek egyik legfelkapottabb horrorszínészéről beszélünk, aki rászolgált a hírnévre. A most bemutatásra szánt filmben, A fehér zombiban is neki jutott a főszerep, és bizony néhol sokkal rémületesebb a derék Lugosi, mint a Drakulában.

Murder Legendre egy nagyon sármos, ugyanakkor végtelenül gonosz földesúr, aki cukornádültetvényén zombikat csinál a munkásaiból, hogy azok csak a munkával foglalkozzanak. Élet és halál uraként mindent elvesz, ami megtetszik neki. Kihasználja, hogy Charles Beaumont meg akarja magának szerezni a gyönyörű Madeline Short Parkert, és ráveszi a férfit, hogy csináljanak a lányból is zombit. A szertartásra pont a lány esküvőjén kerül sor, aki iszonyatos sikolyt hallatva válik először halottá, hogy aztán a két férfi rabszolgaságba zárja a lelkét. Neil Parker, az ifjú férj először végtelenül elkeseredik, majd kezd rájönni, hogy a háttérben sötét erők bújtak meg, amiket ha legyőz, talán visszakaphatja szerelmét.

Az 1930-as években nagyon felfutott a horror műfaja, ezért a stúdiók igyekeztek minden témát kiaknázni. Haiti és a vudu témája már ekkor nagyon érdekelte az embereket, így várható volt, hogy hamarosan meg fogják filmesíteni. A fehér zombi központi témája a szex, a hatalom és az elnyomás. Legendre azért változtatja zombivá az embereket, hogy uralma alá hajtsa őket, akik öntudatlan, lélektelen testekként bolyonganak a világban. Ebben a felfogásban nem a zombiktól kell félni, hiszen itt nem rontanak rá a még élőkre, hogy egy össznépi grillpartit tartsanak. A fehér zombiban a gonosztól kell félni, aki zombivá teszi az embereket. A cím is erre utal, hiszen Legendre maga a fehér zombi, aki lehet, hogy öntudattal rendelkezik, de lélekkel egész biztosan nem. A filmet fel lehet fogni a kapitalizmus kőkemény kritikájaként is, mint ahogyan Madeline elrablása a nők kiszolgáltatottságát és szextárgyként való kezelését jelképezi. (Ugyanez a szemlélet és szimbolika tér aztán vissza évtizedekkel később Wes Craven klasszikusában, A kígyó és a szivárványban.)

Nagyon erős mondanivalóval és szimbolizmussal rendelkező filmet készített el Victor Halperin rendező. Ezzel a területtel nincsen gond, tényleg átjön a szimbolika, most azonban nézzük a megvalósítást. Sajnos nagyon rámentek a Drakula sikerére, ezért Lugosi szemére és legendás kéztartására annyiszor közelítenek rá, hogy az már szégyentelen hatásvadászat. (Odáig mennek, hogy még a plakátra is rátették az összefonódó kacsót.) Pedig Lugosi nem is ezekben a jelenetekben brillírozik, hanem amikor a felsőbbrendű, mézesmázos, cinikus és kegyetlen arisztokrata figuráját hozza, és lehet, hogy ebből úgy tűnik, mintha megint Drakulát játszana, de ez egyáltalán nem igaz. Nagyon jó monológokat kapott, amiket teljes átéléssel tud hozni, vérszívástól mentesen.

Tény és való, hogy ebben a korszakban még nagyon élt a némafilmes vonal, tehát szép kitartott képeket kapunk, sokszor közelítenek rá a figurák arcára, és nagyon színpadias még az egész film, amit erősít az aláfestő zene és a sikolyok. Ugyanakkor igazán rémületes és kísértetiesre sikerült az egész, valamint a kiszolgáltatottság érzését is a vászonra tudták vinni. A történetben persze van némi folytonossági hiány, és nem aknázták még ki eléggé a zombitémát, a színészek pedig még sokszor átmennek szemüket meresztő ripacsokba, viszont jár egy piros pont az osztott nézetért. Emellett pedig az is tagadhatatlan tény, hogy az itt még csak pedzegetett témák később az exploitation mozi uralkodó irányaivá váltak.

7/10

IMDb | mafab